Zozó az Almában

Na szóval végre eljött a várva-várt találkozás, Zozóóó kijött hozzám NY-ba és itt töltött velem 12 napot.
Júli 1-jén, pénteken du 1.15-kor szállt le a gépe és 1.45-kor már a nyakába ugorhattam  és ölelgethettem. 
Az utolsó munkanapomon, csütörtök este kilépve az irodából elkezdtem mentálisan felkészülni a találkozásra. Hirtelen bevillant, hogy másnap fél 2re ki kell mennem a reptérre Zoli elé, és azonnal elkezdett remegni a lábam és összeszorulni a gyomrom. Nahh egyszóval beszartam és gondoltam, inkább csak megírom neki a címem  és mondom, hogy jöjjön ide. Az utsó skype beszélgetésünkben úgy köszönt el, hogy izgul, amitől persze elolvadtam, na meg persze én is rákapcsoltam az izgulásra. Este aztán mostam, kitakarítottam a szobám (Ági amikor belépett, szerintem hirtelen nem tudta, h hol van, úgy meglepődött a térfelemen lévő rendtől) és elkészítettem a ZOZÓ táblát, amivel aztán a reptéren vártam, mert persze kimentem elé. Vagyis is inkább szaladtam :)
Péntek délelőtt folytattam a takkerolást, az egész lakást kinyaltam, csillogott-villogott, mint még soha.
Fél 2re aztán kiértem a reptérre, császkálgattam-mászkálgattam, mert gondoltam kb 3/4 2- 2 között jön ki legkorábban a csomagfelvevés és a kifaggatás után. Gondoltam jó alaposan kikérdezik, meg talán még át is vizsgálják a csomagját, mert elég rosszarcú fiú:), az útlevélképe alapján minimum 2 év előzetes, és egyébként meg maffiózó fejű:) De amúgy nagyon nagyon aranyos. Elsőre olyan, akitől minden anya félti a lányát, még talán másodikra is, de harmadikra megcsillantja kedvességét, és kiderül, hogy valójában imádni való:)

Szóval mászkálgattam össze-vissza a reptéren, mert nem tudtam 1 helyben maradni az izgalomtól, aztán végül 1.40-re visszamentem az üvegajtóhoz, és még szerencse, hogy visszaértem, mert már ki is lépett az ajtón, így felcsaptam a ZOZÓ táblát és azon nyomban ráugrottam vele:)   
Uhhhhhhhhh nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jó volt:) Vigyorogva szaladtunk egymás felé és egymásnak, és pár percen belül fulladoztunk egymás ölelésétől .:) A többit nem részletezem, hazamentünk és 12 napig nem hagytuk el a lakást:) Na jó, azért deeee, és elég izgi dolgokat csináltunk.:

                                                  

   játékboltban játszadozás

  Central Parkban frizbizés, koncertezés, heverészés, ölelkezés

                                                    

természetben kirándulás

-vidéki autózgatás
-borpince látogatás
-Woodstockban heverészés a parkban
-libegőzés hegyre fel
-libegőzés hegyről le
-viziparkozás, vizicsúszdázás és szarráégés (csak az egyikünk...és annyit segítek, hogy neki kreol a bőre....:)
-séta-sörözés-séta-sörözés
-bulizás a lakótársakkal
- Bryant parkban pinpongozás és heverészés
-medencés bárban lubickolás, szaunázás, Viviékkel ökörködés
-pizzázás és bulizás Brooklynban
-libegőzés Roosevelt Islandre és cupcake-ezés
-Cony Island
-Empire State Building
-közös főzések
-filmezés és összebújás
-nagy beszélgetések
-sok sok nevetés


és rengeteg közös élmény, amikre már nagy szükség volt 9 hónap kihagyás után.
Mindketten izgultunk a találkozás előtt, de feleslegesen, mert hihetetlenül jól éreztük magunkat és főleg egymást.:)
Mindketten sokat változtunk, de ami a lényeg, együtt ugyanolyan jó:)


Az intenzív, 12 napi egymásból való töltekezés után végül július 12-én, kedden délután kikísértem a reptérre, és könnyes búcsút mondtunk egymásnak. Vagyis csak én könnyeztem, ő meg búcsút mondott:)  Azt hiszem nem bírom a búcsúzkodást. Nagyon szar dolog:) Már annyira megszoktam, hogy itt van, és újra életem része, na és persze, hogy szabadságon vagyok:) hogy nem tudtam biztosan, hogy merre állok arccal, mikor ismét el kellett válnunk. (Megértettem, hogy mit élhetett át ő 2-szer is, mikor elváltunk, egyszer az amszterdami kalandtúrám alkalmával, most meg a NY-i hóbortom miatt. Hát, minden elismerésem. Menni se könnyű, de maradni még pokolibb.  Azt hiszem többet nem kéne a tűzzel játszanom, vagy ha megyek, őt is viszem magammal:) Aztán elváltunk és az Air Trainen kiszellőzetettem a fejem, és a NY-i metró fülledt gőzében visszahuppantam a NY-i valóságomba. Még itthon meghallgattam 1-2 szomorú számot, vagyis csak 1-et, ezt,  de ezt 2-szer, aztán véget vetettem a gyásznak és nekiálltam ismét a lakótársakkal bandázni. Elmentünk 1ütt és néhány cimborával a 42. utcához az East Rivernél megnézni a Napnyugtát, Brooklynba 1 Hip-hop fesztiválra és 1 bárba, majd hazajöttünk relaxálni:)
Jól el is lazultam, hogy enyhítsem a szívtájéki fájdalmakat, így nem volt olyan könnyű ismét visszamenni dolgozni, de valamelyest csökkentette a szenvedésemet, hogy este megjelent Annie, az önkéntes az irodában. Mindez úgy 6 előtt pár perccel történt, és gyorsan úgy döntöttünk, hogy 6ig dolgozunk, majd elmegyünk hozzám az albiba a napszemüvegéért. Olyan jól elmentünk, hogy végül nekiálltunk a lakótársaimmal bandázni a lakásban, majd mojitózni a lenti bárban, és végül ismét bandázni fent nálam. Egyszóval élem tovább NY-i mozgalmas, kalandos, spontán és váratlan meglepetésekkel teli életemet:) 

Ma Ági megkérdezte, hogy mi tetszett legjobban a 12 napban. 
Zozó, hát mi más.:)

....

Most múlik pontosan

Én megértem!

Nos, nem is tudom , mikor írtam utoljára, de nem ma volt, az bizti.

Azóta úgy alakultak a dolgaim, hogy egyszer csak napközben az irodában a nagy vörös fenevadmarásom a lábamon elkezdett nőni és duzzadni és már nem fért be a lábam a papucsomba, és a fél lábfejem püspöklilán virított. Bár notórius orvoskerülő vagyok, de ezt látván azonnal ott hagytam csapot-papot és felkerestem a legközelebbi dokit, hogy tegyen valamit, mielőtt le kellene vágni tőből. Tett is, kaptam pár bogyót, amiből az antibiotikumnak nem igazán vettem hasznát, a 2 hetes kúrát 1 napra kurtítottam, mert úgy éreztem, hogy arra nincs szükségem,  az antihisztamin, ami valóban segített meg természetesen recept nélkül is kapható, csak a kedvenc indiai patikusom nem volt túl kedves és segítőkész, így mindez nem kis összegbe került, de sebaj, megvan a lábam és elmúlt az összes marásom.
Aztán aztán New York továbbra is szuper, rengeteg minden történik, érdekes és vicces szitukba keveredem, érdekes és vicces embereket ismerek meg, érdekes és vicces helyekre és programokra megyek, és szintén érdekes és vicces bulikba jutok el.:) Ezek vannak, a várost továbbra is imádom.
A munkát is kezdtem eléggé megszeretni, sőt élvezni, de gyorsan abba is hagytam, mert hát vannak dolgok, amiket nem lehet megszokni, soha de soha de soha, még ha nagyon próbálkozik is az ember. Még szerencse, hogy olyan megértő vagyok, így azt is megértem, ha furcsa és szakmainak még erős jóindulattal sem nevezhető feladatot kapok, miközben épp nyakig merülök a munkában 1 hatalmas papírkupac közepette, küszködve a határidőkkel és az idióta bürokratikus magyar! hivatali nyelvezettel. Megértem, hogy másnak a pasziánsz és a családdal való órákig tartó értekezés sokkal de sokkal fontosabb, mint a határidős munkák, így aztán azt is megértem, ha a nem éppen a munkaörömnek megfelelő munkákat is én csinálom még az ezerötszáz teendő mellett, azt is megértem, hogy a hangos családi kupaktanács lehetetlenné teszi a koncentrált és elmélyült munkát, így munkaidő után haza kell menekülnöm, hogy nyugodtan tudjak dolgozni, remélem hajnalig, mert az olyan jóóóóó (pedig most leginkább 1 bárra lenne szükségem),  és azt is megértem, hogy a pasziánsz annyira fontos, leterhelő és teljes koncentrációt igénylő, hogy közben kuszán és érthetetlenül megfogalmazott feladatokat kapok, és csak pár óra értelmetlen pöcsölés után derül ki, hogy jajjjj, "nem úgy gondoltam, nem azt akartam mondani", és akkor majd még másnap csináljam meg, ami azt jelenti, hogy egy újabb adag értékes munkaidőt kell másra szánnom, ahelyett, hogy a legégetőbb dolgokkal foglalkozhatnék. Én megértem! Mert megértő vagyok.


10 nap múlva meg végre itt lesz Zozóóóóóóóóóóóóóóó, ami nagyon jót fog tenni. Zozó is, meg a munka nélkül eltöltött pár nap is.:) Soha jobbkor, mindkettőre most van a legnagyobb szükségem. Időm most még nem nagyon van, vagyis egyáltalán nincs tervezgetni, de remélhetőleg péntek után jut 1 kis oxigén a tüdőmbe, és lesz 1 kis időm programszervezésre is. Wuhhhhuuuuu, alig várom!

Addig meg: http://www.youtube.com/watch?v=OK4fJhbRL1g !!! muhaha

New York New York

Nahh hát legutóbbi blogbejegyzésem óta  sikerült kiütéssel győznöm a technika felett, és azóta-hihetetlen, de igaz-minden működik.


Persze azóta ennél sokkal de sokkal izgibb dolgok is történtek velem, méghozzá rengeteg, így nem is tudom, hol kezdjem részletezni.
A baseball meccs jó volt, nagyon. Na jó, persze nem maga a meccs, mert a játék roppantul unalmas, hosszú, és passzív, de a stadion és a hangulat szuper.


A medencés party szintén nagyon jó volt, 1 szálloda bárjában medencéztünk és szaunáztunk, frizbiztünk és majdnemingyen italokat ittunk. Igen, kúúúúúúúúúúúúúúúúl.


Azán ugye itt van New York. Vagyis én vagyok itt New Yorkban, és végre betörtük egymást, vagyis inkább ő engem, és menthetetlenül beleszerettem:) Fülig, vagyis tokától bokáig.
Néhány hete elmentem 1 tök jó art and design kiállításra, majd órákat sétálgattam össze vissza, fel s alá, és akkor történt a csoda, amire pár hónappal ezelőtt gondolni sem mertem volna: megszerettem a várost, nem kicsit, nagyon. Mindig történik vlmi, mindig izgalmas, változó és vibráló. Juhhúúúú.  Volt, hogy csak sétálgattam, és belebotlottam 1 általam addig ismeretlen parkocskába, és 1 szuper jazzkoncertbe. Aztán végül a 4-ik utcától hazasétáltam a 103-ig, azt hiszem kb 3 óra alatt, de lehet, hogy több, mert össze vissza bolyongtam. Immmááááááááádom.
Valamelyik hétvégén voltam a Hudson River Parkban Earth Celebration-ön. Gyakorlatilag 1 felvonulás, parádé, tánc és zene és rövid kis "színdarabok" a környezettudatosság nevében. Mindezt dobosokkal, zenészekkel és hulladékból készült színes jelmezekbe bújt táncosokkal-színészekkel. Aztán elmentem 1 szuper kis francia bisztróba a francia csajokkal és a kis meleg haverjukkal, aki szintén itt lakott nálunk kb 3 hétig, és minden reggel cérnahangon énekelt a tusolóban, közvetlenül az exszobám! mellett. Édes volt amúgy nagyon, de sajna ma délután hazaröppent. A kaja szuper volt, a zene méginkább.
Mik vannak még,mik vannak még? Ja ige, voltam Brooklynban 1 kerti sütögetésen,  2 koncerten, szintén Brooklynban, a happy ending nevű bárban bulizni, a Rockefeller Center tetején, 1 Rooftop bárban körülnézni, végre 8 hónap után először eljutottam a szokásos heti CouchSurfing találkozóra(igen-igen-igen-még-még-akarom-akarom-szuper), nyertem 4 ingyen jegyet a Black Eyed Peas concertre a Central Parkba június 9-re, ééééééééééééééééééééééééééééééééééééééés lefoglalta Zozó a repjegyét New Yorkba. Igen igen igen igen. Július 1-12-ig itt lesz, és 9 hónap után végre ismét magamhoz szoríthatom. Juhhhuuuuuu. Kicsit furi lesz az önző, gondtalan és kompromisszumokat nemtűrő szingli életmódból ismét belecsöppenni a gondoskodó és odaadó barátnő szerepbe, nem mondom, hogy nem izgulok, de de de de nagyon várom.:)  És és és, remélhetőleg hazavisz jónéhány cuccomat, de persze erről még folynak a tárgyalások.:)

A hétvégén pedig elmentünk Buffaloba jónéhány HAESF-essel, s  meglátogattuk az ottani magyar (HAESF-es) delegációt, no és persze a Niagarát. Hajótúra, gyalogtúra, rengeteg víz az arcomba, és persze életre szóló élmények.:) Átsétáltunk 1 hídon a kanadai oldalra is, mert mindenki azt mondja, hogy onnan szebb, és az amerikai oldal nem az igazi, de sajnálom, hogy ezt kell mondjam, mindenki téved. Az amcsi oldal is épp olyan szép, viszont sokkal izgalmasabb.Erről nem vitázom, ennyi:)
A Niagara után este a híres buffaloi csirke szárnyakba kóstoltunk bele, majd a nem annyira híres éjszakai életbe.:)
Vasárnap aztán irány Toronto. Érdekes város. Nem olyan, amibe az ember első látásra beleszeret, de jópár órányi séta után egész kellemes, másnap reggelre meg határozottan izgi.


Tegnap pedig költöztem, no de végül nem Williamsburgbe, csak itt a Harlem Palace-on belül, a szembelévő 2ágyas szobába, méghozzá Ágival. Hát igen, New York 1 félkarú rabló, csak úgy nyeli a pénz, úgyhogy ki kellett találni vlmi okosat, hogy maradjon pár pengőm a repjegyre. Hát ezt találtuk ki, összeköltöztünk. Ez a lakás legzajosabb és legmelegebb szobája, juhhúúúúú. Olyan mint 1 kurva katlan, és mivel a legfelső emeleten van, a Nap is állandóan tűzi, szóval szuper. Az utcára néz természetesen, így kb 6kor kelek a metróra és a forgalom zajára (asszem Zozó imádni fogja, hehehehehe, de erről még nem tud:). De, olcsó, szóval megszokom.
Amúgy az egész város 1 kazánná változott, 80 fok, de mintha Celsiusban lenne annyi, magas páratartalom, hőt sugárzó betondzsungel és izzadó emberek. Én a nap végére lihegek mint 1 kutya, és ha 8 óránál többet kell dolgoznom naponta, felforr az agyvizem és akkut agyhalál tör rám. Próbáltam odakötni magamat a székemhez, de nem megy, szíjjal vagy lánccal sem nagyon lehet ott tartani, mert felrobbanok. Ez az idő nem embernek való. Nyugodtan kijelenthetem, hogy New Yorknak minden évszakban teljességgel elviselhetetlen a klímája. De azért szeretem:) Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa és persze mindenhol megy a légkondi, kint 40 fok, az üzletekben, lépcsőházakban, metróban, reptéren 10 fok, szóval az 1. néhány ilyen nap után bedobtam a törölközőt sajni, és jól megfáztam,  berekedtem, köhögök, prüszkölök, szipogok, taknyolok és sálban alszom mert alig tudok nyelni. Nahh szóval asszem ez nem az a nyár, amit annyira vártam, de hát ez van, ezt kell szeretni.
A kripliségemre még rátesz 1 lapáttal, hogy valami mérges szúnyogok is megtaláltak, így az egész testem maró és viszkető veres kelésekkel van tele, óóóóóóóóóóó jeeeeeeeeeeeeeeeeeee, és a lábfejemet is úgy megcsípte 1 dög, hogy mára alig tudtam lábraállni. Kétszeresre duzzadt, kinőtt még 2 bokám, sántítok, mint 1 kutya, és persze beszarok a fájdalomtól. Bementem 2 patikába, beszereztem néhány krémet csípésre, de szerintem annyit ér, mint halottnak a csók. Akartam szerezni kalcium pezsgőtabit, de az itt nincsen, és amúgy is kioktatott az indiai patikus, hogy a kalcium nem jó rá. üHÜM, NEMTOM, NEKEM OTTHON MINDIG BEJÖTT, DE SEBAJ. KÉRtem, hogy akkor adjon vlmit por favor a szúnyogcsípésemre, erre közölte, hogy azt csak receptre tud adni. Hm hm hm, érdekes ez az ország. Valamelyik államban felírnak marijunat, persze csak orvosi célokra, itt meg nem kaptam 1 kurva tablettát a szúnyogcsípésemre. pedig nem morfiumot kértem, esküszöm. No sebaj.
Na szóval hazasántítottam a fortyogó katlanomba, rájöttem, hogy a szobámban nem mükszik a légkondi,óóóó jeeeee, és vakarózok plusz 1 zacskó fagyasztott zöldséggel jegelem a lábamat, mert ahhoz nem kell recept. Wahhhhhhh.
Hát ezek vannak, várostnézni most annyira nem tudok, bulizni végképp nem, úgyhogy itthon duzzogok és blogot írok:) És vettem offot és ezentúl minden éjjelre bepácolom vele magam, és esélyt sem hagyok semmilyen vérszopónak.

Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, jaaaaaaaaaaaaaaa, jaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, a rengeteg mérges szúnyogcsípés mellé sikerült beszerválnom jónéhány poloskacsípést is a változatosság kedvéjért, óóóóó jejejejejejejjjeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee. Azt hiszem kanadai állampolgárságúak voltak a kis dögök, mert nincsenek rajtam újabbak, mióta hazajöttem, de ami van, az is épp elég, és természetesen ezek is kelés méretűre duzzadtak és viszketnek, de nagyon. Élni tudni kell, ennyi:) Ezekre már nem is kértem semmit az indiai patikus barátunktól, mert ha itt a szúnyogcsípés elleni szerhez recept kell, akkor a bed bugs hallatán tuti rámhívnák a sintért. 


Tervek a jövőre? Túlélni a pusztulatmeleget, újra járni és minden estémet parkokban tölteni. Addig meg (sálban) beülök a ventillátor elé, mert szerencsére az azért van, jegelem a lábamat, és blogot írok, sőőőt, ha tartós lesz a kripliségem, még fényképeket is feltöltök majd fészbúkra.:)


Hát mára ennyi, folytatom a vakarózást, pussz,


Dé

P.S. Áj láv jú
Minden kelés és prüszkölés ellenére New Yorkot továbbra is imádom, és ettől a rovarok és a katlan sem tántoríthat el többé. :)

Khmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

2-0 oda!

Vannak napok......

Vannak napok, amikor jobb lett volna nem felkelnem; na ez pont olyan volt.
A technikát továbbra is gyűlölöm, vagy inkább ő gyűlöl engem. Lényeg a lényeg, nem vagyunk jóban, és mindig én húzom a rövidebbet. Ma 8 óra 40 percnyi szopás után végül a nap végére sikerült likvidálnom a 2 genyó vírust, de sajna úgy, hogy a netemet és az outlookomat is kiirtottam azzal a lendülettel. Hát igen, a jó munkához idő kell, a szarhoz meg még több. 1-0 oda, és még sajna nincs vége a meccsnek, csak átmenetileg függesztettem fel a dolgokat, mert ha még 1 hibaüzenetet látok ma, tuti kitolom a gépet az ablakon az 5.-ről, a szúnyoghálón keresztül.
Ma akár itthon is maradhattam volna, az is pont ilyen hasznos lett volna az emberiség számára:)
Tanulság: csak és kizárólag informatikus férjem lesz, ha vlmi bölcsészhez akarnék hozzámenni, lőjetek le!
Jahh, és el kell mennem futni, mielőtt felrobbannék.


Amúgy az ilyen jellegű értelmetlen pöcsölődéstől eltekintve minden ok.
Tavasz van, napsütés és jó idő, partyk, langyos esték, méhek és madarak és miegymás.
Piknik és frizbiiii a Central Parkban, új HAESF-esek, régi és új HAESF-esekkel való mókázás az albimban, Beauty Bar a francia lányokkal, "libegőzés" a folyó felett, Roosevelt Island, Williamsburg állandóan, minden 7végén, olvasás a parkban (véééééééégre találtam magamnak 1 könyvet, ami leköt , mert eddig kb 3-4 könyvet olvastam egyszerre, de 1ik sem volt az igazi, és 1iknek sem tudok a végére érni, mert most vlhogy nem ezekre vágyom:), mászkálás itt-ott, ingyenes filmvetítés és mozi, International Center of Photography, 1 izgi új magyar dokumentum film és még sok egyéb.  Ééééééés, nemsokára Niagara és Toronto. Juhhuuuu. De addig még van néhány hét, ami nem fog eseménytelenül telni. Muhahahahahahaaaa.
2 izgi program előljáróban: baseball meccs és medencés party 1 bárban! :)

Should I stay or should I go?

Na szóval, az április is megkezdődött, sőt már javában tart, és nem tétlenkedek most sem. A hónap elejét Floridában töltöttem 13 elszánt HAESFes cimbora társaságában a Fieldtrip keretében. Most itt arról kellene beszámolnom, de annyira de annyira jó volt és eseménydús, hogy ezt most hirtelen nem tudom feldolgozni és nem találom a szavakat. Túl hosszú lenne mindent kifejteni, és közben történnek az események, így nincs időm és energiám most mindezt leírni. Max majd 50 év múlva, nyugdíjasként tudnám leírni, de akkor meg már senkit sem fog érdekelni, így valószínűleg inkább eltekintek ennek a 9 napnak a dokumentálásától, és belecsapok az aktuálisabb események leírásába.
Tehát az élményekkel teli Fieldtrip után hazatérve Ágival és Verával már a repülőn NY felé tartva elkezdtük megtervezni a következő utazásunk célpontját és részleteit. Nemsokára meghódítjuk a Niagarát és Torontót, wuhhhuuuu!
Itt pedig, NY-ban zajlik az élet, teli spontaneitással és  meglepetésekkel, pont úgy, ahogy szeretem. A hét lassan indult de kellemesen, majd kezdtek felpörögni az események és elég izgalmasan végződött.
Először is elkezdett nálunk dolgozni 1 új önkéntes, egy velem egykorú csajszi, szimpi, jófej, motiváló a jelenléte éééés jó a humora! Hét közepén odáig fajultak a dolgok, hogy el is mentünk réteseznikolbászoznisörözni a nagy örömre, ami elég hatékonynak bizonyult.
Pénteken aztán taliztam Mairaval, a kazah jósnővel, és Verával, és Williamburgben kötöttünk ki, Vivi brazil bárjában. Az este elég jól alakult, beszélgetések, brazil samba és caipirinha hajnalig, majd végül szintén elég spontánul 1 közeli szórakozóhelyen szálltuk meg a táncparkettet ördögi módra. Imááááádom Brooklynt!:D
A szombati otthoni lazulás után este újra felhúztam a tánccipőmet és Ágival, Zolival az öccsével, Verával és 1 olaszcolumbiai ismerősünkkel elmentünk 1 újabb rooftop bárba , majd az estét 1 furi kocsmaszerűségben töltöttük, ahol becsatlakoztunk Ági munkatársaihoz és haverjaikhoz. Táncparkett ott is volt, szóval nagy baj nem ért bennünket.
A vasárnap délelőttöt, délutánt és estét ismét elég spontánul, ismét Williamsburgben töltöttem, és azt hiszem szerelmes lettem. Az a környék valami hihetetlen, teljesen lenyűgözött és magával ragadott. Kész, végem, letaglózott a hely szelleme, és nem ereszt. Wahh, inspirálóan alternatív, gyönyörű, izgalmas és kreatív. Bolha piac, édes kávézók és bagelesek, utcai limlom árusok, szimpatikus bárok, folyópart, nyitott koncerttér nyáron teli ingyenes és nemannyiraingyenes koncertekkel, furcsa de izgalmas illatok mindenütt, és nagy nyüzsgés. Egy szóval, van élet, méghozzá pont olyan, amit imádok és amiben jól érzem magam! És valahogy furcsánszerencsés módon úgy alakult, hogy oda is tudnék költözni, mert vannak ott ismerősök, akik még a lakásszerzésben is tudnak segíteni. Szóval most először gondolkoztam el azon, hogy talán ideje lenne váltani, és lecserélni a hárlem pálásziót és a latin gettót 1 alternatív kéróra és Williamsburgre. Hmmm, bár annakidején, 2010 szeptember 28-án este 9 és 10 között megfogadtam, hogy ha felérek azzal a 2 mamutnyi bőrönddel, a hátizsákommal és a laptopommal a 3ikra, ki nem költözök innen 1 évig, és azóta sem jutott eszembe ilyesmi, most azonban meginogtam. A szoba valószínűleg jóval olcsóbb lenne ott Brooklynban, és elég jó a közlekedés, a kedvenc Union Squerem csak 3 megállóra van, a kedvenc városrészeim kb max 20 percre, és kb fél óra alatt az irodába is beérnék. Naggggggyon csábító. És sokkal jobban érezném magam azon a környéken, mint itt a latínók között, mert hát jópofa emberek, de nem annyira az én világom ez a szubkultúra. Egyetlen dolog, ami itt marasztalna, az a tény, hogy itt 1 csomó jófej kócsszörfössel élek együtt, aminek megvannak a hátrányai is, de én nagyon élvezem ezt a sokszor zajos de mindig zajló életet, míg ott valószínűleg 1 vagy maximum 2, kitudjamilyen lakótárs, és 1 sokkal nyugodtabb és unalmasabb lakás várna. Persze Vivi és Toni a közelben lennének, merthogy ott laknak a környéken, pár megállóra, de az mégsem ugyanaz, mintha együtt laksz ennyi emberkével. Nahh szóval nehezen hagynám itt ezt a jó kis lakást és közösséget, 1 ismeretlenért. Persze ugyanakkor izgi is a váltás gondolata, és az új ingerek ígérete és lehetősége elég csábító, plusz árban is kedvezőbb lenne, helyileg is elég jó, és hát a környéknek meg rabja lettem. Na szóval most ezen töprengek, és megpróbálom elodázni a döntést, halogatni, ízlelgetni a gondolatot, és kivárni.Még asszem párszor visszatérek, és barátkozom a környékkel, talán lehet, megnézek majd néhány lakást is, és megkérdezem Nickyt, hogy mennyivel előtte szóljak, ha netán ki akarnék költözni. Igazából, ha a szívemre hallgatnék, naná, hogy költöznék, ha viszont a lustaságomra, ájjjjjj, akkor maradnék a gettómban. 


Másnap
Ma napközben odáig jutottam, hogy mondtam Nickynek, hogy lehet, hogy költözök, és május elejéig közlöm vele, hogy hogy döntöttem, és ha kiköltözök, az júni 1től lesz. Na aztán estére rádöbbentem, hogy az 5 napból 3 és felet tök egyedül vagyok egész nap az irodában, így lehet mégsem olyan jó ötlet 1 olyan lakásba költözni, ahol csak 1-2 ember van körülöttem, mert a végén vagy remetévé válnék, vagy ámokfutó agresszorrá. Na szóval még 1 cseppet sem határoztam el magam, és nagyon ügyesen sorakoztatok fel érveket és ellenérveket mind2 oldalon, pedig szeretnék mihamarabb dönteni.
Csütörtök-péntek tájt ismét kimegyek terepszemlére, hátha segít a döntésben:)


Szóval ezek vannak mostanság, a kultúrális és egyéb programokról majd máskor.