Boston

http://www.youtube.com/watch?v=c-Uok2t46UQ&feature=related

jessssssssssssssssssssszz, hétvége Bostonban Núval és HAESF-es pajtásokkal,váromváromváromváromvárom. 
soha jobbkor, épp ideje kiszellőztetnem a fejem:) azt hiszem a bostoni jeges szél minden odanemillőt ki fog fújni belőlem. juhhhúúú


hááát, mára ennyi, nem tudok most mást kipréselnem magamból

Kokkkkkúúúúúúúúúsz, ezt nem fogod elhinni

avagy, ahogy azt a "jóöreg" Milgram is megmondta, kicsi a világ:)

Nahh, a szokásos holiskezdjemeztabejegyzést kihívás után belevágok a közepébe.

Que hora son en Washington???http://www.youtube.com/watch?v=jdGWvCicESU
Nahhh hát a hétvégén(péntek-szombat) tanulmányi kiránduláson (munka) voltam Washingtonban:)
Az út 1 pöppet kalandosan kezdődött számomra, mint minden itt az Almában.Csütörtökön fél-éjfélkor még az irodában voltam (na ez 1 roppantul hosszú sztori, hogy miért. Azért, mert béna vagyok, azért) mikor is megtudtam, hogy másnap 100 db könyvet kell vinnem, egészen Washingtonig, de minimum a vasútállomásra.Szerencsére találtam 2 táskát, amiben eljuttattam a lakásomba, de már az a küzdelem is vicces volt, hogy hogyan. Ez olyan hajnali 2 táján lehetett, (ekkorra sikerült hazamenetkészállaptba hozni magam), amikor kb a saját testsúlyomnak megfelelő rakománnyal a hátamonvállamonölemben végigcsúsztam 13 utcát, végigröhögve az utat, mert olyan abszurdnak tűnt a szitu 2kor a latingettó közepén. Sikerült felvontatni azt a súlyos kultúrteméket   a 3. emeletre, és 1 rövid agyhalál után még nekivágtam az éjszakának táskát szerezni magamnak, mert másnap a szajrét a saját táskámban vittem, hogy az egész egybe beleférjen, és így a ruháim és cuccaim kiszorultak a tatyómból, nájlonzacsiban hajléktalansztájlban meg mégse vihettem az utazómotyómat,nahh.:) Szóval szereztem 1 táskát magamnak is, és az időben hosszú és eseményekben gazdag zsákmányolás után 3ra haza is értem és 4re ki is vasaltam a ruháimat. (ja igen mert pár napja vettem 1 jó vasalót, mert éreztem, hogy szükségem lesz rá hamarosan. A vasaló télleg jó, jó drága és jó szar, így eléggé hosszadalmasra nyúlt a hajnali házimunka) 4 után le is feküdtem és 8kor frissen és üdén ki is pattantak a szemeim és útra készen voltam. A könyvekkel telitömött hátizsákommal küzdöttem hősiesen, és a saját súlyommal a hátamon csak két dolgot kívántam, egy golyót a fejembe és 1 golyót a kicsi szívem közepébe. Mert szívemben bomba volt...http://www.youtube.com/watch?v=pie9cHezchM 
Aztán mire leértem a 3.ról az utcára, felmértem a helyzetet, és nyomban megállapítottam, hogy , ez az a szituáció, amiben nem nyerhetek, mert a hátamon felhalmozott hatalmas ismeretanyag rögvest agyonnyom, így elhatároztam, hogy talán nem turnézok át a városon a vasútállomásra tömegesen, hanem leintem az első taxit a ház előtt. Így is tettem. Mivel most jártam először azon az állomáson, gondoltam 1 órával korábban kimegyek, hogy legyen időm rálelni az autómatásbecsekkolóskijelzőssorbanállós rész után a vonatomra. Persze 1 perc alatt meg volt minden, így volt 1 órám olvasgatni. Persze nem olvastam, mert nem volt nálam könyv.:) Illetve volt a hátamon néhány darab, de valahogy azokhoz akkor és ott nem volt hangulatom:)
Nahh azán megérkeztünk Washingtonba (az utat édesdeden végigdurmoltam) és 1 rövid cucclepakolásos kitérő után egyenesen a Fehér Házat céloztuk meg. És ott az utlevélbemutatós sorban leesett az állam a meglepetéstől, kidülledt a szemem a döbbenettől, és kiugrott a szívem az örömtől. Kóóókusz beszaaaaaarsz:) Nem fogod elhinni, hogy kit pillantottam meg magam előtt!Washingtonban. A Fehér Ház előtt. Na? Miss Meleg Orsolyát:) Eskü!Néha a régi ismerősök beülnek a Szimplába péntek délután 1 sörre, mások a Fehér Házban találkoznak.:) Ennyi!
Bent a Házban egymás mellett ültünk és együtt pislogtunk a döbbenettől, majd este egy vacsorán is találkoztunk. Aztán szombat reggeltől estig szintén egy helyen voltunk egy időben:) Na ehhez mit szólsz? És én azt hittem, hogy már semmin nem tudok meglepődni, de ez a hitem azon nyomban megdőlt.Jót dumáltunk mind2 nap, mesélt a gyakornokságáról, folyt a tapasztalatcsere és a sztorizás Kísértetiesen sok hasonlóságot tapasztaltunk a gyakornoki lét alatt, és viccesen hasonló kalandokat és érzelmeket éltünk át. :) Mókás volt ezeket megosztani.
Amúgy ez a 2 nap elég jó volt, sokkal érdekesebb volt, mint ahogy azt számítottam.

Közben:
- 1 magyarországi kisfilm láttán rájöttem, hogy mennyire hiányzik az otthonom, és mennyire szeretem Pestet, no meg azért Gödöllőt is,
-rájöttem, hogy mennyire hiányoznak a szüleim és a nagyikám, és
-bebizonyosodott, hogy Zozóval működik a telepátia:)


Anyuci nemrég vas-és cink kúrára fogott, mert 7 ezer km-re is elér az anyai szeretet,törődés na és a szigor:)
Anyutól és aputól is rendszeresen kapok emaileket, és nagyon jól esik.
Anyu intelmét megfogadva nem dohányzom (annyit) és nem iszom alkoholt, valamaint visszaszokok a meditációra.


http://www.youtube.com/watch?v=drGb1hAOMz0&feature=related

hipp hopp, jön Vukk

hátttőőőő azt hiszem ez a hét sem lesz a kedvencem, ha majd 1 év múlva visszaolvasom a blogomat, de úgy látszik minden hónapban akad 1 ilyen. végül is 4ből 1 egész jó arány:) 
mostan nem a gépekkel küzdök, hanem 1 annál is bonyolultabb rendszerrel, a saját szervezetemmel hadakozom.Emlékszem Amszterdam volt 1 hasonló hét, amikor végig önkívületi állapotban lebegtem az állandó szédelgéstől és fejzúgástól, és ön és közveszélyes voltam, kiváltképp a bicajomon, de akkor az a tudat nyugtatott, hogy másnál is jelentkeztek ezek a tünetek. Na most is ilyesmi történik velem, nappal szédelgek, este meg émelygek, és pedig ez már tuti nem a szombati viszki.  Kicsit olyan, mintha álomvilágban lennék, vagy mintha kómában.Nem tudom még mi ez, de szerintem tuti pszichés lehet. Szóval szedek c vitamint, mert az mindenre jó, a szeptemberi  szúnyogcsípés szerűségeket is elmulasztotta, nahh és szereztem be omega 3 kapszulát, azt a fincsi halolajosat. Ha kinyitom a dobozt, akkor egy halakkal teli akvárium illata lengi be a szobámat, szóval remélem megéri, hogy a halpiacon érzem magam, és legalább olyan hatékony, mint amilyen büdi:)nyamnyam


Mmmm?mi más? Jaaaa, voltam moziban, börleszk, Verával felmentünk Ágihoz, tök jót dumáltunk, és irígykedtünk a lakására. A tökéletes szoba, jó meleg, és ablakai is vannak. Nálam a meleg, Veránál az ablak számít luxuscikknek, úgyhogy élveztük a helyzetet. 


Más most tényleg nincs. 
pusssssssssssz

4 nap pihi

tyűűűdenagyonrégenírtam, más azt sem tudom, hogyan kell.de azért összedobok vlmit.:)
ott fejeztem be, hogy west side story. igen, megvolt, láttam, semmi extra. a jazz bár, ahova pénteken mentünk Verával és Ágival viszont annál inkább:)))) ésésésésés ami mindent vitt az utóbbi hetekben: Harryyyyyyyyyyyyyyyyyyy Potteeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeer.Azóta minden reggel seprűvel akarok dolgozni menni,de hát ugye inkább mégsem, meg Manhattanben nehéz parkolni.
A múlt héten volt Ági szülinapja, így a hétvége ennek az izgalmában telt. Meg akartuk lepni mindenképp szombat este, csak neki is voltak tervei szombat estére: repjegyfoglalás és alvás, így elég mókás volt őt terelgetni:) Felmentünk hozzá Verával, csízkékkel, pezsgővel, és azzal a feltett szándékkal, hogy lefoglaljuk a repjegyeket a karácsonyi-szilveszteri szünetre, méghozzá egyenesen Mexxxxikóba.A csízkék és a pezsgő eléggé bevált, annyira, hogy lebeszéltük magunkat Mexikóról, és 2 óra után már a westkószton láttuk magunkat, San Franciscoban, Los Angelesben és persze Vegasban.Majd, mivel Áginál a net gyökkettővel döcög (de olyan jó meleg vaaaaan!) bementünk az irodájába , hogy majd ott gyorsan összedobjuk a tervet, megnézzük a jegyeket, elküldjük bostoni kollégánknak, Misinek, aki szintén csatlakozik a kalandtúrához, ő jól rábólint, és hétfő-kedden foglalunk. Közben sikerült meggyőznünk Ágit, hogy ne háziköntösben csattogjon át az irodába, és hogy ne akarja mindenképpen otthon alvással tölteni a szülinapja előestéjét, hanem igyon meg velünk 1 bambit:) Az iroda szuper, barátságos és nyugalmat árasztó, ééés a legújabb apple gépek mindenhol.
Kiírogattuk az opciókat,mmmm hát az árak nem voltak túl barátiak...úgyhogy elhatároztuk,hogy vasárnap is nekifutunk mégegyszer. Közben Núval állandó sms kapcsolatban voltam, mert a terv az volt, hogy 9re elrángatom Ágit 1 etióp étterembe, és addigra ott összegyűlik mindenki a meglepire. Hát a nagy jegyfoglalás miatt 10.30kor sikerült beesnünk Ágival a helyre,de meglepetésnek meglepetés volt.  Núék szereztek 1 szuper Samanthás képeslapot neki,24 szál gyertyát, no és persze etióp kaját. Szerintem a palacsintába szúrt 24 égő gyertya kompozíció az egyik legemlékezetesebb szülenapi tortája volt, de mindenesetre nagyon csillogtak a szemei:) (fotók fészbúkon előbb-utóbb)
Aztán a terv az volt, hogy a café whaba megyünk, de mint aznap minden tervünk, ez is borult, és aztán 1 kis bár túra után sikerült kikötnünk a mindenkinek megfelelő helyen, éééééés partypartyparty hajnalig.
Vasárnap fél2ig aludtam, szerintem életemben először aludtam ennyit egyhuzamban, és nem emlékszem, mikor voltam utoljára ennyire kipihent. Rám is fért, mintha 1 évet pihentem volna ki.
Aztán Vasárnap ismét összedugtuk a fejünket Verával, Ágival és Misivel repjegyügyileg, és pár óra alatt lefixáltuk, hogy hétfőn vagy kedden este foglalunk, csak még azt nem tudtuk, hogy mit és hova:)
Így persze nem is foglalunk. Helyette elmentem Núval Harry Potterezni, és igen és igen és igen, jóóóóó.
Éééééééééééés rövid hét volt, csütörtökön hálaadás, úgyhogy 4 nap szüneeeeeeeeeeeeet. Húúú nagyon jól telt az egész:) Szerda este megjött Misi Bostonból, Áginál aludt, és csütörtökön együtt vágtunk neki az Almának. Reggel lufis parádé, macy's day parade, igen a geen day féle:) http://www.youtube.com/watch?v=3j2aRHWcizs  
Aztán mászkáltunk minden felé:Flat Iron, Union Squere, Astor Place, őőőőő végül City Hall,Wall Street, Time Square és és és még sokminden egyéb. Közben beszereztük a kötelező szuveníreket (van hűtőőőőőmágnesem vééégre!) elfogyasztottuk hálaadásnapi ebédünket és vacsoránkat(na ez 1 vicces sztori, úgy volt, hogy nálunk főzünk, de előző este összerúgtuk a port Sarahval a nagy szeretet nevében, és nem lett volna jó ötlet, ha mi egy légtérben tartózkodunk, így az volt a terv, hogy Áginál főzünk inkább, de senkinek nem volt kedveórákig főzöcskézni, mindannyian inkább várostnéztünk volna inkább, úgyhogy  ezt is tettük, és a hálaadás ebédet 1 vietnámi kifőzdében fogyasztottuk el nagy vidáman, a vacsorát meg le se merem írni, hogy hol:)Szóval a nagy pulykázás elmaradt, de senki sem bánta. Végül is pont annyit jelent számunkra ez az ünnep, mint a muzulmánoknak a karácsony) Majd Misi kérésére elmentünk a How I Met Your Mother bárba, és elég jó döntésnek bizonyult.
Péntek reggel beszereztem 1 elektromos radiátort, mert a fűtés még mindig nem az igazi, majd átjött hozzám Misi és Ági (Misi átköltözött, mert péntektől nálam aludt), hogy majd repjegyet foglalunk. 2 óra hosszas keresgélés után mindhárman kimondtuk a már korábban  mindannyiunkban megfogalmazódott végkövetkeztetést, a wesztkószttripnek elég húzós az ára, talán nem oda kéne.Abban maradtunk, hogy este ismét összegyűlünk töprengeni:)vagy huszadjára:)
Közben megjött Dani Trentonból, és 4en átmentünk Ágihoz , mert oda érkezett Anita és Péter Washingtonból (szóval asszem ísztkószt találka volt, és immár 6an túristáskodtunk. Közös ebéd, Empire State Building, Bryant Park,Time Square, majd felmentünk hozzánk jegyet foglalni:) Immár 6an állapítottuk meg, hogy a wesztkósztrip nem olyan nyerő, és máshova kéne:)Felmerült Texas és New Orleans, osztottunk szoroztunk, töprengtünk és megegyeztünk, hogy másnap reggel pontot teszünk a végére, és foglalunk. Az még nem volt világos, hogy hova, de ettől az apró zavaró tényezőtől eltekintve, mindenki készen áll a másnapi foglalásra:)
Ági, Péter és Anita átmentek Ágihoz aludni, mi meg Misivel és Danival 1 üveg bor és vicces magyar zene mellett összedobtuk éjjel a haditervet az utazásra. Jött az ihlet, megyünk Houstonba, Austinba, San Antonioba éééééééééés szilveszterre New Orleansba.Juhhhhúúúúúú. Ennyi. Másnap reggel tájékoztattuk Ágit az új tervről, rábólintott, közölte a hírt Verával(ő szintén utazik velünk, csak most hálaadásra elutazott NYból,  szegény ő  is nagy nehezen rábólintott, bár a szíve a wesztkósztra húzza. Megígértük neki, hogy tavasszal bepótoljuk féláron), és a tettek mezejére léptünk. Ágival és Misivel lefoglaltuk a jegyeket magunknak meg Verának, és irány a dél. Juppíííííí. 10 napos szünet, waaaaaa alig várom.
Aztán a szombat további részét szintén a városban töltöttük 6an, plusz csatlakozott Núria is, aki egész sok magyar kifejezést megtanult tőlem, és a magyartudásával mindenkit lenyűgöz:) Downtownban séta, hajókázás a Szabadságszoborhoz,  Brooklyn híd, karácsonyi vásár, sörfőzde (ú megjött a tél és erőteljesen közeleg a karácsony. azt hiszem november és december az a 2 hónap, amit  a legnehezebben viselek az évben, igazából kitörölném őket a naptárból. hahhhh legyen már tavaaaaaaaaaaaaaaaaasz),
Este felmentünk Misivel Danival és Núval hozzánk főzni az esti party előtt és nekiálltunk viszkizni a nagy örömre, hogy van jegyünk. Hááááááááát azt hiszem  a viszki Dóri mérkőzést a viszki fölényesen nyerte,de azt is mondhatnám, hogy kiütéssel.Már teljes harci díszben voltunk, indulásra majdnem teljesen készen, amikor meghallottam, hogy az ágyam gyengéden hívogat, a viszki meg teljes erővel tuszkol az ágy felé. Szóval engedtem a nyomásnak, és mondtam a többieknek, hogy nemsokára indulhatunk a bárba, ahol találkozunk a többiekkel, csak beugrok a szobámba 1 percre. :) Nú azt hiszem hamar átlátta a helyzetet, betakargatott és lekapcsolta a villanyt:) Nahh szóval a szombat esti láz ezúttal elmaradt számomra, viszont nem fáztam éjjel.:)
Ma meg, vasárnap elmentünk Danival vásárolni. Azt hiszem a kelleténél kevesebb téli cuccot hoztam, és nyári cuccokkal és harisnyákkal tölthettem meg azt a 2 bikabőröndöt anno, mert olyan kevésnek tűnik a téli készletem, de most elkezdtem szorgosan pótolni.Aztán igazából ennyi, a vásárlással el is ment a nap.:)Mondjuk nem csoda, minden boltban órákat töltöttünk, egyrészt a boltok mérete miatt, másrészt hihetetlen embertömegen kellett átvergődnünk.Jahh és még a csapból is a karácsony folyik, már most, mindenhol.  (nemmmmmmmmmmmmmmmmmmmmbííííííííííííírom a karácsonyt, amúgy sem, itt és most meg valahogy különösen nem fűlik hozzá a fogam. tavaaaaaaaaaaaaaaaaaaaszt, húsvétot, melegeeeeet)
A karácsonyi sokkot leszámítva hihetetlen szuper volt ez a 4 nap, a kint tartózkodásom legjobb hétvégéje.


A személyiségfejlődésem terén icipici előrelépést véltem felfedezni, a nagy áttörésre még várok:) Ezt az is alátámasztja, hogy múlthéten eltűnt a malám bojtja, de maga a mala még mindig pimaszul himbálózik a nyakamban. Hát, több mint a semmi, nem kapkodom el a fejlődést:)


Emellett sürgősen neki kell állnom fodrászt keresni, mert a hajam kezd önálló életet élni, és már nem sokáig fogom tudni kordában tartani. Az amszterdami fodrászos kalandom óta kicsit tartok ettől az élménytől, mert annak végül az lett a vége, hogy hazarepültem Pestre 1 vágásra, de ez innen most kicsit drága hajvágás lenne, úgyhogy itt helyben kell orvosolni a problémát:)


Nahh, hát akkor most ennyi mára, folty köv:)

A spoonful of sugar

Nahh akkor in medias res összefoglalom a dolgok eddigi állását, csak úgy nonconcept.
 
A szobámat immmmádom. A múlt héten valamelyik éjszaka Núriával és Mirénnel kiaplikáltuk a légkondit az ablakomból, így már le lehet rendesen csukni, és nem süvít be a szél, szóval azóta egész kellemes a klíma. Mondjuk én 30 fok alatt nem igazán érzem komfortosan magam, szóval be fogok szerezni vlmi elektromos fűtőtestet, de már az is maga a mennyország, hogy nem kell 2 pulcsiban, 2 melegítőnadrágban, sálban és kesztyűben aludnom, úgyhogy a korábbi állapotokhoz képest határozottan trópusi a hőmérséklet.:) Vasárnap pedig elmentem 1 tibeti boltba, és beszerváltam 1 csomó csomó "dísztárgyat", úgyhogy most már nagyon otthonos ez a kis kuckó. Képek, idézetek, és 1 hatalmas mandalás faltakaró az ágyam fölött. A boltban uralkodnom kellett magamon, hogy ne vásároljak fel mindent, mert a végén úgy nézne ki a szobám, mint 1 buddhista szentély, ami ugye 1 kicsit sok lenne a jóból.:) A szentélyem fő helyén természetesen a boszorkáktól kapott képem foglal helyet, és akárhányszor ránézek, mosolyt csal az arcomra.Vagyis, mindig jól indul a nap. Köszi csajok! Amúgy ezt már a beköltözésemkor kitettem, csak nem emléxem, hogy  írtam-e.
Éséésésésés végre vettem ipari mennyiségű füldugót, így már nem ébredek fel minden reggel 6kor arra, hogy a lakótársam zuhanyzik. A szobám közvetlenül a zuhanyzó mellett van, s csak 1 papírvékony fal választ el tőle. Sarah minden reggel 6kor kel, és betrappol a zuhanyzóban, ahol ha felkapcsolja a villanyt (és persze hogy felkapcsolja) automatikusan bekapcsol a stílfűrész hangjára emlékeztető légkondi is.Szóval eddig én is minden reggel 6kor keltem és friss és üde voltam minden nap, de a kis lila füldugóim mostantól megváltást jelentenek.
A múlt hét elég eseménydúsan telt: 
mozi ( végre nem aludtam el a film közben!)
MARY POPPINS(imádombeleszerettemvégemmindennapazthallgatom), 
comedy a Don't Tell Mamma-ban, 
Central Parkban Verával sétálgatás és fényképezés(fb) (múzeumba indultunk, de olyan szépen sütött a Nap, hogy a kulturprogramokat majd a szürke téli napokra halasztjuk, plusz a múzeum előtt játszó utcazenészek meggyőztek, hogy ne menjünk be ) , 
Gospel (nekem nagyon vicces,  mesterkélt és sokkoló. Hogy a pap minden második szava az ámen, minden harmadik meg a hallelujah, már önmagában döbbenet volt, de a mélypont akkor következett be, amikor 1  idősebb hölgy egyszer csak dögkeselyűre emlékeztető visítással elkezdte osztani az "áldást", amit a jelenlévők átszellemülve fogadtak. Azonnal le kellett zárnom minden csatornámat, hogy be ne jusson semmi abból az eszeveszett üvöltésből.Szerintem egyébként sokkot kaptam, még most is beleborzongok, ha rágondolok. Egyszer jó volt megnézni, de azt hiszem nem fogok rászokni:)) 
NBA meccs: New York Knicks vs Houston Rockets. vaaaaaaaaaa hihetetlen show volt, pont mint a filmekben:) a méretekbe még majd 2 hónap után is beleszédülök:)

Jahh, és többetek íméles és szkájpos kérdésére reagálva, a nyomtató jól van, él és virul. Leírom, hogy hogyan sikerült betörni azt a sátán kutyáját, mert régen volt már részem ennyire abszurd helyzetben.Így utólag elég viccesnek látom a szitut, de közben nem volt olyan természetes a mosolyom. 
Zozó volt olyan drága és türelmes, hogy végigasszisztálta a műtétet skype és a teamviewer segítségével(képernyőmegosztó program, ő az ő gépén látja az én képernyőmet, sőt, nem csak látja, de a távolból hozzáférése van a gépemhez, és ő irányítja a történéseket) Nahh természetesen a gépen, ahova telepíteni kellett a nyomtatót, nem működött a skype mikrofonja és fülese( mala suerte),  így 1 másik gépen futott a skype, és ahhoz  voltam hozzákötve a fülessel. Nyilván a füles zsinórja nem volt elég hosszú ahhoz, hogy teljesen elérjen a megbuherálandó gépig,amin meg a teamviewer futott és a telepítés zajlott, így félig hallottam a fülhallgatón kapott instrukciókat, félig láttam a képernyőt, amin telepítettem, és félig ültem a székemen, hogy ki ne rántsam a fülest a másik gépből.
Ez már önmagában vicces volt, de aztán kiderült, hogy hiába sikerült ugyan ádáz küzdelem során kifeszítenem a CD tartót, a gép nem olvassa be telepítő CD-t (mala suerte 2), így 1 pillanatra mission impossible-nek éreztem ezt a hadműveletet. Nohh de akkor Zozó felvilágosított, hogy a HP oldaláról letölthető vlmi csoda, aminek a segítségével a telepítő lemez nélkül is abszolválható a telepítés. Nahh, most már ezt is tudom, és immár semmilyen akadály nem állt az utamba.Ha csak az nem, hogy közben Zozó és a telepítő olyan technikai kérdéseket tett fel nekem a nyomtatóról, amire nem éreztem eléggé felkészültnek magamat, de végül is az asztal alatt csúszva-mászva zsinórokat keresgélve kilogikáztam a válaszokat és röpke 1 óra után a nyomtató berregve és kattogva kiköpte az első tesztoldalt magából.Mintha maga a Taigetosz esett volna le a szívemről. Persze az asztal alatt történő kúszás közben kiszakadt a neccharisnyám, de  ezek után ezt már sztoikus nyugalommal konstatáltam.
Aztán gondoltam, immár rutinból telepítem a masinát a többi 4 gépre is, bízva abban, hogy az már kevésbé lesz időigényes és megpróbáltatásokkal teli, de hamar rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Az én gépem kapásból azt írta ki, hogy fatal error történt a telepítés közben (mala suerte3: joder, joder, joder, joder), így 1 időre pihentetem a kérdést.:)


Útközben hazafelé a lyukas harisnyámban úgy éreztem, hogy bármelyik józsefvárosi szakadt ribanccal fel tudnám venni a versenyt, és külön öröm volt minderre a latin gettóm közepén rádöbbenni:) De amúgy 1 cseppet sem zavart, mert hogy péntek este volt, popcsajoksatöbbi, juhhhúúúúúú!


és íme valami meglepetés(tudom tudom képeket kértetek, de arra ott van a fb): http://www.youtube.com/watch?v=JMGixI2QTX4&playnext=1&list=PL7DD66DC85EED9E99&index=3


A távkapcsolat amúgy nem annyira zökkenőmentes, mint ahogy azt én korábban elképzeltem, és akkor ez most 1 kurva erős eufemizmus volt.


Ennyi mára, holnap West Side Story:))))))))))))))))))!

Az ezerarcú város

Náhh újra itt, 1 szuper hétvége után.


Pénteken nem volt már túl sok erőnk bulizni menni, legalább is nekem nem, az biztos, így maradt az otthon főzés-sörözés Núval Ágival és Verával. Megbeszéltük, hogy mindenkinek olyan hete volt, amit szívesen kitörölne az életéből (kivéve Áginak, ezért őt diszkvalifikáljuk), hosszú munkanapokkal és kevés alvással.


Szombaton elmentünk Alessiával Brooklynba, és mindketten beleszerettünk abba a részbe. Érdekesen indult a dolog, mert nála volt útikönyv és ő volt a térképész, de hamar rájöttem, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet.Azon kaptam magam, hogy 1 pillanat alatt eltévedt(ünk), és nekem kellett irányba tenni magunkat. (Ami eleve abszurd, hiszen erőteljes kihívásokkal küzdök a tájékozódás terén, szóval kicsit olyan vak vezet világtalant szitunak éreztem, de végül sikerült abszolválnunk) (Amúgy a tájékozódásról ugrott be valami:alapvetően elég könnyen eltévedek olyan városokban, ahol annyira nem érzem magam otthon, pl Pesten vagy NYban.De pl van néhány város, ahol 3 perc után otthon érzem magam, és térkép nélkül megérzésre bárhova odatalálok,és sosem tévedek el, pl Amszterdam, Sevilla vagy akár Velence.
Hogy valaha is otthon fogom-e érezni magam NYban? Nem hiszem. Hogy tetszik-e a város? Nagyon. De muszáj vennem 1 útikönyvet, mert eddig ugye elvből nem vettem, hiszen jobban szeretem a városokat saját magam felfedezni, nem mások szemüvegén keresztül, de másfél hónap után be kell látnom, hogy ez NYC esetén teljességgel lehetetlen.:) Szóval be kell szereznem 1 Lonely Planet-et.)
Nohh aztán sétálgattunk Brooklynban, és igen, tudnék ott lakni. Nagyon is. Persze tetszett a Brooklyn Promanade is, ahonnan rá lehet látni Manhattanre(képek nemsokára fészbúkon) de igazából a régi barna téglás házak ragadtak magukkal. De nagyon. Ha nem lenne ilyen messze az irodától, tuti oda költöznék. Picit  úgy éreztem magam, mint Amszterdamban, pedig nem sok a hasonlóság, inkább csak az érzés. 
Aztán sétálgattunk a Dumbo-ban, betértünk a kis kortárs galériákba, és elhatároztam, hogy a november a városnézésről és a kulturálódásról fog szólni:) Októberben állandóan buliztam, a nagy sokkra ugye, hogy kint vagyok:) és nem volt erőm a hétvégeken mászkálni, csak szórakozóhelyekre, utána meg csak pihegtem.De mostantóóóóól minden más lesz!:)
Nohh aztán Brooklyn után találkoztunk Núval és 1 spanyol barátnőjével, aki nálunk lakik most 2 hétig. Ismét az éneklős Sturdustban kötöttünk ki, aztán meg 1 ír kocsmában. No az nagyon vicces volt, hamar leesett mindannyiunknak, hogy 1 meleg party kellős közepébe csöppentünk. Ez van, de legalább nyugodt esténk volt:)
Vasárnap pedig irány a NYC Marathon.Waaaaaaaa annyira jó volt. Ilyenkor döbbenek rá a város méreteire... 45 ezer futó, kb 2 millió néző és 42 kilóméter....hihetetlen, a mindennapok hősei. Megbeszéltük Núval, hogy ha végre kimegyek a CP-be futni,s nem csak ígérgetem,akkor  kijön szurkolni és bíztatni. Ő amúgy néha szokott kocogni, úgyhogy már tudom is, mi lesz a karácsonyi ajándéka. :)(jajjjj karácsony, neeeeeeeeeeeeeeeehhheehehheehheee neeeeeeee, ne neee nemakkarommmmmmm)
Aztán kikötöttünk a Lincoln Centerben és elhatároztuk, hogy szerzünk jegyet a Carmenre, végül a Washington téren és Greenwich Village-ben fejeztük be az estét, 1 káráokí bárban.(ez még akár kulturprogramként is felfogható, ugye?:) Tök jó volt Verával beszélgetni, kiderült, hogy a munka terén egy cipőben járunk, és nem vagyok egyedül. Köszi Vera, köszi HAESF:)
A lakásban amúgy kezd melegebb lenni, a fűtőtest már nem jéghideg, de Nicky ma is felhívta őket, hogy azért ennél jobban be kéne izzítani a szenet, mert ez még mindig elég sovány. Így holnap vagy szerdán ismét kijönnek, immár harmadjára. Amúgy most minden este sütünk-főzünk, így a konyhában és a nappaliban egész jó a klíma. Azon gondolkoztunk, hogy mindannyian kiköltözünk a nappaliba, úgyis imádunk együtt lenni.:)


Más:
Még otthon elhatároztam, hogy felkeresek kint 1 prana tanfolyamot, de eddig csak egy 2000 dollár körüli prana joga instruktor képzőt találtam, illetve rábukkantam 1 csoportra, akik 1 McDonald's ban szoktak találkozni:) Azt hiszem folytatom a keresgélést...:)

szőrvájvör 2

Hahhh, ahh waaaaahhhhhhaaaa! na tegnap beszéltem vlmi szerelőféleséggel, aki megígérte, hogy kijön és tesz vlmit a fagyhalálunk ellen. Ma voltak itt, Vivit sikerült rávennem, hogy teperjen haza. Olyan 2 körül ébresztettem fel, nem volt otthon, de meggyőztem, hogy ez hosszútávon jobb lesz neki, mint a menedzserével való hancúrozás, úgyhogy por favor, menjen haza, és engedje be a szerelőt, mert én dolgozom, és nem tudok hazamenni.
Bütyköltek vlmit, de sajnos még mindig hideg a fűtőtest, azt ígérték még visszajönnek 1 másik nap.Sztem csak így akarnak költözésre bírni, mert mindenki utálja Nickyt a házban (mint ahogy azt a szomszédoktól megtudtam) Nickynek amúgy az előző helyéről költöznie kellett, mert 300 fős partyt rendezett a lakásban, és a szomszédok nem tolerálták, Az 1ik itteni lakó elmondása szerint most is meg van ez a jó szokása, és vadidegenek használják a lakást hostelként, és állandóan partyznak....Nos, ez igen, a ház teli van kócsszörfösökkel,amit imádok, én is így kerültem ide. Most sajna alig vannak, úgyhogy hiányoznak is. Na persze a 9 ember a nappaliban kicsit tényleg sok volt.:) De a lényeg, ami lényeg, én innen biztos nem költözöm, azt a 2 bivaly bőröndöt majd csak 1 év múlva akarom látni. Le sem tudnám vinni a lépcsőn, max az ablakon dobnám ki:)


Ma és tegnap ádáz és elszánt küzdelmet folytattam 2 nyomtatóval. Pár napja kiderült, hogy az 1ik nyomtató makrancoskodik és nem nyomtat. Zsófi mondta, hogy az a nyomtató elég szeszélyes, de szerintem ez nem elég kifejező. Az a nyomtató maga a SÁTÁN KUTYÁJA, és morogva vicsorog rám a sarokban. Minden trükköt kipróbáltam, ami korábban bejött és működésre bírta, de semmi. Aztán röppent felém a telepítőlemez hogy installáljam újra :( 
Neki is kezdtem Zozó és a Teamviewer segítségével, vagyis ő ellenőrizte, hogy minden okés e, de nem volt az. Aztán kilogikáztuk, hogy a szervergépen kellene újratelepíteni, de Zozó ettől óvva int, mert tudja, hogy hogy állok az informatikával, és kinyírnám az egész rendszert:)  Ma is próbálkoztam, és kiderítettem, hogy a szerver gépen nem  jó a CD tatró reteszke, beszéltem is Zsófival róla, aki megerősített ebben a felfedezésemben. Aztán végül hosszas nyomogatás, feszítgetés és imádság után valami csoda hatására kinyílt a szája, és leharapta a kezem. Azóta megszelídítettem és már nyitható, úgyhogy már elvileg technikai akadálya sincs az újratelepítésnek, csak a szaktudásom hiánya:) (És a kezem is megúszta néhány karcolással) De Zozót rávettem, hogy valamelyik nap a teamviever áldásos közreműködésével segítsen ebben, és mivel látta rajtam a kétségbeesést, asszem beadja a derekát:) Ugye Zozóóóó? Légyszi légyszi légyszi:) Meghálálom:)
Nahh aztán ma kiderült, hogy 1 másik nyomtatóval is bibi van, és az is rám várna.Már éppen kezdtem megfeledkezni a Sátán Kutyájának problémájáról, de amikor ezt az újabb technikai malőrt megemlítette nekem Memi néni, a számba haraptam, és azt hittem hogy ott menten megáll a szívem, és holtan esek össze a padlószőnyegen. Ott amúgy biztonságban vagyok ilyen szinten, mert ilyen helyzetekben nem fenyeget a fagyhalál, hiszen jó meleg van:)Miután sikerült újraindítanom a szívműködésem, oda pattantam, hogy elhárítsam a zavart. MÁSFÉL ÓRA nyitogatás, csukogatás, huzavona,babrálódás, legmocskosabb szitkozódás és a legalázatosabb ima után nem tudom, hogy hogyan, de sikerült újra életet lehelni a masinába. Már nem tépi a papírt és szebben nyomtat mint valaha.  A Sátán még mindig ott vicsorog és továbbra sem moccan,de azt hiszem erről muszáj picit elfeledkeznem, különben azzal a fenevaddal fogok álmodni. A munka szakmai része amúgy jó, csak az utóbbi napokban felemésztették az energiámat a gépek. Azt hiszem abban a korban kellett volna születnem, amikor tintával és lúdtollal sokszorosítottak az emberek. Gyopi, ha beindul a biotanyád, kérlek szólj, és azonnal csatlakozom, megváltás lenne számomra. Zozó is ilyesmit fontolgat, és ma én is komolyan elgondolkoztam rajta:)


A hűtőm még mindig üres, ma is 9 után jöttem haza, de szerencsére most is kaptam 1 kis melegételt itthon. Tiszta hajléktalanszálló:)  Azt hiszem a bevásárlást reggelre kéne áttennem, és munka után el kélne császkálnom valamerre, úgy, ahogy azt tettem eddig is, különben bekattanok. Nahh, majd holnaptól ismét belevetem a társasági életbe magam. Mondjuk így legalább írok a blogomba, és anyu nem aggódik annyira, hogy élek-e még:) Igen Anyu élek, ne aggódj!:) És az a jó jel, ha minél kevesebbet írok ide....:)

Ájm ö szörvájvör

Huhhh épp (fél)hulla (10-től 9.30-ig iroda) vagyok és 1eszkimó iglura hajazó albérletből írok, szóval annyira nincs jó kedvem, éééés, mivel 9kor zárnak a boltok, a hűtőm is üres. Ma éreztem először úgy, hogy az első géppel hazaröppennék Magyarországra. Örökre.De nemmm, mert valami itt tart.
Szerencsére az új olasz,  lakótársamat, Alessiát sikerült kicsalnom a szobájából, és nagy örömmel ajánlgatja, hogy egyek a brokkolis tésztájából, mert főzött nekünk, szóval az éhenhalás már nem fenyeget, csak a fagyhalál. Hogy az miért? Hmmm, mert nincs fűtés a lakásunkban. Egyáltalán. A lépcsőházban olyan jó meleg van, lehet, hogy kint alszom az ajtó előtt:)
Tegnap kinyomoztam, hogy az épületben a többi lakónál működik, szóval a bibi nálunk van. 3 zokniban, 2 melegítőnadrágban, 2 pulcsiban, kesztyűben és sállal alszom, de még így is furcsa tünetek jelentek meg rajtam pár napja. Szerencsére az irodában kaptam 1 kis gyorssegélyt, ami jót tett, és tegnap este berohantam a patikába vlmi vegyszerért. Elég sokat vaciláltam, hogy mit vegyek, egyrészt ugye mert akkora a választék, hogy beleszédülök(szó szerint) és kb 1 óra, mire választani tudok,másrészt meg a kemikáliák fogyasztása ütközik az elveimmel és a lelki békémmel. 3 vagy 4 soron teli voltak a polcok mindenféle megfázás és influenza elleni turpisággal, teljesen ismeretlen márkák persze, úgyhogy a végén érzésre levettem 1et a polcról, hogy azt viszem, és kész. A sors úgy hozta, hogy 1 homeopátiás cuccot sikerült lehalásznom a polcról, így a lelki békém is megmarad, és az alattomos vírusokat és bacikat is leküzdöm. Nyugi anyu, a C vitamint is szedem:)


Ezenkívül sajnos ismét bebizonyosodott, hogy vlmi rejtélyesen furcsa kisugárzásom lehet, ami kihat a körülöttem lévő elektromos berendezésekre. Az irodában a nyomtató nem működik, a fűtés ugye a lakásban szintén, a lakásban meghalt 1 darabig a net (az mondjuk nem én voltam, hanem Vivi, aki hasonlóan ügyes ezen a téren) Alessia számítógépén nem működik a wifi, és még van pár dolog, ami lehet hogy nekem tulajdonítható, de ezeket most nem részletezném.... Szóval, ha az elkövetkezendő 1 évben azt halljátok, hogy elsötétült NY, kihaltak a fények, és sötétség borult még a Time Squerre is, jussak az eszetekbe. Amúgy nem nyúlok hozzájuk, szerintem a puszta jelenlétem teszi, vagy a szúrós tekintetem.
Hahh, egyébként az előbb megszereltem Alessia gépén a wifit (bekapcsoltam, mert nem tudta, hogy hogy kell....Istenem, nem vagyok egyedül) szóval 1 hét után végre tudja használni. Aszonta szerinte ezzel megtört a rossz karmám ezzel kapcsolatban...legyen igaza plííííííííííííííííz.


Tegnap kiköltözött Ági . 1 részt végre van saját szobám, másrészt nagyon sajnálom, tök jó volt, hogy itt volt, így csak remélni tudom, hogy ha lejár a szerződése visszatér ide hozzánk a latin gettóba, mert itt a helye:)
Rendeltem 1 szekrényt, így most már a ruháimat is tudom hova tenni, mert az a kis kihúzható fiók kevésnek bizonyult 2 bőröndnyi harisnyának. Hahhh, és tegnap beletúrtam "Zsófi hagyatékába", és találtam 1 iszonyat vastag paplant, ami megmentett a fagyhaláltól. Köszi mégegyszer Zsófi, életmentő volt.


Mmmm a múlt hét főleg a Halloween jegyében telt, elmentünk Núriával kosztümöt vadászni, s én végül néhány rózsaszín fertelemnél kötöttem ki, de annál az igazán szörnyű fajtánál. 1 borzalomrózsaszín parókánál, 1 botrányrózsaszínboánál és 1 nemtalálomaszavakatrózsaszín pólóra húzható mellénykénél. Meg 1 rózsaszínfekete szoknyánál, na mondjuk az korrekt darab. Pénteken feljött mindenki hozzánk és innen mentünk halloweenbulizni. Először 1 érdekes kocsmában kötöttünk ki, majd végül ugyanabban a karakibárban, ahova egyszer Vivi vitt minket Núval. Hmmhmhm, a zene annyira nem volt most jó, de rengetegen voltunk, és nagyon jól éreztem magam. Szombat szintén Halloween buli, 1 másik helyen, immár kevesebb emberrel, mert az ausztrl kócsosok hazaröppentek, páran meg kidőltek. A party szintén nálunk kezdődött, majd Ági barátja értünk jött kocsival, és elszállított minket "a helyre". Köszi Ági, meg azt is, hogy összeszedted a lépcsőházban utánam az elhullatott boatollaimat, illetve hogy éjjel leimádkoztad rólam a magamra csavart borzalomboát, mielőtt abban aludtam volna. Köszi.
A vasárnap nagy részét ágyban töltöttem, regenerálódással. Persze kimásztam enni 1 kis Ági-féle levest, meg beszélni Zozóval. Úúúúúgy hiányzik! :( brűűű


No aztán este felvonulás, kivételesen halloweeni. Huhhh nagy parádé volt, sok vicces jelmezzel. De! Azt hiszem a maastrichti karnevál után nem nyűgözött le. Ott az egész város aktívan bulizott, szintén jelmezekben, itt passzív szemlélőként nézte végig a többség a felvonulókat, akikhez nem lehetett csatlakozni előzetes regisztráció nélkül. Látványnak érdekes volt, főleg az ágyipoloskának öltözött csoport ragadott meg, de de de de nekem semmi extra.


Mióta munkába álltam szemránckrémet használok. Először meg voltam lepődve, hogy mi ez, de a napokban beszéltem 1 volt gyakornokkal, ő mesélte, hogy az itt töltött 1 év alatt megkopaszodott, míg a1 másik volt gyakornok megőszült.Ezek szerint esélytelen, hogy külsérelmi nyomok nélkül ússzam meg:) No nem baj,harci sérülések.:) Zozó ne aggódj, otthon kisimulnak:)


Núria a legédesebb lakótársam mostan, állandóan szivat, hogy a magyarok kézfogással mutatkoznak be, ő meg az a pusziszkodós fajta, úgyhogy az első találkozásunkkor megijedt, hogy velem kell majd együtt laknia, mert ő rögtön a nyakamba akart volna borulni.Azóta persze már eloszlattam a kezdeti félelmeit. Most épp azzal szivat, hogy mindent megszagolok magam körül, ami igaz is.


Tegnap voltam a választásokon. Igen igen az időközi választásokon. Huhh nagyon érdekes volt, fényképezni is akartam, de sajnos azt nem lehetett. Maga a suli is érdekes volt, olyan igazi kórház jellege volt, a szavazás meg.... hm hát itt nem kézzel számlálja ám a bizottság, mint otthon nálunk, rögtön beszkenneled és már megy is a rendszerbe. ennyi:)


Nahh most, hogy így megettem 1 tábla csokit a mai napi depire és nyügire, azt hiszem ideje aludni. Meg meghívni 1-2 őrangyalt. Az informatika őrangyalát mindenképpen, de van még néhány ötletem.:)

Heti jelentés

nahh hát a múlt hét is eltelt, egész eseménydúsan:)
csütörtökön nyilatkoztam "a" TVnek.... a főni felhívott, hogy tegyünk picit rendet az irodában (gondolom a száraz kaktusz, a törött szék, a használt nyomtatópatronok és wc papíros ládák zavarhatták) mert feljön 1 tv stáb interjút készíteni vele. fel is jöttek, olyan 6 körül, amikor már tűkön ültem, hogy leléphessek. Kicsit bájcsevegtünk velük, majd a főni a nyilatkozott. Egyszer csak felém fordult a kamera, és okosabbnál okosabb kérdéseket tettek fel nekem....utólag kiderült, hogy az Echo Tv volt (ne mondjatok semmit plíííz) Az okosabbnál okosabb kérdésekre nagyon lelkesen válaszoltam, a főni meg is jegyezte, hogy milyen jól kivágtam magam, (nanáhogy, siettem volna haza...) és ezentúl én leszek a szóvivő.:) Ohh, jeeeee, TV szár lettem:) Aztán este elmentünk a Guggenheimhez, a Youtube legjobb 10 videóját vetítették a falon. Hideg volt, úgyhogy hamarosan 1 pubban kötöttünk ki, ahol az 1ik ausztrál csajszi szülinapjára koccintottunk.
Nahh aztán pénteken puccba vágtam magam, kiskosztűm meg minden egyéb, mert este el kellett mennem a főkonzulátusra, az 56os megemlékezésre. Nekem. Egyedül. A HHRF nevében.Szuper volt nahh.
A hazafias megemlékezés kb 10 percig tartott, 2 himnusz, 1 5 perces beszéd és 1 vers. Ennyi. Utána állófogadás. Épp azon gondolkoztam, hogy akkor én haza is megyek, de aztán megcsapott a vacsora illata a belső teremben, és gondoltam, ha már ott vagyok, megvacsorázom. Nyamm nyamm nyammm.....minden mi szemszájnakingere:) Amúgy mindenki csak kajálni ment és hamar lelépett....
Este 10 körül estem haza frissen és üdén, és még 1 picit dolgozni akartam, mert nem fejeztem be valamit, de mikor hazaértem, Vivi a barzil katicabogár leamortizálta a netet. Én azonnal megértettem ezt a jelet, nem erőltettem tovább a munkát, hanem gyorsan lecsuktam a laptopot és elmentem bulizni Vivivel és Núval. 1 ngyon vicces káráokííí bárban kötöttünk ki és iszonyat jól éreztük magunkat együtt. Hajnali 3 körül még betoltunk 1-1 hatalmas, de tényleg hatalmas burgert a szomszédos bárban. 1 iszonyatosra duzzadt húst találtam a zsömim közepében, a sajtom meg a békönöm meg sehol nem volt. Kiderült, hogy  ez a 2 ínyencség bele volt töltve abba az emberfejnyi húsba. Azóta is azt emlegetjük a csajokkal. Jahh és a csapvíz jéggel mindehol ingyen van.:)

Szombaton napközben csak pihiztünk és főztünk, meg én délután sziesztáztam 1et, aztán este elmentünk a brazil étterembe, ahol Vivi, a katica dolgozik. Nathalia, a másik brazil nappalilakó nemsokára elköltözik, így Ágival és Núval meghívtuk vacsizni. Természetesen késve érkeztünk Núval, mert a sziesztám elhúzódott (szegény alig tudott felébreszteni, és amikor percekig ébren voltam, akkor sem tudtam, hogy miről van szó, ő meg nem vette észre, hogy még álmomban beszélek, és nem észlelem magam körül az eseményeket), és a NYi metro ismételten tréfát űzött velünk(teljesen kiszámíthatatlan, randomszerűen működik, és önálló életet él. Szerintem) Nahh kikötöttünk a csájnatáunban, ahol Ági már jóideje várt ránk, és közben rátukmáltak 1 szupermásolat parfümöt. Együtt mentünk a brazil helyre, kb 1 órás késéssel, de még Nathalia sem volt ott (ő is a metróban ragadt, meg elhúzódott a vásárlása:) ) Huhhh szuper volt az a hely, Vivi rögtön kapirinnyával fogadott, a kaja is csúcs volt, és nagyon jól éreztük magunkat. Kiderült, hogy a kanadai csajról (a sárga, bocs bocs bocs mindenkitől) senkinek sincs túl jó véleménye, mert iszonyatosan nehéz vele együtt élni. Én igazából azóta küldözgetem az éterbe a költözését:) na jó, nem túl intenzíven, mert van 1 csomó ennél fontosabb dolog,amit küldözgetek, de azért rajta vagyok a témán.:) Vacsi után meg elmentünk bulizni, Ági Nú és én, meg találkoztunk Ági feka "ismerősével" és 1 haverjával a helyen. Az emberek a helyen szimpik voltak, de az a zene nagyon nem az  én világom, asszem legközelebb tuti 1 kevésbé feka helyre megyek, ha igazán jól akarom érezni magam. Nú viszont nagyon elkapta ritmust, azóta black ladynek hívom.


Vasárnap Nú elkísért Queensbe, Zsófi volt albijába, hogy felszedjük a cuccokat, amiket Zsófi hagyott ott nekem. Szert tettem 1 jó vastag paplanra, ami szuper lesz télen, néhány törcsire, 1 hajszárítóra, vlmi párnaszerűségre, és 1 sim kártyára, így nemsoká új számom lesz. Amúgy Queens most nagyon tetszett, most, hogy nem az éjszaka közepén a zord hidegben próbáltunk rálelni 1 szórakozóhelyre. Olyan nyugodt kis külvárosnak tűnt, mintha nem is NY lenne. Mint 1 kis falucska az Almában. Mondjuk nem laknék itt, ahhoz túl lusta vagyok, de azért nem rossz na.Vettünk 1 csomó zöldséget, mert olcsóbb és szebb, mint itt nálunk a gettóban. Délután-este elmentünk Núval sétálni, át a CPn egyenesen be a west side szívébe. Sétálgattunk a bródvéjn, bementünk 1-2 ruhaboltba, mert már a helovínes jelmezünkön gondolkuzunk (igazából asszem már mindenkinek megvan, csak nekünk nincs, de talán holnap(szerda) sikerül beszerezni valamit.) Biza, a hétvégén helovííín, óóó jesssz. Na aztán végül 1 drogériában kötöttünk ki, mert ez a NYi víz tönkretesz, annyira szárít, hogy az arcomról múmiaszerűen pergett le a bőrréteg. Nú gyógyszerész, így segített kinézni vlmi jó arckrémet, és most már, hogy ledörzsöltem magamról 6 bőrréteget, plusz használom azt a trutyit, mintha újjászülettem volna. Na jó nem, de nem foszlik a bőröm. Este meg fat night volt, mert Nathalia annyira meghatódott az előző napi meghíváson, hogy hozott haza a pékségből 1 csomó szendvicset és sok-sok sütit. Tök kár, hogy elköltözik, mert nagyon bírom a szarkasztikus-cinikus humorát, és a szendvicseit, amit minden nap kimentett számunkra a pékségből. Brűűűűűű:(  (Pl reggelente mozzarellás-szárított paradicsomos-és vlmi zöld gazos szendót ettem mindig, amivel teljesen összeparadicsomoztam az arcom, mire besétáltam a munkahelyemre, és csodálkoztam a furcsa tekinteteken. Sajnos vége a jó világnak. Se mozzarella, se gaz, se paradicsom, se cinikus humor, se furcsa tekintetek.)


Hétfőn meg, hétfőn meg, hétfőn meg dolgoztam. Hm nem volt annyira érdekes nap, ám de az este, annál inkább. Gyanútlanul vacsiztunk a konyhában, a katica olyan fini vacsit főzött Núnak meg nekem, hogy hűűű (pont azon gondolkoztam előtte, hogy éhes vagyok és lusta, vlki igazán főzhetne nekem) (Gabcsi,Kókusz erre rá kéne szoknotok, nem sértődnék meg), amikor egyszer csak Ági hazaesik nagy lendülettel a munkából, kipattan elénk a konyhába a hatalmas határidőnaplójával, és bejelenti, hogy kitervelte a kulturális programokat a következő 2 hónapra. A munkahelyén.Nagyon édes, imádom, hogy megteszi helyettünk, mert ugye én most (is) el vagyok lustulva az ilyenekhez. Nahh mindenki kihozta a noteszkáját és 1 2 órás egyezkedés és szervezés után megszületett a 2 havi terv. Múzeumok, kiállítások, felvonulások, mjuzikel és stb. Huhhh de jó, hogy nem nekem kellett ezen az agyamat törnöm:)
Amúgy nem csak lustaságról van szó itten. A munkahelyemen annyi teendő van, hogy örülök, ha meg tudom nézni az íméljeimet egyszer! de válaszolni már nem nagyon tudok rájuk. Ma megirigyelvén Ágit, hogy ilyesmikkel foglalatoskodik, reggel gondoltam, hogy foglalkozom 1 picit én is a saját dolgaimmal, s megnéztem a méljeimet, 1re még válaszoltam is! juhhú. a nagy mélnézegetés közben azonnal leállt az internet, persze, naná. Újraindítottam, ahogy az a nagykönyvben (handbook) le van írva, de nem akarta az igazságot. Semmi. Rögtön megértettem a jelet, és azonnal nekiállltam szorgosan dolgozni, és persze 2 percen belül vissza is jött a net. Nahh szóval, ennyit a saját dolgok intézéséről és a programszervezésről nálunk.
Este meg el akartam menni szoliba, de az az átkozott metró megszivatott, úgyhogy majd máskor. Nem baj, visszamentem a munkahelyem környékére, gondoltam vigaszdíjul elmegyek szemöldökgyantára, de persze zárva volt. brűűűű. ezt a problémát sürgősen meg kell oldanom, mielőtt még elkezdenék Doktor Bubóra hasonlítani.....
Holnap meg jelmezvadászat Núval, ha csak a metro máshogy nem gondolja.......

Jahh most este meg megjött Alessia, 1 olasz csajszi, aki kb decemberig lakik majd Nicky szobájában. Szimpi nagyon. Jahh és megsütöttük a Queensben szerzett zöliket Núval, most ettem életemben először házilag elkészített articsókát. Finom, de nagyon időigényes, amíg az ember eljut a közepéhez. Ha valaki meghámozza nekem, szívesen eszek bármikor, amúgy inkább maradok a paradicsomnál vagy az articsókás pizzánál.


Ha kimaradt néhány szóból az "á" betű, az azért van, mert Nathalia szendvicséből alászorult 1 szezámmag. Ennyi mostanra, jó éjt. Nemsokára (tuti hogy sokára) töltök fel képeket fészbúkra.

képek

egyelőre nem megy a képfeltöltés... Facebook! ott már van fent sok!

Kedves naplóm:)

Nahhh, hát nem is tudom, hogy hol kezdjem, mert ezer éve nem írtam.
Csütörtökön Núriával és 2 spanyol haverjával megnéztük a Csikkágót a brodvéjn, igenigenigen, szupppeeer volt, imádtam.Nú a legédesebb lakótársam, annyira kis aranyos, hogy az elmondhatatlan.
Pénteken 2 hét nappaliban csövelés után végre beköltöztem a saját szobámba, a lakás legjobb szobájába. Hoppááá hopppááááá! El sem hiszitek, de mielőtt bevetettem volna magamat az új kuckómba, kisuvickoltam az egészet. Tényleg az egészet. Fogtam a Fantasticomat, és még az ajtófélfákat és a kilincseket is lefertőtlenítettem, az asztalról, az éjjeliszekrénykéről, a padlóról és az ablakkeretekről nem is beszélve. Ne aggódjon senki, teljesen jól vagyok, és igen, ilyet is tudok, csak nem szeretek büszkélkedni otthon ezzel a képességemmel.De itt fogyóban van a C vitaminom, így muszáj takarítanom:)
Szombaton vettem ágyneműhuzat szettet, rózsaszínt, hogy kompenzáljam a sötét kék függönyt és sötétkék ülőpárnát, úgyhogy most egész érdekes a szobám....érdekes, asszem ez a legjobb szó rá.
Aztán szombaton elmentünk a bronxi botanikus kertbe. Ági összejött 1 kis fekával (little monkeynak=limo hívjuk, azt hiszem ez nem szorul különös magyarázatra) még a múlt szombati buliban. Ő hozott minket haza kocsival (meggyőztem Ágit, hogy menjünk vele, mert megbízható. na jó, nem volt kedvem metrózni, és télleg megbízható, és jót aludhattam a hátsó ülésén lévő szennyesén. A ház előtt szerencsére Ági felébresztett és kiszedett a kocsiból, így nem kellett 1 autóban éjszakáznom Bronxban, mert hogy ott lakik. Azóta nagyon hálás nekem a srác Ági miatt, és tényleg jó fej.) Na szóval, szombaton elvitt minket (Ágit, Verát, Núriát és engem) a bronxi botanikus kertbe. huhhhh annyira szép volt, főleg a rózsakert. Tök jó volt a természetben lenni, és a kocsiúton döbbentem rá, hogy tejóég, mekkora is nyújork. Hát nem kicsi, na.
Este meg főztünk itthon, Núval és Ágival, és naggyon naggyon fincsi lett. Aztán meg elmentünk bulizni, Nú, Vera, és 2 ausztrál csajszi, aki most itt lakik Nicky szobájában 2 hetet. Queensben voltunk, 1 Central nevű helyen. Wahhh, Queens(NY egyik "kerülete") is hihetetlen élmény volt, mint 1 kis falu. Biztos tökjó lehet ott lakni, olcsóbb, csendes, barátságos.... és annyira örülök h nem ott lakom, hanem Manhettenben, vééégre egyszer nem a város szélén. akkora lusta majom lettem, hogy többé nem vagyok hajlandó kitenni a lábamat Manhattenből ha buliról van szó:)
vasárnap Núval elmentünk megnézni az ENSZ épületét. előtte ebédeltünk. húúúú na az a kőrnyék igazi NY, az a NY amit a filmekben látunk. igen, nem csak legenda, valóban létezik, csak én ugye nem ott székelek.
az ebéd szuper volt, és persze mikor odaértünk az ENSZ-hez, már be volt zárva....nannááá. amúgy a legrandább épület a környéken, csak kötelességből fényképeztük le.
aaaaztán, elmentünk templomba. 1 keresztény/keresztyén foggalmam sincs hogy mi ez magyarul templom volt, de igazából olyan volt mint 1 koncert. vagyis konkrétan a "mise" elején 1 rockzenekar játszott a színpadon, mármint tényleg a színpadon. nagyon jó számokat toltak, a szövegük valóban vallásos volt, de hát magát a környezetet nem mondanám olyan szent és meghitt közegnek. az emberek énekeltek, csápoltak.....én én én én meg fényképeztem és videóztam közben. és persze alig tértem magamhoz. amúgy mindennek ellenére, hihetetlen közösségi élményt nyújtott az embereknek, és tényleg vallásos átéléssel énekeltek. aztán megjelent a pap a színpadon és lenyomott egy one man showt(stand up comedyt). nagyon vicces volt tényleg, a közönség meg lelkesen és hangosan ámenezett közben. azóta is sokkos állapotban vagyok:) azt hiszem amúgy a katolikus, református és evangélikus egyházaknak elég szar a marketingjük ehhez képest.


jajjjj jut eszembe, a sárga. pénteken, aznap amikor beköltöztem a szobámba a sárga egyszer csak beugrott a szobámba, amíg én a konyhában voltam, és letépte a tükrömet az ajtóról. aszonta megvette a Guitől, aki amúgy 2 hete költözött ki onnan, úgyhogy átvitte magához. nyilván nem vette meg, mert pár nappal korábban mondta Núriának, h szereznie kellene 1 tükröt. szóval letépte mint 1 barbár, így most elég randa a szobaajtóm. amúgy 8 dollár 1 olyan tükör, és vettem volna neki egyet, ha szól, de ehelyett inkább összebarmolta az ajtómat. brűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű. az a baj, h sajnos az emberekkel kapcsolatos első megérzéseim mindig bejönnek. még otthon láttam őt fészbúkon, és nem rajongtam annyira értem. volt vlmi fura a fejében. ez a fura dolog azóta is meg van benne.  nem lesz a legjobb barátnőm, az tuti. 
szóval, szerzek 1 tükröt. jahh és holnap megyek STOMP koncertre, igen-igen, arra a stompra:)

FONTOS

Hellooooo!

egyszerűsítettem a kommentelést a blogomban, így mostmár gmail fiók nélkül is tudtok megjegyzéseket írni! Apu, anyu, most már éppen olyan egyszerű kommentelni, mint az amszterdami blogomnál:)
Amikor elküldenétek a kommentet, a fióknál a névtelent kell választani:)

folyt köv

hááát szóval szóval vicces dolgok történnek velem itt. a várost még alig láttam, kimerítőbb a munka, mint sejtettem, és igazából csak hétvégén van időm városozni.
de ezt leszámítva amúgy minden okés. most összefüggéstelenül felsorolok pár dolgot az elmúlt hét eseményeiből

• megismerkedtem Memi nénivel, aki szintén az alapítványnak dolgozik, napi 1-2 órára jön be, estefelé. nagyon édes, olyan 90 néhány éves lehet, szellemileg hihetetlenül friss, de fizikailag nincs annyira toppon, járókerettel mozog az irodában, és elektromos kisautóval jár az utcán (kedileknek hívja) nagyon aranyos, rendelt nekem 1 levest, mondta hogy ő lesz a pótnagymamám, és megsajnált, hogy nincs saját szobám, ezért csütörtök este meghívott magához, hogy tudjak pihenni meg olvasni. igazából ari, csak ugye az irodában egész nap egyedül vagyok, és 7kor már nem akarok egyedül lenni, olvasni meg pláne nem, mert egész nap kifolyt a szemem a képernyő előtt. na szal felmentünk hozzá, le kellett ülnöm olvasni, és az volt a feladatom, h kötelezően otthon érezzem magam. sőőőt, kulcsot is kaptam, hogy menjek fel hozzá minden nap. nagyon figyelmes, de asszem igazából ő nem akar egyedül lenni:) valamit elronthattam a gyakorlati hely kiválasztásával, mert Ágit az aranyos raszta feka munkatársai ölelgetik, amíg én nénikhez járok otthon lenni. nem baj, amúgy aranyos, meg kedvelem is nagyon, csak azért minden nap nem mennék fel hozzá, na:)
  
• megnöveltem a C-vitamin adagomat, mert vlmi bolhacsípések jelentek meg rajtam. Ági szerint szúnyogcsípés, nem tudom, fő az óvatosság és a C vitamin:)
  
• a fényképezőm eleme lemerült, és valahol a táskám alján lehet az elemtöltő. amúgy majd új gépet kell vennem, mert ez nem bírja majd a nagyüzemi fotózást, és nagyon lassú már szegényke, szóval ez lesz az 1. nagy befektetésem
  
• a héten be kellett scannelnem 1 csomó archív doksit az irattárból. az 1ik szobában a hatalmas nagy fém, kihúzható fiókokban tartják a legfontosabb dokumentumokat, nahh és nekem ezekből kellett scannelgetnem. mit sem sejtve ülök a scanner előtt, és egysezr csak az a fenevad masina behúzta és begyűrte az egyik 1988as plakátot. elég fontosnak tűnt az irat, így olyan volt, mintha a szívemet tépné ki a scanner, de aztán végül szerencsére sikerült kicibálnom belőle, és a körülményekhez képest egész jól kisimítanom. szerencsére csak Memi néni volt az irodában, de ő nem észlelte a körülötte zajló eseményeket és ádáz küzdelmemet az archív doksival és a scannerrel.
  
• általában a fontos feladatokat délután 5 körül szoktam kapni, amikor a szerencsésebb gyakornokoknak lejár a munkaideje. akkor már hulla fáradt vagyok, nem tudok koncentrálni és duzzogok. na erről majd szerdán beszélek a főnivel, hogy neeeee. jahh amúgy, pénteken megdícsért, h you are doing a great job! jessz jesssz jesssz.
  
• tegnap voltam Sarahval és Núriával (a spanyol lakótárs, aki 5én érkezett) bent a városban vásárolni, kajálni, csillezni. nagyon nagyon jó volt, mindketten jó fejek, Nú olyan mint 1 kis manó, imádom, és igen igen igen, fogok vele spanyolul beszélni. vettem pár új harisnyát, elektromos vízforralót(már be is izzítottam, és teát szürcsölgetek a kuka mellett) plusz 1 nagy műanyag 3 fiókos szekrényt, hogy addig se teljesen a bőröndömből éljek, amíg a nappaliban csövelek. amúgy asszem megint beköltözhetek Nicky szobájába 15ig, amíg saját szobám nem lesz. elvileg kiadta a szobáját 1 német párnak, de ők 1 éjszaka után távoztak, mert nem bírták a körülményeket. nem értem miért:) szerintem jóóóóóó. amúgy tényleg, takarítunk, egész nagy tisztaság van, a 2 német kócsos lány teljesen kinyalta a fürdőt, még új szőnyegeket is vettek, Ági főz és takarít, én mosogatok, és az ittlakók is kezdenek rászokni erre tevékenységre.a lakás hihetetlen jó, nagy, tágas, sokan vagyunk, sose unatkozik az ember, és jófej mindenki. IMÁDOM.
  
•  tegnap Ágival elmentünk bulizni,huhh huhh huhhhhhhuuu, nem volt rossz,sőt. a hely is szuper volt, e zene is, és a társaság is. tetszik na, ezt rendszeresíteni kell, bár azt hiszem csak a hétvégékre hagyom, nem bírnám nonstop.

Én


hihetetlen, hogy az ember tényleg képes megszabadulni a karmáitól, és amit letett, az többé már nem kísért. persze az élet ugye folyamatosan tesztel, és dobálja a hasonló helyzeteket, de ami korábban probléma volt, azon ma már csak mosolygok, és hálás vagyok, hogy mennyire könnyen kezelem most ezeket. Azaz, semmi honvágy, semmi őrült hiányérzet. Persze nem azt mondom, hogy nem hiányoznak az otthoniak, nagyon is, csak teljesen másként, egészségesen, nem bénítóan.
Nahh, mondjuk bőven van még mit letennem, de végül is van rá egy évem, és igazából pont ezért jöttem, ezért vagyok itt, és kénytelen is vagyok minden nap foglalkozni ezzel.

if you liked then you should put a ring on it

Hejhoooooo Blogom:) Jujj azt hiszem nagyon régen írtam, de munka után nincs erőm a képernyőt bámulni, közben meg annyi a teendő, hogy örülök, ha enni van időm.


Nahh, de hát közben zajlik az élet errefelé.


Hétvégén taliztam Andrissal, Zozó haverjával, akivel a nyáron ismerkedtem meg. Itt van NY-ban, valmi ismerősénél, és felhívott, hogy fussunk össze.Elmentünk a Central Parkba(CP), sétáltunk, teáztunk, dumáltunk, tök jó volt. Hívott vlmi buliba is, de este programom volt, szóval kihagytam. Azt beszéltük, hogy hív, hogy még talizzunk, de nem hívott eddig.
Aztán  Sarahval a kanadai-koreaival és Theoval a norvég vikinggel lementünk a helyi kosárpályára (minden második sarkon van 1 hatalmas kosarazó hely, több pályával) dobálni, meg meccsezni. Nagyon vicces volt, mi voltunk egyedül fehérek, és hát, a körülöttünk lévő fekák mintha más technikával játszottak volna. Mintha nem is ugyanazt a sportot űztük volna. De jó volt nagyon, élveztem. Aztán este filmeztünk Sarahval és Ágival, és persze mind3an belealudtunk a filmbe, mint a nagymamák:)
Hétfőn még volt az irodában Zsófi, így az ég viszonylag nyugodt nap volt munka szempontjából. Leszámítva azt, hogy én értem be először az irodába, és kapásból nem volt internet az egyik gépen sem. Ezt orvosoltuk. Aztán a nap folyamán teljesen elszállt az én gépem, amin nekem kell dolgoznom. Megette 1 vírus és teljesen összeomlott, és mivel az alapítvány nem költ semmire, informatikus sincs, mindenkinek kell értenie hozzá, szóval Zsófival kellett volna megszerelnünk. Szerencsére este bejött a főni, és nekiállt megszerelni és észlelte, hogy ez azért nem is olyan egyszerű feladat, szóval ő csinálta. Már úgy állt a dolog, h újra kéne rakni a gépet mert totál meghalt, de másnap reggel várt az üzi, h éjjel megcsinálta, szóval kész, és nem nekem kell újratelepítenem, ami amúgy nem bizti h menne:)
Kedden már egyedül voltam az irodában, nem emlékszem már mi volt, de túléltem.
Este meg elmentünk Verával és Ágival a Time Squere (TS) közelébe 1 helyre kajálni, és nagyon nagyon dúúúúrva volt. A felszolgálok olyan Showt nyomtak egész este, h hűűűhaaa, egész éjjel énekeltek és buliztak, de komolyan, úgy igazán, mikrofonba meg minden:) Musicalaket meg Sigle Lady-t :) Eltévedt broadway színészek lehettek. Jahh és végre megjött a pénzem, mert ugye mondanom sem kell, hogy mikor másnap megjöttem, nyitottam számlát, elküldtem a banki adataimat amicisnek, és pénteken már lett is volna pénzem, ha sikerült volna helyesen megadnom a bankszámlaszámomat. De nem sikerült, így még jópár napig nem kaptam pénzt. Szerencsére Ágitól és Verától kaptam kölcsön, így nem kellett kéregetnem zsemlére. Köszi csajok!




majd írok még, de most kezdődik a nap!  este buli este buli este buli!

máj lájf hiör

Nahhh, ott hagytam abba, hogy kidobtak a szobából:)
Rögtön ezután begőzöltem a konyhában uralkodó irdatlan állapotok és szagok láttán, felkaptam a tangapapucsomat és az esőkabátomat, és pizsamában, gőzölgő fejjel lecsattogtam a helyi takarítószer outletbe gumikesztyűért. Eldöntöttem, hogy véget vetek ennek, ha kell egyedül, mert ez már tényleg sok. Elkezdtem ugyan C vitamint szedni, hátha az megvéd mindentől, hiszen itt fertőzésnek vagyok kitéve, de rájöttem, hogy a c vitamin nem lesz elég. A takarítószer outlet akkora volt, hogy szó szerint beleszédültem, s eltartott 1 ideig, amíg rábukkantam a kesztyűre, s ha már ott voltam, vettem 1 óriás kiszerelésű általános takarítószert is, ami megöli a vírusok 99.9%-át és a szagot okozó baktériumokat. Fantastic a neve, és első pillantásra tudtam, hogy jóban leszünk. Gyopi! tudom, hogy most csalódtál, de a nálam lévő fél üvegcse teafaolaj nem lenne elég itt, hidd el! ide most kemikália kell, nagy mennyiségben!
Nahh aztán nekiálltam, kicseréltem a szemeteszsákokat(gumikesztyűben), kimostam a kukát a zuhanyzóban, kisúroltam a mosdót meg a zuhanyzót, felsöpörtem a  padlót a konyhában, és letisztogattam az 1ik konyhapultot. És láss csodát, sokkal jobb illat lett!
Aztán aznap este jött Ági, ő most nálunk csövel(kócsszörföl) amíg nem talál szállást. Este tali Verával, és 3an elmentünka time squerre (ismét, de hát akkora, hoyg egyszer nem elég) és kajáltunk.
Aztán mire hazaértünk, ismét isssssszonyat szag terjengett a lakásban. Valaki beledobta a kukába (aminek nincs fedele!) a rohadó kajáját, méghozzá nagy mennyiségben. Éjjel elég sokan estek haza, hiszen 2 francia kócsos 3 német-osztrák kócsos, és 2 brazil állandó ittlakó társaságában töltöttük az éjszakát a nappaliban. Az 1ik brazil, amikor hazaért elordította magát, hogy  ebben a lakásban szar szag van, és kinyitotta az ablakot. Ez aztán a módszer! Mint tegnap egyébként kiderült, ő itt lakik, nem fizet 1 fillért sem, mert ő takarítja az egész házat. na jahh. Tehát ingyen él itt és baromira nem takarít semmit!Csak kinyitja az ablakot ha büdös van. Egyébként Ágival azon a kanapén aludtunk, ahol előző éjjel a francia lányok. Kérdeztem is Nickyt, h ők majd hol fognak aludni, s aszonta vlki másnál, vlmi haverjánál. Persze erről ők nem tudtak (épp úgy ahogy Sarah sem, hogy meg kéne osztania a szobát velem) és éjjel ők is hazaestek, és csalódottan tapasztalták, hogy a kanapéjuk foglalt.
Amúgy a szarszagban egész éjjel úgy aludtam, hogy az orrom elé szorítottam az anyutól kapott levendulás zsákocskámat (köszi anyu) és a fejemre húztam a hálózsákot. Mondta Ági, h amikor már nem bírta, ő is felém fordult 1 kis illatanyagért.
A reggelem ismét a szemét eltávolításával kezdődött, majd ismét letusoltam a kukával együtt. Ez lassan már napi rutinná válik, bemegyek a tusolóba, letusolok, mellettem a kuka, megfürdetem őt is, majd fogat mosok. Hát ez van, csak rá ne szokjak, mert otthon fura lenne. Jobban szerettem Zolival tusolni, mint a szemetessel,na.


Aztán Ágival takarítottunk még 1 kört, és így most egész pofás a konyha és a fürdő. Plusz, lefedtük a kukát,mert panaszkodtam Nickynek h ez szörnyű, és a kócsosok is nagyon támogatták az ötletet. Amúgy a kócsosok nagyon jó fejek, mindig vidáman indul a nap, olyan mint 1 nagy család. Vagy mint 1 hajléktalanszálló, de a terminusokon nem érdemes vitatkozni.Ha lesz már saját szobám, akkor tuti fogok velük lógni, mert a mostaniak is mondogatták, hogy menjünk este ide-oda, szóval jó dolog ez a kócszörf, csak 1 kicsit többen vannak a kelleténél.


Napközben séta, ügyintézés Ágival, ebéd, bevásárlás, délután olvasás a munkára plusz barátkozás  Sarahval, Yesss, it is possible! Kiderült, hogy dokumentaristánk tanul, egész normálisnak tűnik (mondjuk szerintem van benne rejtett agresszió, de remélem tévedek) és utálja az itteni koszt (csak azt nem értem, hogy ha 2 hete itt van, miért nem tett ellene semmit) és kevesebb kócsszörföst szeretne. Na ezt mondjuk megértem!!!


Este átjött Vera, vacsi, duma, 1 epizód how i met your mother és ennyi. Terveztük, h elnézünk 1 helyre, de majd next time, most ennyi volt a társasági élet.


Munka


Olvasgatom a főni által készített hasznos handbookot, és majdnem szívrohamot kapok. Eszerint 10-től este 7-ig kell bent lennem kötelezően, plusz ha több munka van tovább.Ez napi 9 óra, ami heti 45. A munkaszerződésem amúgy heti 35öt ír elő, és az előző gyakornoknak 10től 6ig kellett bent lennie. Szóval emiatt szomorú vagyok, nagyon. Ez az a rész, amikor talk to your superviser? Ha nagy hajtás van és kemény munka kell, bent vagyok én 8ig is 9ig is ha kell, egyszer egyszer, de mindig kötelezően 7ig, ami heti 45 a 35 helyett, az szerintem nem járja. Még jó, hogy emberi jogi alapítványnál dolgozom.......brűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűwaaaabrűűűűűűűűűűwaaaaaaaaaaaaaaaaahh


Kaja


Eddig még nem tudtam itthon főzni, mert ugye csatatér van, szóval mindig kajáldában ettem. Nem olcsó, ámde jó nagy. Éééééééééééééés it NY-ban a leves nagyon népszerű, a legtöbb helyen árulnak, és nagyon jól esik a forró leves. Kicsit olyan, mintha házi kaját ennék. Csak kicsit olyan, de az is valami:) A Nagyikám levesét persze nem múlja fölül, meg sem közelíti ízre, hőmérsékletre azonban igen, szóval mindig eszek vlmi meleg kaját.


Emberek a környéken


Éééééérdekes és egyben vicces. Amikor gőzölgő fejjel lementem gumikesztyűért és takarítószerért, láttam az utcán 1 idős, feketés színű bácsit, vlmi kalapszerű volt a fején, 1 icipici rikítókék ipod a pólójára csíptetve, és bottal járt. Vagyis nem járt, épp ez a vicces, hanem táncolt. Akkora átéléssel szambázott az öreg a botjával, miközben zenét hallgatott és énekelt, hogy kitört belőlem a röhögés. Láthatóan nem zavarta, hiszen mindenki megmosolyogta, és ez valahogy mintha még inspirálta is volna. Nagyon édes volt.
Tegnap a boltban is láttunk egy érdekes fazont. Itt voltunk a gettóboltban, szólt a spanyol zene (gondolom mexikói) és 1 hatvanas pasi hangosan énekelt és táncolt, miközben pakolta a cuccait a kosárkájába. Tágra nyílt szemekkel néztük és mosolyogtunk Ágival, erre mondta, hogy imád bevásárolni járni, és mindig jókat bulizik a boltban, majd továbbszambázott. Na ezt a vidámságot bevezetném otthon is. Amúgy igen, alapvetően jókedvűek, vidámak és segítőkészek az emberek. Persze nyilván felületesek is, de ez most egy cseppet sem zavar, és erről majd még később értekezem.


Ma




Ma irány a Central Park! Elhatároztam, hogy ma jó idő lesz ismét, napsütés és miegymás, és mivel van bőven olvasnivalóm a munkára (az emberi jogokról), a Central Parkban abszolválom ezt a feladatot.

a jófej lakótárs

Nahh hát első, és egy jódarabig utolsó éjszakámat töltöttem szobában, vissza a nappaliba. A sárga kanadai, akivel osztozhattam volna a szobáján mégsem akar osztozni. Nicky, a srác, aki a főbérlő, aszonta, hogy okt 15ig  Sarah a sárga, és én fogunk osztozni azon a szobán, ami később Sarahé és 1 Nú nevű spanyol lányé lesz. Nú okt 5én jön , és 15ig ő kócsol, aztán 15én felszabadul az én szobám, én beköltözök oda, Nú pedig Sarah mellé. Tegnap hazajöttem, és azzal fogadtak, hogy végre beköltözhetek a 2 személyes szobába. Jujj nagyon örültem, fáradt is voltam, behúztam a cuccaimat és befoglaltam 1 ágyat. Hulla voltam, pedig meg akartam kérdezni, hogy melyik ágyat akarja Sarah, de nem bírtam megvárni és elaludtam 1 ágyon. Reggel megyek ki a nappaliba, Sarahnak nincs jó kedve, kérdeztem h miért nem költözött be éjjel a szobába, hiszen Nicky azt mondta, hogy 2 hétig együtt használjuk majd, szóval jöjjön be. Erre kinyögte, hogy Nicky erről őt nem kérdezte meg, és ő nem akarja együtt használni, az az ő szobája, egyedül akar lakni benne okt 5-ig, amíg be nem költözik mellé a spanyol csaj. Igazából szerintem az a baja, hogy 1 hónapja a nappaliban él, és no privacy. Amúgy ez látszik is rajta, csapkod, duzzog és tök mufurc. Persze ha elkezdek beszélgetni vele, aranyos tud lenni, de szerintem picit dühöngő. Hát a sárgák érdekesek, na. Amszterdamban a kínaiak is ilyen őrültek voltak, őrjöngtek, dühöngtek, csapkodtak, megtámadták egymást stb. Bár reméltem, hogy mivel Kanadában nőtt fel, ő jobban tudja kezelni az érzelmeit, de nem. Nhh szóval, még 2 hét csövelés a nappaliban. Kivittem a cuccaimat, a kanapémat máris befoglalta 2 francia csaj(kócsosok), szóval megy itt a harc a túlélésért:)

Hello New York

Szuperül alakulnak a dolgok. yess yess yesssss!

Lakás


még mindig büdi van az albérletben, és hesegetem a legyeket a konyhaasztalról,de a Budweiser finom, és ma munka után azzal fogadott a brazil lány(akit nem tudok hova tenni, hogy ő hogyhogy itt), hogy ma beköltözhetek 1 szobába. Istenem, ez is eljött. köszönöm. Na ez még nem a saját szobám, azt majd csak okt 15-től veszem birtokba. Most a 2 személyes szobába költözök be Sarahval, az ázsiai-kanadai lánnyal, akinek láthatóan szintén elege van már a nappaliban csövelésből, szóval ő is nagyon fog örülni, ha hazaér.

Környék

ma sétálgattam a környéken délelőtt, boltot és telefont keresvén, és nagyon érdekes élményben volt részem. Megszólítottam 1 nőcit az után, hogy hol találok supermarketet, de a nő nem beszélt angolul, kizárólag spanyolul tudtunk kommunikálni. Szerencsére beszélek spanyolul(köszi anyu és apu), így az sem volt gond, hogy a boltban is csak spanyolul beszéltek hozzám. A boltban üvöltő "we no speak Americano" című szám nagyon stílusos volt.De azért meglepő, néha nem tudom, hogy hol is vagyok pontosan. A környék teli van spanyol nyelvű reklámokkal, minden helyen beszélnek spanyolul stb. Érdekes na. végül is spanyol lakótársat akartam, ami össze is jött (okt 5-től) és fejleszteni akartam a spanyolomat. Megkaptam, latin harlem is waiting for meeeeee:)

Settling down


 Na ez jól megy.:) Van már bankszámlám, tegnap nyitottam, nagyon izgi volt. Beléptem, nem volt ilyen személytelen sorszám, meg ilyenek,amivel otthon is mindig bajom van, mert fogggalmam sincs, hogy melyik gombot nyomjam. Nem nem. A spanyol Javier, a manager személyesen fogadott, bemutatkozott, és kérdezte, hogy miben segíthet, majd közölte, hogy a legjobb helyen járok, és átadott 1 másik mosolygós emberkének, aki szintén hihetetlen segítőkész volt.Ő azóta a személyi bankárom:) Ennyi. Szegénykém kicsit bajban volt a magyar igazolványaimmal, de ezt is áthidaltuk, és a végén kaptam tőle is meg Javiertől is 1-1 mini, összehajthatós és zsebrerakhatós várostérképet. Szupper! szerintem megsajnáltak, amikor meglátták a hatalmas és kezelhetetlen térképemet, na és persze az új mini térképeimen rajta vannak a bankfiókok és atmek, szóval okosak a fiúk:)
Telefonom is van már, azt ma szereztem be. At&tnél akartam sim kártyát venni, de itt hiába kérdezgettem a környéken, nem tudták megmondani, h merre van, viszont a tmobile pont ott volt szemben, szóval gondoltam, ez egy jel, és vettem ott 1 simet. Amúgy a pay and go csomag a legjobb, semmi szerződés, feltöltöd x dollárral és lebeszélhetsz y percet.Tökéletes.

Város


Szuppppper!sétálgatok itt a latin körzetben, ennek is meg van a hangulata, a munkahelyem 10 max 15 percre van gyalog, csak megyek 13 háztömböt a lexington avenue-n és már ott is vagyok. Hihetetlen mekkora a különbség a 2 környék között, de mind2 tetszik.  Plusz tegnap voltunk csízkékezni a magyar csajokkal, a time squeren, szuper volt és döbbenetes. Mint a filmekben, csak mindaz élőben:) Hihhhhetetlen, le sem írom, át kell élni:) (le sem tudnám írni, na) Aztán Verával még sétáltunk a Broadwayn, meg erre arra, és annyira felfoghatatlan, de még is teljesen természetes volt. A metrorendszer is teljesen átlátható és felhasználóbarát:)Persze még csak térképpel:) Tetszik na. Plusz Zsófival, a lánnyal, akinek a helyére jövök, együtt szoktunk kajálni a munkahely környékén, így azokat a részeket is felfedezem, és nagyon tetszenek. Eddig minden részét szeretem a városkának, még a latin gettómat is, a többiről nem is beszélve:)


Munka


Huhh, hát 28án érkeztem, és 29én, tegnap már be is mentem, és ez most már mindig így lesz:) Eléggé új minden, hirtelen minden a nyakamba borult, mély víz és stb. de Zsófi nagyon türelmes és kedves, mindent megmutogat, és jófej is. Nme is tudom mi lenne, ha nem segítene, de ebbe inkább nem is akarok belegondolni:) Ez egy rövid fejezet, mert nem ezt fogom a legjobban élvezni:)


háttőőő, ennnyi. minden nap új kajáldákat, boltokat és ízeket ismerek meg, ami szintén kaland:)

1. reggel

Nahh aztán arra ébredtem, hogy 1 morcos ázsiai lány bőszen pakol, és tusol. Nem volt túl barátságos a feje, de bemutatkoztam Ő Sarah, a kanadai-ázsiai, és itt fog lakni. Kiderült, hogy nagyon szimpi, filmes suliba jár, megkaptam tőle azokat az infókat, amikre szükségem volt, térképek, bank, szupermarket, telefon, és elkezdett panaszkodni, hogy kupi van. Én csak mosolyogtam, és rögtön tudtam, hogy az én emberem. Megbeszéltük, hogy megvárjuk, amíg kiköltöznek a régiek, és majd jön Nú is, a spanyol csaj, szintén itt fog lakni, és lesz takarítási rend meg minden, mert ez így nem olyan jóó. Megbeszéltük h később tali, vacsorázzunk valamikor együtt és azt hiszem ennyi. Nagyon szimpi volt, örülök:) A másik  dolog, amit kértem és összejött, az az mp3 lejátszóm. Meglett másfél hónap után. nem számítottam rá, mert ugye be se pakoltam, hiszen nem találtam már jóideje, de ott lapult a hátizsákomban még Velence óta. Szóval szuper. A dolgok már csak ilyenek, azt kapsz, amit kérsz:) Most meg térkép, bankszámla, teló és bolt project van, este meg tali a magyar lányokkal, és Vera meg itt fogja meghúzni magát 2 éjszakára, amíg talál szállást. Szegény, felkészítettem nagyjából skypon, hogy mire számítson....de bocsi:) Amikor ledumáltok otthon, hogy itt alszik 2 éjszakát, nem voltam tisztában a körülményekkel.
Nohh indulok is:)

út az Almába

Huhh, na jelentkezem.


Nem is tudom, hogyan kezdjem:) Tegnap reggel 7re kiértünk Ferihegy hatalmas légikikötőjébe. Zozó vitt ki, és kint taliztunk anyuékkal. 2 hatalmas bőrönd volt nálam, amit mozgatni sem tudtam, és a hátizsákom. A bőröndökről csak annyit, hogy amikor vettem a másodikat, már üresen alig bírtam felcipelni a 4.re, szóval gondolhatjátok milyen volt a 2 megtömve. Hát nem az én súlycsoporom, na:)
 Becsekkolásnál a leányzó megkérdezte, hogy szertnék-e a vészkijáratnál ülni, ott sokkal nagyobb a lábtér. Mondom nannnnáá! Jahh, amúgy megnyertem  Zürichig 1 csoport japót a gépen, akik már a reptéren is elég feltünőek voltak. Volt 1 csoportvezetőjük, Szimat, aki már akkor kiszagolta, hogy melyik lesz a swissair becsekkolója, amikor az még ki sem volt írva, és hirtelen 100 japó megindult a pult felé. Szerencsére megkérdeztem, h Zürichbe mennek-e, így nekem is sikerült egész jól pozícionálnom magam:)
A gépen Zürichig valóban nagy volt a lábterem, csak nem sejtettem, h ez ekkora felelősséggel jár. Miután leültem, odapattant a sztyuárdessz, és elmondta, hogy mit kell tennem ha zuhanunk, és evakuálni kell a gépet. Sima ügy, csak törjem be az exit jelet, szaggassam ki a vészkijáratot, és görgessem le a csúszdát. Volt még valami, de megszédültem az evakuálás szó hallatán, úgyhogy arra nem figyeltem.Szerencsére nem kellett alkalmaznom a frissen szerzett szaktudásomat.:)


A gépen kaptunk vlmi szendó szerűt meg csokit, ésa mellettem ülő svéd hölgy is nagyon szimpi volt, ő is örült, hogy nem kellett ajtót törni és csúszdát gördíteni.
Az átszállás sima ügy volt, és Zürichben a New York-i gép 1 partyjárat volt. Nagyon szimpik a swiss gépei, 1 csomóra gyönyörű svájci táj és idillien legelő tehén van pingálva. A miénk bulihangulatú volt, semmi boci, semmi alpesi táj, csak csillagok, hangjegyek és mikrofon:)
A gép egész kényelmes volt az elején, de 8-9 óra után már semmi nem az. Gyorsan benyakaltam 2 (pici)üveg vörösbort a nagy ijedelemre, hogy New Yorkba megyek 1 évre, és elkezdtem filmezni.Az ebéd is szuper volt, leszámítva azt az apró részletet, hogy a salátámon volt 1 átlátszó műanyag fólia, amit persze nem vettem észre, és rögtön ráborítottam a dresszinget. Mármint a fóliára. Aztán szépen elcsomagoltam az öntetes fóliát, mintha misem történ volna, és megettem az üres salit. Ági,  Te swissel jössz, erre majd ügyelj:)Amúgy kaptunk fagyit, sajtot, csokit és meleg törlőkendőt. 1 óra késéssel megérkeztünk nyba, biza a JFK-re:) Ott simán ment minden az ellenőrzésnél, a Ferihegyen gondosan befóliázott bőröndjeimet sem kellett kipakolnom, így a pálesz épségben megérkezett. A csomagok felvétele nem volt annyira egyszerű. Az 1. bőröndöt még csak-csak leszedtem a szalagról, de a másodikkal komoly földharcot kellett vívnom, majdnem én is felkerültem a szalagra, a bőröndöm tetejére. Szerencsére 1 pasi mellettem észlelte a veszélyt, és könnyedén leemelte a fenevadat. Aztán odabattyogtam  ground transportationnél lévő hatalmas pultokhoz, ahol azonnal rámugrotak, hogy segíthetnek-e. Mondtam, hogy biza, foglaltam 1 shuttle bust a supershuttlenél www.supershuttle.com
és sürgősen szükségem lenne a sofőrre. Kb 40 perc után elő is került, felszedett mindenkit, aki arrafelé ment, és indultunk. Roppantul segítőkész volt, mondhatom. Az öreg nénit majdnem otthagyta a járda szélén, de szerencsére kiabált, h ő is itt van a csomagjaival, így végül őt is bepakolta. Nagyon izgi volt a buszút, kár, hogy nem turiszgájdoskodott, és nem mondta, hogy mi micsoda. Huhh amúgy, nagyon nagyon tetszett, főleg a belváros. Tényleg olyan, mint a filmekben:) Néhány utas után végül engem is kidobott a ház előtt. Nem ismertem fel a környéken(nyilván nem, merthogy most voltam ott először) de mondta, hogy ez az én címem. Kicsit fájlaltam, hogy nem valaki más címe volt, hiszen előtte pár utast elég jó környéken tett ki, ez meg olyan izé, kicsit lepukkantnak tűnt elsőre. Kiszedte a bőröndjeimet, letette az útra, még csak nem is járdaszegélyre, hanem simán az útra, de aztán amikor látta, hogy nehézségeim akadtak azzal, hogy felpakoljam őket a járdára, segített. Nahh és innentől kezdődött a kálvária:) csengettem, Nicky otthon volt, beengedett, mondta, hogy 3. emelet. Kérdeztem, hogy ugye van lift, mondta, hogy sajnálja nincs. Jessssssssssssssssz. Iszonyat meredek lépcsők, és szűk lépcsőfordulók, plusz én, 1 hátizsák, 2 velem azonos súlyú bőrönd, és előttem a Himalája. Jahh és tényleg nem volt lift.Megfogadtam, hogyha egyszer felérek, soha nem költözök el innen, akármilyen is a lakás. AKÁRMILYEN. Szerencsére Nicky levágtázott a lépcsőn 1 idő után (pedig akkor már az 1ik bőröndöm a második lépcsőfokon volt) és kikapta akezemből az 1ik bőröndöt, sőt nagyon ari volt, a hátizsákomat is elvette. Mosolygott, mondta, hogy nem nehéz (jahh, mondom neked) és felsprintelt a harmadikra. Én lent maradtam az egy bőröndömmel, megmarkoltam, és felvittem 9 lépőfokot (az 1 félemelet), és a fordulóban ismét megkezdődött az ádáz földharc. Nickynek feltűnt, hogy nem vagyok sehol, így Istennek hála, lejött és azzal az 1gyel is felszaladt a 3.ra. Soha nem költözök el innen, és 1 év után az ablakon keresztül fogom költöztetni ezt a 2 fenevadat.Előtte befóliázom, ígérem.
Huhhh, na végre fent a lakásban. Nagyon nagy lakás, tényleg. 3 szoba, 2 fürdő, és 1 nagy nappali.. De azok a körülmények.Tejóég! Én nem vagyok rendmániás(és ez 1 enyhe kifejezés) de az a szag és kosz ami itt fogadott. Jahh, egyébként most is a bűzölgő kuka mellől írom a beszámolómat. Fincsi. A nappaliban 2 kanapé, 1 matrac, és 1 kisszék, amire rápakoltam, de kiderült, hogy ott is alszik valaki.:) Szóval a nappaliban 4en csövelünk most, 1 kócsós,aki reggel már el is ment, Sarah, aki itt fog lakni, meg én, aki itt fogok lakni, és  még 1 lány, akit még nem tudok hova tenni.Hatalmas a kosz, a rendetlenség, és nagyon büdi is van. A kanapéhoz, amin aludtam, nem mertem hozzáérni, annyira dzsuva, szerncsére van hálózsákom, Úgy manővereztem egész éjjel, hogy le ne lógjon bármim is a hálózsákról, mert az halál:) Az 1ik fürdő tiszta retek, nem merek ráülni a wcre, mert elkapnék vlmi fertőzést, jahh és persze nannnnááá, hogy bezártam magam oda. Alap! Nicky mondta este, a megérkezésem után, hogy 40 perc múlva elmegy mexikóit kajálni 1 barátjával(kiderült, h a kócsos csaj) és menjek velük nyugodtan. Mentem volna nagyon szívesen, de akkor otthoni idő szerint hajnali 2 körül lehetett, kulcsot még nem kaptam, és 1 óránál tovább nem tudtam volna ébren maradni. Szóval ezt most kihagytam. Kikönyörögtem Nickytől, hogy hagyja itt a kulcsait, mert elmennék, vennék vlmit enni, de nem szeretnék az utcán éjszakázni. Odaadta, szuper. Kiderült, hogy ők csak a lépcsőházi ajtót zárják, a lakásét sosem, és kívülről is simán nyitható. Na ennek a hírnek nem örültem túlzottan, de most még úgyis csak a bőröndjeimet tudnák elvinni, azt meg lehet, hogy nem is bánnám:) Vigyék!Nem lesz egyszerű, most mondom.. Lementem az utcára körbenézni, kaját venni, meg 1 sört, a nagy sokkra. Háááááááát, amikor kérdeztem Nickyt, hogy milyen kajáldák vannak a környéken, mondta, hogy főleg latin, mert hogy ez 1 latin neighbourhood, de arról nem szólt, hogy ez itt konkrétan a latin gettó, és én vagyok az egyetlen szőke-fehér lány a környéken:) No mind1. Hát a környék nem nyűgözött le, a kajádák is elég lepattantak voltak, így végül 1 subwayes szendó mellett döntöttem első körben. Majd ma bátrabb leszek és kalandvágyóbb, ígérem. Hát télleg mindenki latin, vagy feka, de amúgy nem rosszarcúak. Nagyon vigyorognak, amikor belépek 1-1 boltba, sőt, ha nem lépek be, csak benézek, kintről integetnek. Nem tudom, hogy ez vlmi amcsi szokás-e, és akkor normális, de mindenesetre cirkuszi majomnak éreztem magam, és nem volt túl természetes a mosolyom, azt éreztem magamon. :) Aztán a sört valóban papírzacsiban adták, szívószállal, szerencsére ott már 1 nő volt az eladó, kínai persze, de lagalább nem fogta meg a kezem, amikor odaadta a visszajárót. Ez is vlmi. Sétáltam még picit az utcán, elég büdös volt, mocskos és és és és inkább felmentem a lakásba. Nem volt túl vidám a hangulatom, 1 totálisan lakhatatlan, büdös mocskos lakásban találtam magam, a latin gettó közepén, egyedül voltam, és még wc papír sincs a lakásban:) Gyorsan lefeküdtem, de amúgy most, is mint anno Amszterdamban a hullaszagú csótányos kolit, ezt is sztoikus nyugalommal viseltem. Eldöntöttem, hogy itt fogoom jól érezni magam ( ha már nem tudok elköltözni ezzel a 2 böhömnagy bőrönddel), kialakítom majd a kis közegem, ahol jól érzem magam, és kinyalom ezt a lakást, mert ez így tarthatatlan, és ennyi, jó lesz. Amúgy a szobám csúcszuper lesz, tényleg tágas, 2 ablakos, nagy ágyas, szekrényes, csak költözzön már ki onnan a mostani lakó, és akkor elfoglalom. A nappaliban aludtam, és elalvás előtt lepergett, hogy mikre van szükségem ma reggel: térkép, metrótérkép,bankszámla, teló, és kéne 1 mp3 lejátszó is, mert az enyémet kb 1-2 hónapja nem lelem, így be sem tudtam pakolni. Jahh, és rengeteg takarítószer. És eldöntöttem, hogy ez csak addig lesz így(mármint ez az irgalmatlan állapot) amíg itt vannak a régi lakók,csak pasik, de ha beköltöznek az újak, Nickyn kívül csak lányok, forradalmat csinálunk!
Már éppen 20 perce aludtam volna, amikor megjött a lány, akit még nem tudok hova tenni, felkapcsolta az összes villanyt, és elkezdett beszélgetni velem, miközben én békésen aludtam volna(otthoni idő szerint hajnali 3kor). Kiderült h pékségben dolgozik, midig hoz haza ingyen péksütit és szendvicseket, és egyek bátran. Szóval kell 1 szupermarket is a listára, ahol zöldséget és műzlit is tudok venni, mert a végén tényleg akkora, leszek, mint a csajoktól kapott rajzon.Aztán újra elaludtam, újra hazaestek jópáran. Kiderült, hogy a a szék, amire a cuccaimat raktam, az valakinek az alvóhelye, mert hogy kinyitható, plusz át akartak küldeni a másik kanapéra, mert összekevertek vlkivel. szóval nyugodt volt az éjszaka. Amúgy akanapémat ki sem nyitottam, mert nem akartam hozzáérni, annyira dzsuvás:) Nahh aztán hajnali 5kor felébredtem, az otthon már 11, de nem akartam nekiállni netezni meg mozgolódni, mert ugyan büdös és koszos a lakás, de legalább van, és nem akartam, megkockáztatni, hogy kidobjanak. Újra összefoglaltam magamban, hogy mik kelllenek, mikre van szükségem, és a bűz emlékeztetett, hogy takarítanom is kell majd. Körülnéztem, körülöttem 3 ismeretlen lány aludt, úgyhogy úgy döntöttem, úgy viselkedek, ahogy a helyiek, és visszaaludtam.

Miért?-technikai infók

Mint ahogy azt bizonyára sokan tudjátok, 2010. szeptember 28-án 1 évre elutazom New York-ba dolgozni, élni, tapasztalni, fejlődni, és még ki tudja miért :)
A blogot azért hoztam létre, hogy írásos formában is megörökítsem élményeimet a magam, és az érdeklődők számára. 
A New York-i kint-tartózkodásom a HAESF  ösztöndíjprogram keretein belül és segítségével valósul meg.
Köszönet érte!!!
Róluk bővebben itt: www.haesf.org

Most ennyi, folyt. köv. hamarosan.
Hasta la victoria siempre!


D.