Júli 1-jén, pénteken du 1.15-kor szállt le a gépe és 1.45-kor már a nyakába ugorhattam és ölelgethettem.
Az utolsó munkanapomon, csütörtök este kilépve az irodából elkezdtem mentálisan felkészülni a találkozásra. Hirtelen bevillant, hogy másnap fél 2re ki kell mennem a reptérre Zoli elé, és azonnal elkezdett remegni a lábam és összeszorulni a gyomrom. Nahh egyszóval beszartam és gondoltam, inkább csak megírom neki a címem és mondom, hogy jöjjön ide. Az utsó skype beszélgetésünkben úgy köszönt el, hogy izgul, amitől persze elolvadtam, na meg persze én is rákapcsoltam az izgulásra. Este aztán mostam, kitakarítottam a szobám (Ági amikor belépett, szerintem hirtelen nem tudta, h hol van, úgy meglepődött a térfelemen lévő rendtől) és elkészítettem a ZOZÓ táblát, amivel aztán a reptéren vártam, mert persze kimentem elé. Vagyis is inkább szaladtam :)Péntek délelőtt folytattam a takkerolást, az egész lakást kinyaltam, csillogott-villogott, mint még soha.
Fél 2re aztán kiértem a reptérre, császkálgattam-mászkálgattam, mert gondoltam kb 3/4 2- 2 között jön ki legkorábban a csomagfelvevés és a kifaggatás után. Gondoltam jó alaposan kikérdezik, meg talán még át is vizsgálják a csomagját, mert elég rosszarcú fiú:), az útlevélképe alapján minimum 2 év előzetes, és egyébként meg maffiózó fejű:) De amúgy nagyon nagyon aranyos. Elsőre olyan, akitől minden anya félti a lányát, még talán másodikra is, de harmadikra megcsillantja kedvességét, és kiderül, hogy valójában imádni való:)
Uhhhhhhhhh nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jó volt:) Vigyorogva szaladtunk egymás felé és egymásnak, és pár percen belül fulladoztunk egymás ölelésétől .:) A többit nem részletezem, hazamentünk és 12 napig nem hagytuk el a lakást:) Na jó, azért deeee, és elég izgi dolgokat csináltunk.:
 |
| játékboltban játszadozás |
 |
| Central Parkban frizbizés, koncertezés, heverészés, ölelkezés |
 |
| természetben kirándulás |
-vidéki autózgatás
-borpince látogatás
-Woodstockban heverészés a parkban
-libegőzés hegyre fel
-libegőzés hegyről le
-viziparkozás, vizicsúszdázás és szarráégés (csak az egyikünk...és annyit segítek, hogy neki kreol a bőre....:)
-séta-sörözés-séta-sörözés
-bulizás a lakótársakkal
- Bryant parkban pinpongozás és heverészés
-medencés bárban lubickolás, szaunázás, Viviékkel ökörködés
-pizzázás és bulizás Brooklynban
-libegőzés Roosevelt Islandre és cupcake-ezés
-Cony Island
-Empire State Building
-közös főzések
-filmezés és összebújás
-nagy beszélgetések
-sok sok nevetés
és rengeteg közös élmény, amikre már nagy szükség volt 9 hónap kihagyás után.
Mindketten izgultunk a találkozás előtt, de feleslegesen, mert hihetetlenül jól éreztük magunkat és főleg egymást.:)
Mindketten sokat változtunk, de ami a lényeg, együtt ugyanolyan jó:)
Az intenzív, 12 napi egymásból való töltekezés után végül július 12-én, kedden délután kikísértem a reptérre, és könnyes búcsút mondtunk egymásnak. Vagyis csak én könnyeztem, ő meg búcsút mondott:) Azt hiszem nem bírom a búcsúzkodást. Nagyon szar dolog:) Már annyira megszoktam, hogy itt van, és újra életem része, na és persze, hogy szabadságon vagyok:) hogy nem tudtam biztosan, hogy merre állok arccal, mikor ismét el kellett válnunk. (Megértettem, hogy mit élhetett át ő 2-szer is, mikor elváltunk, egyszer az amszterdami kalandtúrám alkalmával, most meg a NY-i hóbortom miatt. Hát, minden elismerésem. Menni se könnyű, de maradni még pokolibb. Azt hiszem többet nem kéne a tűzzel játszanom, vagy ha megyek, őt is viszem magammal:) Aztán elváltunk és az Air Trainen kiszellőzetettem a fejem, és a NY-i metró fülledt gőzében visszahuppantam a NY-i valóságomba. Még itthon meghallgattam 1-2 szomorú számot, vagyis csak 1-et, ezt, de ezt 2-szer, aztán véget vetettem a gyásznak és nekiálltam ismét a lakótársakkal bandázni. Elmentünk 1ütt és néhány cimborával a 42. utcához az East Rivernél megnézni a Napnyugtát, Brooklynba 1 Hip-hop fesztiválra és 1 bárba, majd hazajöttünk relaxálni:)
Jól el is lazultam, hogy enyhítsem a szívtájéki fájdalmakat, így nem volt olyan könnyű ismét visszamenni dolgozni, de valamelyest csökkentette a szenvedésemet, hogy este megjelent Annie, az önkéntes az irodában. Mindez úgy 6 előtt pár perccel történt, és gyorsan úgy döntöttünk, hogy 6ig dolgozunk, majd elmegyünk hozzám az albiba a napszemüvegéért. Olyan jól elmentünk, hogy végül nekiálltunk a lakótársaimmal bandázni a lakásban, majd mojitózni a lenti bárban, és végül ismét bandázni fent nálam. Egyszóval élem tovább NY-i mozgalmas, kalandos, spontán és váratlan meglepetésekkel teli életemet:)
Ma Ági megkérdezte, hogy mi tetszett legjobban a 12 napban.
Zozó, hát mi más.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése