Heti jelentés

nahh hát a múlt hét is eltelt, egész eseménydúsan:)
csütörtökön nyilatkoztam "a" TVnek.... a főni felhívott, hogy tegyünk picit rendet az irodában (gondolom a száraz kaktusz, a törött szék, a használt nyomtatópatronok és wc papíros ládák zavarhatták) mert feljön 1 tv stáb interjút készíteni vele. fel is jöttek, olyan 6 körül, amikor már tűkön ültem, hogy leléphessek. Kicsit bájcsevegtünk velük, majd a főni a nyilatkozott. Egyszer csak felém fordult a kamera, és okosabbnál okosabb kérdéseket tettek fel nekem....utólag kiderült, hogy az Echo Tv volt (ne mondjatok semmit plíííz) Az okosabbnál okosabb kérdésekre nagyon lelkesen válaszoltam, a főni meg is jegyezte, hogy milyen jól kivágtam magam, (nanáhogy, siettem volna haza...) és ezentúl én leszek a szóvivő.:) Ohh, jeeeee, TV szár lettem:) Aztán este elmentünk a Guggenheimhez, a Youtube legjobb 10 videóját vetítették a falon. Hideg volt, úgyhogy hamarosan 1 pubban kötöttünk ki, ahol az 1ik ausztrál csajszi szülinapjára koccintottunk.
Nahh aztán pénteken puccba vágtam magam, kiskosztűm meg minden egyéb, mert este el kellett mennem a főkonzulátusra, az 56os megemlékezésre. Nekem. Egyedül. A HHRF nevében.Szuper volt nahh.
A hazafias megemlékezés kb 10 percig tartott, 2 himnusz, 1 5 perces beszéd és 1 vers. Ennyi. Utána állófogadás. Épp azon gondolkoztam, hogy akkor én haza is megyek, de aztán megcsapott a vacsora illata a belső teremben, és gondoltam, ha már ott vagyok, megvacsorázom. Nyamm nyamm nyammm.....minden mi szemszájnakingere:) Amúgy mindenki csak kajálni ment és hamar lelépett....
Este 10 körül estem haza frissen és üdén, és még 1 picit dolgozni akartam, mert nem fejeztem be valamit, de mikor hazaértem, Vivi a barzil katicabogár leamortizálta a netet. Én azonnal megértettem ezt a jelet, nem erőltettem tovább a munkát, hanem gyorsan lecsuktam a laptopot és elmentem bulizni Vivivel és Núval. 1 ngyon vicces káráokííí bárban kötöttünk ki és iszonyat jól éreztük magunkat együtt. Hajnali 3 körül még betoltunk 1-1 hatalmas, de tényleg hatalmas burgert a szomszédos bárban. 1 iszonyatosra duzzadt húst találtam a zsömim közepében, a sajtom meg a békönöm meg sehol nem volt. Kiderült, hogy  ez a 2 ínyencség bele volt töltve abba az emberfejnyi húsba. Azóta is azt emlegetjük a csajokkal. Jahh és a csapvíz jéggel mindehol ingyen van.:)

Szombaton napközben csak pihiztünk és főztünk, meg én délután sziesztáztam 1et, aztán este elmentünk a brazil étterembe, ahol Vivi, a katica dolgozik. Nathalia, a másik brazil nappalilakó nemsokára elköltözik, így Ágival és Núval meghívtuk vacsizni. Természetesen késve érkeztünk Núval, mert a sziesztám elhúzódott (szegény alig tudott felébreszteni, és amikor percekig ébren voltam, akkor sem tudtam, hogy miről van szó, ő meg nem vette észre, hogy még álmomban beszélek, és nem észlelem magam körül az eseményeket), és a NYi metro ismételten tréfát űzött velünk(teljesen kiszámíthatatlan, randomszerűen működik, és önálló életet él. Szerintem) Nahh kikötöttünk a csájnatáunban, ahol Ági már jóideje várt ránk, és közben rátukmáltak 1 szupermásolat parfümöt. Együtt mentünk a brazil helyre, kb 1 órás késéssel, de még Nathalia sem volt ott (ő is a metróban ragadt, meg elhúzódott a vásárlása:) ) Huhhh szuper volt az a hely, Vivi rögtön kapirinnyával fogadott, a kaja is csúcs volt, és nagyon jól éreztük magunkat. Kiderült, hogy a kanadai csajról (a sárga, bocs bocs bocs mindenkitől) senkinek sincs túl jó véleménye, mert iszonyatosan nehéz vele együtt élni. Én igazából azóta küldözgetem az éterbe a költözését:) na jó, nem túl intenzíven, mert van 1 csomó ennél fontosabb dolog,amit küldözgetek, de azért rajta vagyok a témán.:) Vacsi után meg elmentünk bulizni, Ági Nú és én, meg találkoztunk Ági feka "ismerősével" és 1 haverjával a helyen. Az emberek a helyen szimpik voltak, de az a zene nagyon nem az  én világom, asszem legközelebb tuti 1 kevésbé feka helyre megyek, ha igazán jól akarom érezni magam. Nú viszont nagyon elkapta ritmust, azóta black ladynek hívom.


Vasárnap Nú elkísért Queensbe, Zsófi volt albijába, hogy felszedjük a cuccokat, amiket Zsófi hagyott ott nekem. Szert tettem 1 jó vastag paplanra, ami szuper lesz télen, néhány törcsire, 1 hajszárítóra, vlmi párnaszerűségre, és 1 sim kártyára, így nemsoká új számom lesz. Amúgy Queens most nagyon tetszett, most, hogy nem az éjszaka közepén a zord hidegben próbáltunk rálelni 1 szórakozóhelyre. Olyan nyugodt kis külvárosnak tűnt, mintha nem is NY lenne. Mint 1 kis falucska az Almában. Mondjuk nem laknék itt, ahhoz túl lusta vagyok, de azért nem rossz na.Vettünk 1 csomó zöldséget, mert olcsóbb és szebb, mint itt nálunk a gettóban. Délután-este elmentünk Núval sétálni, át a CPn egyenesen be a west side szívébe. Sétálgattunk a bródvéjn, bementünk 1-2 ruhaboltba, mert már a helovínes jelmezünkön gondolkuzunk (igazából asszem már mindenkinek megvan, csak nekünk nincs, de talán holnap(szerda) sikerül beszerezni valamit.) Biza, a hétvégén helovííín, óóó jesssz. Na aztán végül 1 drogériában kötöttünk ki, mert ez a NYi víz tönkretesz, annyira szárít, hogy az arcomról múmiaszerűen pergett le a bőrréteg. Nú gyógyszerész, így segített kinézni vlmi jó arckrémet, és most már, hogy ledörzsöltem magamról 6 bőrréteget, plusz használom azt a trutyit, mintha újjászülettem volna. Na jó nem, de nem foszlik a bőröm. Este meg fat night volt, mert Nathalia annyira meghatódott az előző napi meghíváson, hogy hozott haza a pékségből 1 csomó szendvicset és sok-sok sütit. Tök kár, hogy elköltözik, mert nagyon bírom a szarkasztikus-cinikus humorát, és a szendvicseit, amit minden nap kimentett számunkra a pékségből. Brűűűűűű:(  (Pl reggelente mozzarellás-szárított paradicsomos-és vlmi zöld gazos szendót ettem mindig, amivel teljesen összeparadicsomoztam az arcom, mire besétáltam a munkahelyemre, és csodálkoztam a furcsa tekinteteken. Sajnos vége a jó világnak. Se mozzarella, se gaz, se paradicsom, se cinikus humor, se furcsa tekintetek.)


Hétfőn meg, hétfőn meg, hétfőn meg dolgoztam. Hm nem volt annyira érdekes nap, ám de az este, annál inkább. Gyanútlanul vacsiztunk a konyhában, a katica olyan fini vacsit főzött Núnak meg nekem, hogy hűűű (pont azon gondolkoztam előtte, hogy éhes vagyok és lusta, vlki igazán főzhetne nekem) (Gabcsi,Kókusz erre rá kéne szoknotok, nem sértődnék meg), amikor egyszer csak Ági hazaesik nagy lendülettel a munkából, kipattan elénk a konyhába a hatalmas határidőnaplójával, és bejelenti, hogy kitervelte a kulturális programokat a következő 2 hónapra. A munkahelyén.Nagyon édes, imádom, hogy megteszi helyettünk, mert ugye én most (is) el vagyok lustulva az ilyenekhez. Nahh mindenki kihozta a noteszkáját és 1 2 órás egyezkedés és szervezés után megszületett a 2 havi terv. Múzeumok, kiállítások, felvonulások, mjuzikel és stb. Huhhh de jó, hogy nem nekem kellett ezen az agyamat törnöm:)
Amúgy nem csak lustaságról van szó itten. A munkahelyemen annyi teendő van, hogy örülök, ha meg tudom nézni az íméljeimet egyszer! de válaszolni már nem nagyon tudok rájuk. Ma megirigyelvén Ágit, hogy ilyesmikkel foglalatoskodik, reggel gondoltam, hogy foglalkozom 1 picit én is a saját dolgaimmal, s megnéztem a méljeimet, 1re még válaszoltam is! juhhú. a nagy mélnézegetés közben azonnal leállt az internet, persze, naná. Újraindítottam, ahogy az a nagykönyvben (handbook) le van írva, de nem akarta az igazságot. Semmi. Rögtön megértettem a jelet, és azonnal nekiállltam szorgosan dolgozni, és persze 2 percen belül vissza is jött a net. Nahh szóval, ennyit a saját dolgok intézéséről és a programszervezésről nálunk.
Este meg el akartam menni szoliba, de az az átkozott metró megszivatott, úgyhogy majd máskor. Nem baj, visszamentem a munkahelyem környékére, gondoltam vigaszdíjul elmegyek szemöldökgyantára, de persze zárva volt. brűűűű. ezt a problémát sürgősen meg kell oldanom, mielőtt még elkezdenék Doktor Bubóra hasonlítani.....
Holnap meg jelmezvadászat Núval, ha csak a metro máshogy nem gondolja.......

Jahh most este meg megjött Alessia, 1 olasz csajszi, aki kb decemberig lakik majd Nicky szobájában. Szimpi nagyon. Jahh és megsütöttük a Queensben szerzett zöliket Núval, most ettem életemben először házilag elkészített articsókát. Finom, de nagyon időigényes, amíg az ember eljut a közepéhez. Ha valaki meghámozza nekem, szívesen eszek bármikor, amúgy inkább maradok a paradicsomnál vagy az articsókás pizzánál.


Ha kimaradt néhány szóból az "á" betű, az azért van, mert Nathalia szendvicséből alászorult 1 szezámmag. Ennyi mostanra, jó éjt. Nemsokára (tuti hogy sokára) töltök fel képeket fészbúkra.

képek

egyelőre nem megy a képfeltöltés... Facebook! ott már van fent sok!

Kedves naplóm:)

Nahhh, hát nem is tudom, hogy hol kezdjem, mert ezer éve nem írtam.
Csütörtökön Núriával és 2 spanyol haverjával megnéztük a Csikkágót a brodvéjn, igenigenigen, szupppeeer volt, imádtam.Nú a legédesebb lakótársam, annyira kis aranyos, hogy az elmondhatatlan.
Pénteken 2 hét nappaliban csövelés után végre beköltöztem a saját szobámba, a lakás legjobb szobájába. Hoppááá hopppááááá! El sem hiszitek, de mielőtt bevetettem volna magamat az új kuckómba, kisuvickoltam az egészet. Tényleg az egészet. Fogtam a Fantasticomat, és még az ajtófélfákat és a kilincseket is lefertőtlenítettem, az asztalról, az éjjeliszekrénykéről, a padlóról és az ablakkeretekről nem is beszélve. Ne aggódjon senki, teljesen jól vagyok, és igen, ilyet is tudok, csak nem szeretek büszkélkedni otthon ezzel a képességemmel.De itt fogyóban van a C vitaminom, így muszáj takarítanom:)
Szombaton vettem ágyneműhuzat szettet, rózsaszínt, hogy kompenzáljam a sötét kék függönyt és sötétkék ülőpárnát, úgyhogy most egész érdekes a szobám....érdekes, asszem ez a legjobb szó rá.
Aztán szombaton elmentünk a bronxi botanikus kertbe. Ági összejött 1 kis fekával (little monkeynak=limo hívjuk, azt hiszem ez nem szorul különös magyarázatra) még a múlt szombati buliban. Ő hozott minket haza kocsival (meggyőztem Ágit, hogy menjünk vele, mert megbízható. na jó, nem volt kedvem metrózni, és télleg megbízható, és jót aludhattam a hátsó ülésén lévő szennyesén. A ház előtt szerencsére Ági felébresztett és kiszedett a kocsiból, így nem kellett 1 autóban éjszakáznom Bronxban, mert hogy ott lakik. Azóta nagyon hálás nekem a srác Ági miatt, és tényleg jó fej.) Na szóval, szombaton elvitt minket (Ágit, Verát, Núriát és engem) a bronxi botanikus kertbe. huhhhh annyira szép volt, főleg a rózsakert. Tök jó volt a természetben lenni, és a kocsiúton döbbentem rá, hogy tejóég, mekkora is nyújork. Hát nem kicsi, na.
Este meg főztünk itthon, Núval és Ágival, és naggyon naggyon fincsi lett. Aztán meg elmentünk bulizni, Nú, Vera, és 2 ausztrál csajszi, aki most itt lakik Nicky szobájában 2 hetet. Queensben voltunk, 1 Central nevű helyen. Wahhh, Queens(NY egyik "kerülete") is hihetetlen élmény volt, mint 1 kis falu. Biztos tökjó lehet ott lakni, olcsóbb, csendes, barátságos.... és annyira örülök h nem ott lakom, hanem Manhettenben, vééégre egyszer nem a város szélén. akkora lusta majom lettem, hogy többé nem vagyok hajlandó kitenni a lábamat Manhattenből ha buliról van szó:)
vasárnap Núval elmentünk megnézni az ENSZ épületét. előtte ebédeltünk. húúúú na az a kőrnyék igazi NY, az a NY amit a filmekben látunk. igen, nem csak legenda, valóban létezik, csak én ugye nem ott székelek.
az ebéd szuper volt, és persze mikor odaértünk az ENSZ-hez, már be volt zárva....nannááá. amúgy a legrandább épület a környéken, csak kötelességből fényképeztük le.
aaaaztán, elmentünk templomba. 1 keresztény/keresztyén foggalmam sincs hogy mi ez magyarul templom volt, de igazából olyan volt mint 1 koncert. vagyis konkrétan a "mise" elején 1 rockzenekar játszott a színpadon, mármint tényleg a színpadon. nagyon jó számokat toltak, a szövegük valóban vallásos volt, de hát magát a környezetet nem mondanám olyan szent és meghitt közegnek. az emberek énekeltek, csápoltak.....én én én én meg fényképeztem és videóztam közben. és persze alig tértem magamhoz. amúgy mindennek ellenére, hihetetlen közösségi élményt nyújtott az embereknek, és tényleg vallásos átéléssel énekeltek. aztán megjelent a pap a színpadon és lenyomott egy one man showt(stand up comedyt). nagyon vicces volt tényleg, a közönség meg lelkesen és hangosan ámenezett közben. azóta is sokkos állapotban vagyok:) azt hiszem amúgy a katolikus, református és evangélikus egyházaknak elég szar a marketingjük ehhez képest.


jajjjj jut eszembe, a sárga. pénteken, aznap amikor beköltöztem a szobámba a sárga egyszer csak beugrott a szobámba, amíg én a konyhában voltam, és letépte a tükrömet az ajtóról. aszonta megvette a Guitől, aki amúgy 2 hete költözött ki onnan, úgyhogy átvitte magához. nyilván nem vette meg, mert pár nappal korábban mondta Núriának, h szereznie kellene 1 tükröt. szóval letépte mint 1 barbár, így most elég randa a szobaajtóm. amúgy 8 dollár 1 olyan tükör, és vettem volna neki egyet, ha szól, de ehelyett inkább összebarmolta az ajtómat. brűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű. az a baj, h sajnos az emberekkel kapcsolatos első megérzéseim mindig bejönnek. még otthon láttam őt fészbúkon, és nem rajongtam annyira értem. volt vlmi fura a fejében. ez a fura dolog azóta is meg van benne.  nem lesz a legjobb barátnőm, az tuti. 
szóval, szerzek 1 tükröt. jahh és holnap megyek STOMP koncertre, igen-igen, arra a stompra:)

FONTOS

Hellooooo!

egyszerűsítettem a kommentelést a blogomban, így mostmár gmail fiók nélkül is tudtok megjegyzéseket írni! Apu, anyu, most már éppen olyan egyszerű kommentelni, mint az amszterdami blogomnál:)
Amikor elküldenétek a kommentet, a fióknál a névtelent kell választani:)

folyt köv

hááát szóval szóval vicces dolgok történnek velem itt. a várost még alig láttam, kimerítőbb a munka, mint sejtettem, és igazából csak hétvégén van időm városozni.
de ezt leszámítva amúgy minden okés. most összefüggéstelenül felsorolok pár dolgot az elmúlt hét eseményeiből

• megismerkedtem Memi nénivel, aki szintén az alapítványnak dolgozik, napi 1-2 órára jön be, estefelé. nagyon édes, olyan 90 néhány éves lehet, szellemileg hihetetlenül friss, de fizikailag nincs annyira toppon, járókerettel mozog az irodában, és elektromos kisautóval jár az utcán (kedileknek hívja) nagyon aranyos, rendelt nekem 1 levest, mondta hogy ő lesz a pótnagymamám, és megsajnált, hogy nincs saját szobám, ezért csütörtök este meghívott magához, hogy tudjak pihenni meg olvasni. igazából ari, csak ugye az irodában egész nap egyedül vagyok, és 7kor már nem akarok egyedül lenni, olvasni meg pláne nem, mert egész nap kifolyt a szemem a képernyő előtt. na szal felmentünk hozzá, le kellett ülnöm olvasni, és az volt a feladatom, h kötelezően otthon érezzem magam. sőőőt, kulcsot is kaptam, hogy menjek fel hozzá minden nap. nagyon figyelmes, de asszem igazából ő nem akar egyedül lenni:) valamit elronthattam a gyakorlati hely kiválasztásával, mert Ágit az aranyos raszta feka munkatársai ölelgetik, amíg én nénikhez járok otthon lenni. nem baj, amúgy aranyos, meg kedvelem is nagyon, csak azért minden nap nem mennék fel hozzá, na:)
  
• megnöveltem a C-vitamin adagomat, mert vlmi bolhacsípések jelentek meg rajtam. Ági szerint szúnyogcsípés, nem tudom, fő az óvatosság és a C vitamin:)
  
• a fényképezőm eleme lemerült, és valahol a táskám alján lehet az elemtöltő. amúgy majd új gépet kell vennem, mert ez nem bírja majd a nagyüzemi fotózást, és nagyon lassú már szegényke, szóval ez lesz az 1. nagy befektetésem
  
• a héten be kellett scannelnem 1 csomó archív doksit az irattárból. az 1ik szobában a hatalmas nagy fém, kihúzható fiókokban tartják a legfontosabb dokumentumokat, nahh és nekem ezekből kellett scannelgetnem. mit sem sejtve ülök a scanner előtt, és egysezr csak az a fenevad masina behúzta és begyűrte az egyik 1988as plakátot. elég fontosnak tűnt az irat, így olyan volt, mintha a szívemet tépné ki a scanner, de aztán végül szerencsére sikerült kicibálnom belőle, és a körülményekhez képest egész jól kisimítanom. szerencsére csak Memi néni volt az irodában, de ő nem észlelte a körülötte zajló eseményeket és ádáz küzdelmemet az archív doksival és a scannerrel.
  
• általában a fontos feladatokat délután 5 körül szoktam kapni, amikor a szerencsésebb gyakornokoknak lejár a munkaideje. akkor már hulla fáradt vagyok, nem tudok koncentrálni és duzzogok. na erről majd szerdán beszélek a főnivel, hogy neeeee. jahh amúgy, pénteken megdícsért, h you are doing a great job! jessz jesssz jesssz.
  
• tegnap voltam Sarahval és Núriával (a spanyol lakótárs, aki 5én érkezett) bent a városban vásárolni, kajálni, csillezni. nagyon nagyon jó volt, mindketten jó fejek, Nú olyan mint 1 kis manó, imádom, és igen igen igen, fogok vele spanyolul beszélni. vettem pár új harisnyát, elektromos vízforralót(már be is izzítottam, és teát szürcsölgetek a kuka mellett) plusz 1 nagy műanyag 3 fiókos szekrényt, hogy addig se teljesen a bőröndömből éljek, amíg a nappaliban csövelek. amúgy asszem megint beköltözhetek Nicky szobájába 15ig, amíg saját szobám nem lesz. elvileg kiadta a szobáját 1 német párnak, de ők 1 éjszaka után távoztak, mert nem bírták a körülményeket. nem értem miért:) szerintem jóóóóóó. amúgy tényleg, takarítunk, egész nagy tisztaság van, a 2 német kócsos lány teljesen kinyalta a fürdőt, még új szőnyegeket is vettek, Ági főz és takarít, én mosogatok, és az ittlakók is kezdenek rászokni erre tevékenységre.a lakás hihetetlen jó, nagy, tágas, sokan vagyunk, sose unatkozik az ember, és jófej mindenki. IMÁDOM.
  
•  tegnap Ágival elmentünk bulizni,huhh huhh huhhhhhhuuu, nem volt rossz,sőt. a hely is szuper volt, e zene is, és a társaság is. tetszik na, ezt rendszeresíteni kell, bár azt hiszem csak a hétvégékre hagyom, nem bírnám nonstop.

Én


hihetetlen, hogy az ember tényleg képes megszabadulni a karmáitól, és amit letett, az többé már nem kísért. persze az élet ugye folyamatosan tesztel, és dobálja a hasonló helyzeteket, de ami korábban probléma volt, azon ma már csak mosolygok, és hálás vagyok, hogy mennyire könnyen kezelem most ezeket. Azaz, semmi honvágy, semmi őrült hiányérzet. Persze nem azt mondom, hogy nem hiányoznak az otthoniak, nagyon is, csak teljesen másként, egészségesen, nem bénítóan.
Nahh, mondjuk bőven van még mit letennem, de végül is van rá egy évem, és igazából pont ezért jöttem, ezért vagyok itt, és kénytelen is vagyok minden nap foglalkozni ezzel.

if you liked then you should put a ring on it

Hejhoooooo Blogom:) Jujj azt hiszem nagyon régen írtam, de munka után nincs erőm a képernyőt bámulni, közben meg annyi a teendő, hogy örülök, ha enni van időm.


Nahh, de hát közben zajlik az élet errefelé.


Hétvégén taliztam Andrissal, Zozó haverjával, akivel a nyáron ismerkedtem meg. Itt van NY-ban, valmi ismerősénél, és felhívott, hogy fussunk össze.Elmentünk a Central Parkba(CP), sétáltunk, teáztunk, dumáltunk, tök jó volt. Hívott vlmi buliba is, de este programom volt, szóval kihagytam. Azt beszéltük, hogy hív, hogy még talizzunk, de nem hívott eddig.
Aztán  Sarahval a kanadai-koreaival és Theoval a norvég vikinggel lementünk a helyi kosárpályára (minden második sarkon van 1 hatalmas kosarazó hely, több pályával) dobálni, meg meccsezni. Nagyon vicces volt, mi voltunk egyedül fehérek, és hát, a körülöttünk lévő fekák mintha más technikával játszottak volna. Mintha nem is ugyanazt a sportot űztük volna. De jó volt nagyon, élveztem. Aztán este filmeztünk Sarahval és Ágival, és persze mind3an belealudtunk a filmbe, mint a nagymamák:)
Hétfőn még volt az irodában Zsófi, így az ég viszonylag nyugodt nap volt munka szempontjából. Leszámítva azt, hogy én értem be először az irodába, és kapásból nem volt internet az egyik gépen sem. Ezt orvosoltuk. Aztán a nap folyamán teljesen elszállt az én gépem, amin nekem kell dolgoznom. Megette 1 vírus és teljesen összeomlott, és mivel az alapítvány nem költ semmire, informatikus sincs, mindenkinek kell értenie hozzá, szóval Zsófival kellett volna megszerelnünk. Szerencsére este bejött a főni, és nekiállt megszerelni és észlelte, hogy ez azért nem is olyan egyszerű feladat, szóval ő csinálta. Már úgy állt a dolog, h újra kéne rakni a gépet mert totál meghalt, de másnap reggel várt az üzi, h éjjel megcsinálta, szóval kész, és nem nekem kell újratelepítenem, ami amúgy nem bizti h menne:)
Kedden már egyedül voltam az irodában, nem emlékszem már mi volt, de túléltem.
Este meg elmentünk Verával és Ágival a Time Squere (TS) közelébe 1 helyre kajálni, és nagyon nagyon dúúúúrva volt. A felszolgálok olyan Showt nyomtak egész este, h hűűűhaaa, egész éjjel énekeltek és buliztak, de komolyan, úgy igazán, mikrofonba meg minden:) Musicalaket meg Sigle Lady-t :) Eltévedt broadway színészek lehettek. Jahh és végre megjött a pénzem, mert ugye mondanom sem kell, hogy mikor másnap megjöttem, nyitottam számlát, elküldtem a banki adataimat amicisnek, és pénteken már lett is volna pénzem, ha sikerült volna helyesen megadnom a bankszámlaszámomat. De nem sikerült, így még jópár napig nem kaptam pénzt. Szerencsére Ágitól és Verától kaptam kölcsön, így nem kellett kéregetnem zsemlére. Köszi csajok!




majd írok még, de most kezdődik a nap!  este buli este buli este buli!

máj lájf hiör

Nahhh, ott hagytam abba, hogy kidobtak a szobából:)
Rögtön ezután begőzöltem a konyhában uralkodó irdatlan állapotok és szagok láttán, felkaptam a tangapapucsomat és az esőkabátomat, és pizsamában, gőzölgő fejjel lecsattogtam a helyi takarítószer outletbe gumikesztyűért. Eldöntöttem, hogy véget vetek ennek, ha kell egyedül, mert ez már tényleg sok. Elkezdtem ugyan C vitamint szedni, hátha az megvéd mindentől, hiszen itt fertőzésnek vagyok kitéve, de rájöttem, hogy a c vitamin nem lesz elég. A takarítószer outlet akkora volt, hogy szó szerint beleszédültem, s eltartott 1 ideig, amíg rábukkantam a kesztyűre, s ha már ott voltam, vettem 1 óriás kiszerelésű általános takarítószert is, ami megöli a vírusok 99.9%-át és a szagot okozó baktériumokat. Fantastic a neve, és első pillantásra tudtam, hogy jóban leszünk. Gyopi! tudom, hogy most csalódtál, de a nálam lévő fél üvegcse teafaolaj nem lenne elég itt, hidd el! ide most kemikália kell, nagy mennyiségben!
Nahh aztán nekiálltam, kicseréltem a szemeteszsákokat(gumikesztyűben), kimostam a kukát a zuhanyzóban, kisúroltam a mosdót meg a zuhanyzót, felsöpörtem a  padlót a konyhában, és letisztogattam az 1ik konyhapultot. És láss csodát, sokkal jobb illat lett!
Aztán aznap este jött Ági, ő most nálunk csövel(kócsszörföl) amíg nem talál szállást. Este tali Verával, és 3an elmentünka time squerre (ismét, de hát akkora, hoyg egyszer nem elég) és kajáltunk.
Aztán mire hazaértünk, ismét isssssszonyat szag terjengett a lakásban. Valaki beledobta a kukába (aminek nincs fedele!) a rohadó kajáját, méghozzá nagy mennyiségben. Éjjel elég sokan estek haza, hiszen 2 francia kócsos 3 német-osztrák kócsos, és 2 brazil állandó ittlakó társaságában töltöttük az éjszakát a nappaliban. Az 1ik brazil, amikor hazaért elordította magát, hogy  ebben a lakásban szar szag van, és kinyitotta az ablakot. Ez aztán a módszer! Mint tegnap egyébként kiderült, ő itt lakik, nem fizet 1 fillért sem, mert ő takarítja az egész házat. na jahh. Tehát ingyen él itt és baromira nem takarít semmit!Csak kinyitja az ablakot ha büdös van. Egyébként Ágival azon a kanapén aludtunk, ahol előző éjjel a francia lányok. Kérdeztem is Nickyt, h ők majd hol fognak aludni, s aszonta vlki másnál, vlmi haverjánál. Persze erről ők nem tudtak (épp úgy ahogy Sarah sem, hogy meg kéne osztania a szobát velem) és éjjel ők is hazaestek, és csalódottan tapasztalták, hogy a kanapéjuk foglalt.
Amúgy a szarszagban egész éjjel úgy aludtam, hogy az orrom elé szorítottam az anyutól kapott levendulás zsákocskámat (köszi anyu) és a fejemre húztam a hálózsákot. Mondta Ági, h amikor már nem bírta, ő is felém fordult 1 kis illatanyagért.
A reggelem ismét a szemét eltávolításával kezdődött, majd ismét letusoltam a kukával együtt. Ez lassan már napi rutinná válik, bemegyek a tusolóba, letusolok, mellettem a kuka, megfürdetem őt is, majd fogat mosok. Hát ez van, csak rá ne szokjak, mert otthon fura lenne. Jobban szerettem Zolival tusolni, mint a szemetessel,na.


Aztán Ágival takarítottunk még 1 kört, és így most egész pofás a konyha és a fürdő. Plusz, lefedtük a kukát,mert panaszkodtam Nickynek h ez szörnyű, és a kócsosok is nagyon támogatták az ötletet. Amúgy a kócsosok nagyon jó fejek, mindig vidáman indul a nap, olyan mint 1 nagy család. Vagy mint 1 hajléktalanszálló, de a terminusokon nem érdemes vitatkozni.Ha lesz már saját szobám, akkor tuti fogok velük lógni, mert a mostaniak is mondogatták, hogy menjünk este ide-oda, szóval jó dolog ez a kócszörf, csak 1 kicsit többen vannak a kelleténél.


Napközben séta, ügyintézés Ágival, ebéd, bevásárlás, délután olvasás a munkára plusz barátkozás  Sarahval, Yesss, it is possible! Kiderült, hogy dokumentaristánk tanul, egész normálisnak tűnik (mondjuk szerintem van benne rejtett agresszió, de remélem tévedek) és utálja az itteni koszt (csak azt nem értem, hogy ha 2 hete itt van, miért nem tett ellene semmit) és kevesebb kócsszörföst szeretne. Na ezt mondjuk megértem!!!


Este átjött Vera, vacsi, duma, 1 epizód how i met your mother és ennyi. Terveztük, h elnézünk 1 helyre, de majd next time, most ennyi volt a társasági élet.


Munka


Olvasgatom a főni által készített hasznos handbookot, és majdnem szívrohamot kapok. Eszerint 10-től este 7-ig kell bent lennem kötelezően, plusz ha több munka van tovább.Ez napi 9 óra, ami heti 45. A munkaszerződésem amúgy heti 35öt ír elő, és az előző gyakornoknak 10től 6ig kellett bent lennie. Szóval emiatt szomorú vagyok, nagyon. Ez az a rész, amikor talk to your superviser? Ha nagy hajtás van és kemény munka kell, bent vagyok én 8ig is 9ig is ha kell, egyszer egyszer, de mindig kötelezően 7ig, ami heti 45 a 35 helyett, az szerintem nem járja. Még jó, hogy emberi jogi alapítványnál dolgozom.......brűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűwaaaabrűűűűűűűűűűwaaaaaaaaaaaaaaaaahh


Kaja


Eddig még nem tudtam itthon főzni, mert ugye csatatér van, szóval mindig kajáldában ettem. Nem olcsó, ámde jó nagy. Éééééééééééééés it NY-ban a leves nagyon népszerű, a legtöbb helyen árulnak, és nagyon jól esik a forró leves. Kicsit olyan, mintha házi kaját ennék. Csak kicsit olyan, de az is valami:) A Nagyikám levesét persze nem múlja fölül, meg sem közelíti ízre, hőmérsékletre azonban igen, szóval mindig eszek vlmi meleg kaját.


Emberek a környéken


Éééééérdekes és egyben vicces. Amikor gőzölgő fejjel lementem gumikesztyűért és takarítószerért, láttam az utcán 1 idős, feketés színű bácsit, vlmi kalapszerű volt a fején, 1 icipici rikítókék ipod a pólójára csíptetve, és bottal járt. Vagyis nem járt, épp ez a vicces, hanem táncolt. Akkora átéléssel szambázott az öreg a botjával, miközben zenét hallgatott és énekelt, hogy kitört belőlem a röhögés. Láthatóan nem zavarta, hiszen mindenki megmosolyogta, és ez valahogy mintha még inspirálta is volna. Nagyon édes volt.
Tegnap a boltban is láttunk egy érdekes fazont. Itt voltunk a gettóboltban, szólt a spanyol zene (gondolom mexikói) és 1 hatvanas pasi hangosan énekelt és táncolt, miközben pakolta a cuccait a kosárkájába. Tágra nyílt szemekkel néztük és mosolyogtunk Ágival, erre mondta, hogy imád bevásárolni járni, és mindig jókat bulizik a boltban, majd továbbszambázott. Na ezt a vidámságot bevezetném otthon is. Amúgy igen, alapvetően jókedvűek, vidámak és segítőkészek az emberek. Persze nyilván felületesek is, de ez most egy cseppet sem zavar, és erről majd még később értekezem.


Ma




Ma irány a Central Park! Elhatároztam, hogy ma jó idő lesz ismét, napsütés és miegymás, és mivel van bőven olvasnivalóm a munkára (az emberi jogokról), a Central Parkban abszolválom ezt a feladatot.

a jófej lakótárs

Nahh hát első, és egy jódarabig utolsó éjszakámat töltöttem szobában, vissza a nappaliba. A sárga kanadai, akivel osztozhattam volna a szobáján mégsem akar osztozni. Nicky, a srác, aki a főbérlő, aszonta, hogy okt 15ig  Sarah a sárga, és én fogunk osztozni azon a szobán, ami később Sarahé és 1 Nú nevű spanyol lányé lesz. Nú okt 5én jön , és 15ig ő kócsol, aztán 15én felszabadul az én szobám, én beköltözök oda, Nú pedig Sarah mellé. Tegnap hazajöttem, és azzal fogadtak, hogy végre beköltözhetek a 2 személyes szobába. Jujj nagyon örültem, fáradt is voltam, behúztam a cuccaimat és befoglaltam 1 ágyat. Hulla voltam, pedig meg akartam kérdezni, hogy melyik ágyat akarja Sarah, de nem bírtam megvárni és elaludtam 1 ágyon. Reggel megyek ki a nappaliba, Sarahnak nincs jó kedve, kérdeztem h miért nem költözött be éjjel a szobába, hiszen Nicky azt mondta, hogy 2 hétig együtt használjuk majd, szóval jöjjön be. Erre kinyögte, hogy Nicky erről őt nem kérdezte meg, és ő nem akarja együtt használni, az az ő szobája, egyedül akar lakni benne okt 5-ig, amíg be nem költözik mellé a spanyol csaj. Igazából szerintem az a baja, hogy 1 hónapja a nappaliban él, és no privacy. Amúgy ez látszik is rajta, csapkod, duzzog és tök mufurc. Persze ha elkezdek beszélgetni vele, aranyos tud lenni, de szerintem picit dühöngő. Hát a sárgák érdekesek, na. Amszterdamban a kínaiak is ilyen őrültek voltak, őrjöngtek, dühöngtek, csapkodtak, megtámadták egymást stb. Bár reméltem, hogy mivel Kanadában nőtt fel, ő jobban tudja kezelni az érzelmeit, de nem. Nhh szóval, még 2 hét csövelés a nappaliban. Kivittem a cuccaimat, a kanapémat máris befoglalta 2 francia csaj(kócsosok), szóval megy itt a harc a túlélésért:)