Szuperül alakulnak a dolgok. yess yess yesssss!
Lakás
még mindig büdi van az albérletben, és hesegetem a legyeket a konyhaasztalról,de a Budweiser finom, és ma munka után azzal fogadott a brazil lány(akit nem tudok hova tenni, hogy ő hogyhogy itt), hogy ma beköltözhetek 1 szobába. Istenem, ez is eljött. köszönöm. Na ez még nem a saját szobám, azt majd csak okt 15-től veszem birtokba. Most a 2 személyes szobába költözök be Sarahval, az ázsiai-kanadai lánnyal, akinek láthatóan szintén elege van már a nappaliban csövelésből, szóval ő is nagyon fog örülni, ha hazaér.
Környék
ma sétálgattam a környéken délelőtt, boltot és telefont keresvén, és nagyon érdekes élményben volt részem. Megszólítottam 1 nőcit az után, hogy hol találok supermarketet, de a nő nem beszélt angolul, kizárólag spanyolul tudtunk kommunikálni. Szerencsére beszélek spanyolul(köszi anyu és apu), így az sem volt gond, hogy a boltban is csak spanyolul beszéltek hozzám. A boltban üvöltő "we no speak Americano" című szám nagyon stílusos volt.De azért meglepő, néha nem tudom, hogy hol is vagyok pontosan. A környék teli van spanyol nyelvű reklámokkal, minden helyen beszélnek spanyolul stb. Érdekes na. végül is spanyol lakótársat akartam, ami össze is jött (okt 5-től) és fejleszteni akartam a spanyolomat. Megkaptam, latin harlem is waiting for meeeeee:)
Settling down
Na ez jól megy.:) Van már bankszámlám, tegnap nyitottam, nagyon izgi volt. Beléptem, nem volt ilyen személytelen sorszám, meg ilyenek,amivel otthon is mindig bajom van, mert fogggalmam sincs, hogy melyik gombot nyomjam. Nem nem. A spanyol Javier, a manager személyesen fogadott, bemutatkozott, és kérdezte, hogy miben segíthet, majd közölte, hogy a legjobb helyen járok, és átadott 1 másik mosolygós emberkének, aki szintén hihetetlen segítőkész volt.Ő azóta a személyi bankárom:) Ennyi. Szegénykém kicsit bajban volt a magyar igazolványaimmal, de ezt is áthidaltuk, és a végén kaptam tőle is meg Javiertől is 1-1 mini, összehajthatós és zsebrerakhatós várostérképet. Szupper! szerintem megsajnáltak, amikor meglátták a hatalmas és kezelhetetlen térképemet, na és persze az új mini térképeimen rajta vannak a bankfiókok és atmek, szóval okosak a fiúk:)
Telefonom is van már, azt ma szereztem be. At&tnél akartam sim kártyát venni, de itt hiába kérdezgettem a környéken, nem tudták megmondani, h merre van, viszont a tmobile pont ott volt szemben, szóval gondoltam, ez egy jel, és vettem ott 1 simet. Amúgy a pay and go csomag a legjobb, semmi szerződés, feltöltöd x dollárral és lebeszélhetsz y percet.Tökéletes.
Város
Szuppppper!sétálgatok itt a latin körzetben, ennek is meg van a hangulata, a munkahelyem 10 max 15 percre van gyalog, csak megyek 13 háztömböt a lexington avenue-n és már ott is vagyok. Hihetetlen mekkora a különbség a 2 környék között, de mind2 tetszik. Plusz tegnap voltunk csízkékezni a magyar csajokkal, a time squeren, szuper volt és döbbenetes. Mint a filmekben, csak mindaz élőben:) Hihhhhetetlen, le sem írom, át kell élni:) (le sem tudnám írni, na) Aztán Verával még sétáltunk a Broadwayn, meg erre arra, és annyira felfoghatatlan, de még is teljesen természetes volt. A metrorendszer is teljesen átlátható és felhasználóbarát:)Persze még csak térképpel:) Tetszik na. Plusz Zsófival, a lánnyal, akinek a helyére jövök, együtt szoktunk kajálni a munkahely környékén, így azokat a részeket is felfedezem, és nagyon tetszenek. Eddig minden részét szeretem a városkának, még a latin gettómat is, a többiről nem is beszélve:)
Munka
Huhh, hát 28án érkeztem, és 29én, tegnap már be is mentem, és ez most már mindig így lesz:) Eléggé új minden, hirtelen minden a nyakamba borult, mély víz és stb. de Zsófi nagyon türelmes és kedves, mindent megmutogat, és jófej is. Nme is tudom mi lenne, ha nem segítene, de ebbe inkább nem is akarok belegondolni:) Ez egy rövid fejezet, mert nem ezt fogom a legjobban élvezni:)
háttőőő, ennnyi. minden nap új kajáldákat, boltokat és ízeket ismerek meg, ami szintén kaland:)
2010. szeptember 30., csütörtök
2010. szeptember 29., szerda
1. reggel
Nahh aztán arra ébredtem, hogy 1 morcos ázsiai lány bőszen pakol, és tusol. Nem volt túl barátságos a feje, de bemutatkoztam Ő Sarah, a kanadai-ázsiai, és itt fog lakni. Kiderült, hogy nagyon szimpi, filmes suliba jár, megkaptam tőle azokat az infókat, amikre szükségem volt, térképek, bank, szupermarket, telefon, és elkezdett panaszkodni, hogy kupi van. Én csak mosolyogtam, és rögtön tudtam, hogy az én emberem. Megbeszéltük, hogy megvárjuk, amíg kiköltöznek a régiek, és majd jön Nú is, a spanyol csaj, szintén itt fog lakni, és lesz takarítási rend meg minden, mert ez így nem olyan jóó. Megbeszéltük h később tali, vacsorázzunk valamikor együtt és azt hiszem ennyi. Nagyon szimpi volt, örülök:) A másik dolog, amit kértem és összejött, az az mp3 lejátszóm. Meglett másfél hónap után. nem számítottam rá, mert ugye be se pakoltam, hiszen nem találtam már jóideje, de ott lapult a hátizsákomban még Velence óta. Szóval szuper. A dolgok már csak ilyenek, azt kapsz, amit kérsz:) Most meg térkép, bankszámla, teló és bolt project van, este meg tali a magyar lányokkal, és Vera meg itt fogja meghúzni magát 2 éjszakára, amíg talál szállást. Szegény, felkészítettem nagyjából skypon, hogy mire számítson....de bocsi:) Amikor ledumáltok otthon, hogy itt alszik 2 éjszakát, nem voltam tisztában a körülményekkel.
Nohh indulok is:)
Nohh indulok is:)
út az Almába
Huhh, na jelentkezem.
Nem is tudom, hogyan kezdjem:) Tegnap reggel 7re kiértünk Ferihegy hatalmas légikikötőjébe. Zozó vitt ki, és kint taliztunk anyuékkal. 2 hatalmas bőrönd volt nálam, amit mozgatni sem tudtam, és a hátizsákom. A bőröndökről csak annyit, hogy amikor vettem a másodikat, már üresen alig bírtam felcipelni a 4.re, szóval gondolhatjátok milyen volt a 2 megtömve. Hát nem az én súlycsoporom, na:)
Becsekkolásnál a leányzó megkérdezte, hogy szertnék-e a vészkijáratnál ülni, ott sokkal nagyobb a lábtér. Mondom nannnnáá! Jahh, amúgy megnyertem Zürichig 1 csoport japót a gépen, akik már a reptéren is elég feltünőek voltak. Volt 1 csoportvezetőjük, Szimat, aki már akkor kiszagolta, hogy melyik lesz a swissair becsekkolója, amikor az még ki sem volt írva, és hirtelen 100 japó megindult a pult felé. Szerencsére megkérdeztem, h Zürichbe mennek-e, így nekem is sikerült egész jól pozícionálnom magam:)
A gépen Zürichig valóban nagy volt a lábterem, csak nem sejtettem, h ez ekkora felelősséggel jár. Miután leültem, odapattant a sztyuárdessz, és elmondta, hogy mit kell tennem ha zuhanunk, és evakuálni kell a gépet. Sima ügy, csak törjem be az exit jelet, szaggassam ki a vészkijáratot, és görgessem le a csúszdát. Volt még valami, de megszédültem az evakuálás szó hallatán, úgyhogy arra nem figyeltem.Szerencsére nem kellett alkalmaznom a frissen szerzett szaktudásomat.:)
A gépen kaptunk vlmi szendó szerűt meg csokit, ésa mellettem ülő svéd hölgy is nagyon szimpi volt, ő is örült, hogy nem kellett ajtót törni és csúszdát gördíteni.
Az átszállás sima ügy volt, és Zürichben a New York-i gép 1 partyjárat volt. Nagyon szimpik a swiss gépei, 1 csomóra gyönyörű svájci táj és idillien legelő tehén van pingálva. A miénk bulihangulatú volt, semmi boci, semmi alpesi táj, csak csillagok, hangjegyek és mikrofon:)
A gép egész kényelmes volt az elején, de 8-9 óra után már semmi nem az. Gyorsan benyakaltam 2 (pici)üveg vörösbort a nagy ijedelemre, hogy New Yorkba megyek 1 évre, és elkezdtem filmezni.Az ebéd is szuper volt, leszámítva azt az apró részletet, hogy a salátámon volt 1 átlátszó műanyag fólia, amit persze nem vettem észre, és rögtön ráborítottam a dresszinget. Mármint a fóliára. Aztán szépen elcsomagoltam az öntetes fóliát, mintha misem történ volna, és megettem az üres salit. Ági, Te swissel jössz, erre majd ügyelj:)Amúgy kaptunk fagyit, sajtot, csokit és meleg törlőkendőt. 1 óra késéssel megérkeztünk nyba, biza a JFK-re:) Ott simán ment minden az ellenőrzésnél, a Ferihegyen gondosan befóliázott bőröndjeimet sem kellett kipakolnom, így a pálesz épségben megérkezett. A csomagok felvétele nem volt annyira egyszerű. Az 1. bőröndöt még csak-csak leszedtem a szalagról, de a másodikkal komoly földharcot kellett vívnom, majdnem én is felkerültem a szalagra, a bőröndöm tetejére. Szerencsére 1 pasi mellettem észlelte a veszélyt, és könnyedén leemelte a fenevadat. Aztán odabattyogtam ground transportationnél lévő hatalmas pultokhoz, ahol azonnal rámugrotak, hogy segíthetnek-e. Mondtam, hogy biza, foglaltam 1 shuttle bust a supershuttlenél www.supershuttle.com
és sürgősen szükségem lenne a sofőrre. Kb 40 perc után elő is került, felszedett mindenkit, aki arrafelé ment, és indultunk. Roppantul segítőkész volt, mondhatom. Az öreg nénit majdnem otthagyta a járda szélén, de szerencsére kiabált, h ő is itt van a csomagjaival, így végül őt is bepakolta. Nagyon izgi volt a buszút, kár, hogy nem turiszgájdoskodott, és nem mondta, hogy mi micsoda. Huhh amúgy, nagyon nagyon tetszett, főleg a belváros. Tényleg olyan, mint a filmekben:) Néhány utas után végül engem is kidobott a ház előtt. Nem ismertem fel a környéken(nyilván nem, merthogy most voltam ott először) de mondta, hogy ez az én címem. Kicsit fájlaltam, hogy nem valaki más címe volt, hiszen előtte pár utast elég jó környéken tett ki, ez meg olyan izé, kicsit lepukkantnak tűnt elsőre. Kiszedte a bőröndjeimet, letette az útra, még csak nem is járdaszegélyre, hanem simán az útra, de aztán amikor látta, hogy nehézségeim akadtak azzal, hogy felpakoljam őket a járdára, segített. Nahh és innentől kezdődött a kálvária:) csengettem, Nicky otthon volt, beengedett, mondta, hogy 3. emelet. Kérdeztem, hogy ugye van lift, mondta, hogy sajnálja nincs. Jessssssssssssssssz. Iszonyat meredek lépcsők, és szűk lépcsőfordulók, plusz én, 1 hátizsák, 2 velem azonos súlyú bőrönd, és előttem a Himalája. Jahh és tényleg nem volt lift.Megfogadtam, hogyha egyszer felérek, soha nem költözök el innen, akármilyen is a lakás. AKÁRMILYEN. Szerencsére Nicky levágtázott a lépcsőn 1 idő után (pedig akkor már az 1ik bőröndöm a második lépcsőfokon volt) és kikapta akezemből az 1ik bőröndöt, sőt nagyon ari volt, a hátizsákomat is elvette. Mosolygott, mondta, hogy nem nehéz (jahh, mondom neked) és felsprintelt a harmadikra. Én lent maradtam az egy bőröndömmel, megmarkoltam, és felvittem 9 lépőfokot (az 1 félemelet), és a fordulóban ismét megkezdődött az ádáz földharc. Nickynek feltűnt, hogy nem vagyok sehol, így Istennek hála, lejött és azzal az 1gyel is felszaladt a 3.ra. Soha nem költözök el innen, és 1 év után az ablakon keresztül fogom költöztetni ezt a 2 fenevadat.Előtte befóliázom, ígérem.
Huhhh, na végre fent a lakásban. Nagyon nagy lakás, tényleg. 3 szoba, 2 fürdő, és 1 nagy nappali.. De azok a körülmények.Tejóég! Én nem vagyok rendmániás(és ez 1 enyhe kifejezés) de az a szag és kosz ami itt fogadott. Jahh, egyébként most is a bűzölgő kuka mellől írom a beszámolómat. Fincsi. A nappaliban 2 kanapé, 1 matrac, és 1 kisszék, amire rápakoltam, de kiderült, hogy ott is alszik valaki.:) Szóval a nappaliban 4en csövelünk most, 1 kócsós,aki reggel már el is ment, Sarah, aki itt fog lakni, meg én, aki itt fogok lakni, és még 1 lány, akit még nem tudok hova tenni.Hatalmas a kosz, a rendetlenség, és nagyon büdi is van. A kanapéhoz, amin aludtam, nem mertem hozzáérni, annyira dzsuva, szerncsére van hálózsákom, Úgy manővereztem egész éjjel, hogy le ne lógjon bármim is a hálózsákról, mert az halál:) Az 1ik fürdő tiszta retek, nem merek ráülni a wcre, mert elkapnék vlmi fertőzést, jahh és persze nannnnááá, hogy bezártam magam oda. Alap! Nicky mondta este, a megérkezésem után, hogy 40 perc múlva elmegy mexikóit kajálni 1 barátjával(kiderült, h a kócsos csaj) és menjek velük nyugodtan. Mentem volna nagyon szívesen, de akkor otthoni idő szerint hajnali 2 körül lehetett, kulcsot még nem kaptam, és 1 óránál tovább nem tudtam volna ébren maradni. Szóval ezt most kihagytam. Kikönyörögtem Nickytől, hogy hagyja itt a kulcsait, mert elmennék, vennék vlmit enni, de nem szeretnék az utcán éjszakázni. Odaadta, szuper. Kiderült, hogy ők csak a lépcsőházi ajtót zárják, a lakásét sosem, és kívülről is simán nyitható. Na ennek a hírnek nem örültem túlzottan, de most még úgyis csak a bőröndjeimet tudnák elvinni, azt meg lehet, hogy nem is bánnám:) Vigyék!Nem lesz egyszerű, most mondom.. Lementem az utcára körbenézni, kaját venni, meg 1 sört, a nagy sokkra. Háááááááát, amikor kérdeztem Nickyt, hogy milyen kajáldák vannak a környéken, mondta, hogy főleg latin, mert hogy ez 1 latin neighbourhood, de arról nem szólt, hogy ez itt konkrétan a latin gettó, és én vagyok az egyetlen szőke-fehér lány a környéken:) No mind1. Hát a környék nem nyűgözött le, a kajádák is elég lepattantak voltak, így végül 1 subwayes szendó mellett döntöttem első körben. Majd ma bátrabb leszek és kalandvágyóbb, ígérem. Hát télleg mindenki latin, vagy feka, de amúgy nem rosszarcúak. Nagyon vigyorognak, amikor belépek 1-1 boltba, sőt, ha nem lépek be, csak benézek, kintről integetnek. Nem tudom, hogy ez vlmi amcsi szokás-e, és akkor normális, de mindenesetre cirkuszi majomnak éreztem magam, és nem volt túl természetes a mosolyom, azt éreztem magamon. :) Aztán a sört valóban papírzacsiban adták, szívószállal, szerencsére ott már 1 nő volt az eladó, kínai persze, de lagalább nem fogta meg a kezem, amikor odaadta a visszajárót. Ez is vlmi. Sétáltam még picit az utcán, elég büdös volt, mocskos és és és és inkább felmentem a lakásba. Nem volt túl vidám a hangulatom, 1 totálisan lakhatatlan, büdös mocskos lakásban találtam magam, a latin gettó közepén, egyedül voltam, és még wc papír sincs a lakásban:) Gyorsan lefeküdtem, de amúgy most, is mint anno Amszterdamban a hullaszagú csótányos kolit, ezt is sztoikus nyugalommal viseltem. Eldöntöttem, hogy itt fogoom jól érezni magam ( ha már nem tudok elköltözni ezzel a 2 böhömnagy bőrönddel), kialakítom majd a kis közegem, ahol jól érzem magam, és kinyalom ezt a lakást, mert ez így tarthatatlan, és ennyi, jó lesz. Amúgy a szobám csúcszuper lesz, tényleg tágas, 2 ablakos, nagy ágyas, szekrényes, csak költözzön már ki onnan a mostani lakó, és akkor elfoglalom. A nappaliban aludtam, és elalvás előtt lepergett, hogy mikre van szükségem ma reggel: térkép, metrótérkép,bankszámla, teló, és kéne 1 mp3 lejátszó is, mert az enyémet kb 1-2 hónapja nem lelem, így be sem tudtam pakolni. Jahh, és rengeteg takarítószer. És eldöntöttem, hogy ez csak addig lesz így(mármint ez az irgalmatlan állapot) amíg itt vannak a régi lakók,csak pasik, de ha beköltöznek az újak, Nickyn kívül csak lányok, forradalmat csinálunk!
Már éppen 20 perce aludtam volna, amikor megjött a lány, akit még nem tudok hova tenni, felkapcsolta az összes villanyt, és elkezdett beszélgetni velem, miközben én békésen aludtam volna(otthoni idő szerint hajnali 3kor). Kiderült h pékségben dolgozik, midig hoz haza ingyen péksütit és szendvicseket, és egyek bátran. Szóval kell 1 szupermarket is a listára, ahol zöldséget és műzlit is tudok venni, mert a végén tényleg akkora, leszek, mint a csajoktól kapott rajzon.Aztán újra elaludtam, újra hazaestek jópáran. Kiderült, hogy a a szék, amire a cuccaimat raktam, az valakinek az alvóhelye, mert hogy kinyitható, plusz át akartak küldeni a másik kanapéra, mert összekevertek vlkivel. szóval nyugodt volt az éjszaka. Amúgy akanapémat ki sem nyitottam, mert nem akartam hozzáérni, annyira dzsuvás:) Nahh aztán hajnali 5kor felébredtem, az otthon már 11, de nem akartam nekiállni netezni meg mozgolódni, mert ugyan büdös és koszos a lakás, de legalább van, és nem akartam, megkockáztatni, hogy kidobjanak. Újra összefoglaltam magamban, hogy mik kelllenek, mikre van szükségem, és a bűz emlékeztetett, hogy takarítanom is kell majd. Körülnéztem, körülöttem 3 ismeretlen lány aludt, úgyhogy úgy döntöttem, úgy viselkedek, ahogy a helyiek, és visszaaludtam.
Nem is tudom, hogyan kezdjem:) Tegnap reggel 7re kiértünk Ferihegy hatalmas légikikötőjébe. Zozó vitt ki, és kint taliztunk anyuékkal. 2 hatalmas bőrönd volt nálam, amit mozgatni sem tudtam, és a hátizsákom. A bőröndökről csak annyit, hogy amikor vettem a másodikat, már üresen alig bírtam felcipelni a 4.re, szóval gondolhatjátok milyen volt a 2 megtömve. Hát nem az én súlycsoporom, na:)
Becsekkolásnál a leányzó megkérdezte, hogy szertnék-e a vészkijáratnál ülni, ott sokkal nagyobb a lábtér. Mondom nannnnáá! Jahh, amúgy megnyertem Zürichig 1 csoport japót a gépen, akik már a reptéren is elég feltünőek voltak. Volt 1 csoportvezetőjük, Szimat, aki már akkor kiszagolta, hogy melyik lesz a swissair becsekkolója, amikor az még ki sem volt írva, és hirtelen 100 japó megindult a pult felé. Szerencsére megkérdeztem, h Zürichbe mennek-e, így nekem is sikerült egész jól pozícionálnom magam:)
A gépen Zürichig valóban nagy volt a lábterem, csak nem sejtettem, h ez ekkora felelősséggel jár. Miután leültem, odapattant a sztyuárdessz, és elmondta, hogy mit kell tennem ha zuhanunk, és evakuálni kell a gépet. Sima ügy, csak törjem be az exit jelet, szaggassam ki a vészkijáratot, és görgessem le a csúszdát. Volt még valami, de megszédültem az evakuálás szó hallatán, úgyhogy arra nem figyeltem.Szerencsére nem kellett alkalmaznom a frissen szerzett szaktudásomat.:)
A gépen kaptunk vlmi szendó szerűt meg csokit, ésa mellettem ülő svéd hölgy is nagyon szimpi volt, ő is örült, hogy nem kellett ajtót törni és csúszdát gördíteni.
Az átszállás sima ügy volt, és Zürichben a New York-i gép 1 partyjárat volt. Nagyon szimpik a swiss gépei, 1 csomóra gyönyörű svájci táj és idillien legelő tehén van pingálva. A miénk bulihangulatú volt, semmi boci, semmi alpesi táj, csak csillagok, hangjegyek és mikrofon:)
A gép egész kényelmes volt az elején, de 8-9 óra után már semmi nem az. Gyorsan benyakaltam 2 (pici)üveg vörösbort a nagy ijedelemre, hogy New Yorkba megyek 1 évre, és elkezdtem filmezni.Az ebéd is szuper volt, leszámítva azt az apró részletet, hogy a salátámon volt 1 átlátszó műanyag fólia, amit persze nem vettem észre, és rögtön ráborítottam a dresszinget. Mármint a fóliára. Aztán szépen elcsomagoltam az öntetes fóliát, mintha misem történ volna, és megettem az üres salit. Ági, Te swissel jössz, erre majd ügyelj:)Amúgy kaptunk fagyit, sajtot, csokit és meleg törlőkendőt. 1 óra késéssel megérkeztünk nyba, biza a JFK-re:) Ott simán ment minden az ellenőrzésnél, a Ferihegyen gondosan befóliázott bőröndjeimet sem kellett kipakolnom, így a pálesz épségben megérkezett. A csomagok felvétele nem volt annyira egyszerű. Az 1. bőröndöt még csak-csak leszedtem a szalagról, de a másodikkal komoly földharcot kellett vívnom, majdnem én is felkerültem a szalagra, a bőröndöm tetejére. Szerencsére 1 pasi mellettem észlelte a veszélyt, és könnyedén leemelte a fenevadat. Aztán odabattyogtam ground transportationnél lévő hatalmas pultokhoz, ahol azonnal rámugrotak, hogy segíthetnek-e. Mondtam, hogy biza, foglaltam 1 shuttle bust a supershuttlenél www.supershuttle.com
és sürgősen szükségem lenne a sofőrre. Kb 40 perc után elő is került, felszedett mindenkit, aki arrafelé ment, és indultunk. Roppantul segítőkész volt, mondhatom. Az öreg nénit majdnem otthagyta a járda szélén, de szerencsére kiabált, h ő is itt van a csomagjaival, így végül őt is bepakolta. Nagyon izgi volt a buszút, kár, hogy nem turiszgájdoskodott, és nem mondta, hogy mi micsoda. Huhh amúgy, nagyon nagyon tetszett, főleg a belváros. Tényleg olyan, mint a filmekben:) Néhány utas után végül engem is kidobott a ház előtt. Nem ismertem fel a környéken(nyilván nem, merthogy most voltam ott először) de mondta, hogy ez az én címem. Kicsit fájlaltam, hogy nem valaki más címe volt, hiszen előtte pár utast elég jó környéken tett ki, ez meg olyan izé, kicsit lepukkantnak tűnt elsőre. Kiszedte a bőröndjeimet, letette az útra, még csak nem is járdaszegélyre, hanem simán az útra, de aztán amikor látta, hogy nehézségeim akadtak azzal, hogy felpakoljam őket a járdára, segített. Nahh és innentől kezdődött a kálvária:) csengettem, Nicky otthon volt, beengedett, mondta, hogy 3. emelet. Kérdeztem, hogy ugye van lift, mondta, hogy sajnálja nincs. Jessssssssssssssssz. Iszonyat meredek lépcsők, és szűk lépcsőfordulók, plusz én, 1 hátizsák, 2 velem azonos súlyú bőrönd, és előttem a Himalája. Jahh és tényleg nem volt lift.Megfogadtam, hogyha egyszer felérek, soha nem költözök el innen, akármilyen is a lakás. AKÁRMILYEN. Szerencsére Nicky levágtázott a lépcsőn 1 idő után (pedig akkor már az 1ik bőröndöm a második lépcsőfokon volt) és kikapta akezemből az 1ik bőröndöt, sőt nagyon ari volt, a hátizsákomat is elvette. Mosolygott, mondta, hogy nem nehéz (jahh, mondom neked) és felsprintelt a harmadikra. Én lent maradtam az egy bőröndömmel, megmarkoltam, és felvittem 9 lépőfokot (az 1 félemelet), és a fordulóban ismét megkezdődött az ádáz földharc. Nickynek feltűnt, hogy nem vagyok sehol, így Istennek hála, lejött és azzal az 1gyel is felszaladt a 3.ra. Soha nem költözök el innen, és 1 év után az ablakon keresztül fogom költöztetni ezt a 2 fenevadat.Előtte befóliázom, ígérem.
Huhhh, na végre fent a lakásban. Nagyon nagy lakás, tényleg. 3 szoba, 2 fürdő, és 1 nagy nappali.. De azok a körülmények.Tejóég! Én nem vagyok rendmániás(és ez 1 enyhe kifejezés) de az a szag és kosz ami itt fogadott. Jahh, egyébként most is a bűzölgő kuka mellől írom a beszámolómat. Fincsi. A nappaliban 2 kanapé, 1 matrac, és 1 kisszék, amire rápakoltam, de kiderült, hogy ott is alszik valaki.:) Szóval a nappaliban 4en csövelünk most, 1 kócsós,aki reggel már el is ment, Sarah, aki itt fog lakni, meg én, aki itt fogok lakni, és még 1 lány, akit még nem tudok hova tenni.Hatalmas a kosz, a rendetlenség, és nagyon büdi is van. A kanapéhoz, amin aludtam, nem mertem hozzáérni, annyira dzsuva, szerncsére van hálózsákom, Úgy manővereztem egész éjjel, hogy le ne lógjon bármim is a hálózsákról, mert az halál:) Az 1ik fürdő tiszta retek, nem merek ráülni a wcre, mert elkapnék vlmi fertőzést, jahh és persze nannnnááá, hogy bezártam magam oda. Alap! Nicky mondta este, a megérkezésem után, hogy 40 perc múlva elmegy mexikóit kajálni 1 barátjával(kiderült, h a kócsos csaj) és menjek velük nyugodtan. Mentem volna nagyon szívesen, de akkor otthoni idő szerint hajnali 2 körül lehetett, kulcsot még nem kaptam, és 1 óránál tovább nem tudtam volna ébren maradni. Szóval ezt most kihagytam. Kikönyörögtem Nickytől, hogy hagyja itt a kulcsait, mert elmennék, vennék vlmit enni, de nem szeretnék az utcán éjszakázni. Odaadta, szuper. Kiderült, hogy ők csak a lépcsőházi ajtót zárják, a lakásét sosem, és kívülről is simán nyitható. Na ennek a hírnek nem örültem túlzottan, de most még úgyis csak a bőröndjeimet tudnák elvinni, azt meg lehet, hogy nem is bánnám:) Vigyék!Nem lesz egyszerű, most mondom.. Lementem az utcára körbenézni, kaját venni, meg 1 sört, a nagy sokkra. Háááááááát, amikor kérdeztem Nickyt, hogy milyen kajáldák vannak a környéken, mondta, hogy főleg latin, mert hogy ez 1 latin neighbourhood, de arról nem szólt, hogy ez itt konkrétan a latin gettó, és én vagyok az egyetlen szőke-fehér lány a környéken:) No mind1. Hát a környék nem nyűgözött le, a kajádák is elég lepattantak voltak, így végül 1 subwayes szendó mellett döntöttem első körben. Majd ma bátrabb leszek és kalandvágyóbb, ígérem. Hát télleg mindenki latin, vagy feka, de amúgy nem rosszarcúak. Nagyon vigyorognak, amikor belépek 1-1 boltba, sőt, ha nem lépek be, csak benézek, kintről integetnek. Nem tudom, hogy ez vlmi amcsi szokás-e, és akkor normális, de mindenesetre cirkuszi majomnak éreztem magam, és nem volt túl természetes a mosolyom, azt éreztem magamon. :) Aztán a sört valóban papírzacsiban adták, szívószállal, szerencsére ott már 1 nő volt az eladó, kínai persze, de lagalább nem fogta meg a kezem, amikor odaadta a visszajárót. Ez is vlmi. Sétáltam még picit az utcán, elég büdös volt, mocskos és és és és inkább felmentem a lakásba. Nem volt túl vidám a hangulatom, 1 totálisan lakhatatlan, büdös mocskos lakásban találtam magam, a latin gettó közepén, egyedül voltam, és még wc papír sincs a lakásban:) Gyorsan lefeküdtem, de amúgy most, is mint anno Amszterdamban a hullaszagú csótányos kolit, ezt is sztoikus nyugalommal viseltem. Eldöntöttem, hogy itt fogoom jól érezni magam ( ha már nem tudok elköltözni ezzel a 2 böhömnagy bőrönddel), kialakítom majd a kis közegem, ahol jól érzem magam, és kinyalom ezt a lakást, mert ez így tarthatatlan, és ennyi, jó lesz. Amúgy a szobám csúcszuper lesz, tényleg tágas, 2 ablakos, nagy ágyas, szekrényes, csak költözzön már ki onnan a mostani lakó, és akkor elfoglalom. A nappaliban aludtam, és elalvás előtt lepergett, hogy mikre van szükségem ma reggel: térkép, metrótérkép,bankszámla, teló, és kéne 1 mp3 lejátszó is, mert az enyémet kb 1-2 hónapja nem lelem, így be sem tudtam pakolni. Jahh, és rengeteg takarítószer. És eldöntöttem, hogy ez csak addig lesz így(mármint ez az irgalmatlan állapot) amíg itt vannak a régi lakók,csak pasik, de ha beköltöznek az újak, Nickyn kívül csak lányok, forradalmat csinálunk!
Már éppen 20 perce aludtam volna, amikor megjött a lány, akit még nem tudok hova tenni, felkapcsolta az összes villanyt, és elkezdett beszélgetni velem, miközben én békésen aludtam volna(otthoni idő szerint hajnali 3kor). Kiderült h pékségben dolgozik, midig hoz haza ingyen péksütit és szendvicseket, és egyek bátran. Szóval kell 1 szupermarket is a listára, ahol zöldséget és műzlit is tudok venni, mert a végén tényleg akkora, leszek, mint a csajoktól kapott rajzon.Aztán újra elaludtam, újra hazaestek jópáran. Kiderült, hogy a a szék, amire a cuccaimat raktam, az valakinek az alvóhelye, mert hogy kinyitható, plusz át akartak küldeni a másik kanapéra, mert összekevertek vlkivel. szóval nyugodt volt az éjszaka. Amúgy akanapémat ki sem nyitottam, mert nem akartam hozzáérni, annyira dzsuvás:) Nahh aztán hajnali 5kor felébredtem, az otthon már 11, de nem akartam nekiállni netezni meg mozgolódni, mert ugyan büdös és koszos a lakás, de legalább van, és nem akartam, megkockáztatni, hogy kidobjanak. Újra összefoglaltam magamban, hogy mik kelllenek, mikre van szükségem, és a bűz emlékeztetett, hogy takarítanom is kell majd. Körülnéztem, körülöttem 3 ismeretlen lány aludt, úgyhogy úgy döntöttem, úgy viselkedek, ahogy a helyiek, és visszaaludtam.
2010. szeptember 21., kedd
Miért?-technikai infók
Mint ahogy azt bizonyára sokan tudjátok, 2010. szeptember 28-án 1 évre elutazom New York-ba dolgozni, élni, tapasztalni, fejlődni, és még ki tudja miért :)
A blogot azért hoztam létre, hogy írásos formában is megörökítsem élményeimet a magam, és az érdeklődők számára.
A New York-i kint-tartózkodásom a HAESF ösztöndíjprogram keretein belül és segítségével valósul meg.
Köszönet érte!!!
Róluk bővebben itt: www.haesf.org
Most ennyi, folyt. köv. hamarosan.
Hasta la victoria siempre!
D.
A blogot azért hoztam létre, hogy írásos formában is megörökítsem élményeimet a magam, és az érdeklődők számára.
A New York-i kint-tartózkodásom a HAESF ösztöndíjprogram keretein belül és segítségével valósul meg.
Köszönet érte!!!
Róluk bővebben itt: www.haesf.org
Most ennyi, folyt. köv. hamarosan.
Hasta la victoria siempre!
D.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)