http://www.youtube.com/watch?v=c-Uok2t46UQ&feature=related
jessssssssssssssssssssszz, hétvége Bostonban Núval és HAESF-es pajtásokkal,váromváromváromváromvárom.
soha jobbkor, épp ideje kiszellőztetnem a fejem:) azt hiszem a bostoni jeges szél minden odanemillőt ki fog fújni belőlem. juhhhúúú
hááát, mára ennyi, nem tudok most mást kipréselnem magamból
2010. december 9., csütörtök
2010. december 5., vasárnap
Kokkkkkúúúúúúúúúsz, ezt nem fogod elhinni
avagy, ahogy azt a "jóöreg" Milgram is megmondta, kicsi a világ:)
Nahh, a szokásos holiskezdjemeztabejegyzést kihívás után belevágok a közepébe.
Que hora son en Washington???http://www.youtube.com/watch?v=jdGWvCicESU
Nahhh hát a hétvégén(péntek-szombat) tanulmányi kiránduláson (munka) voltam Washingtonban:)
Az út 1 pöppet kalandosan kezdődött számomra, mint minden itt az Almában.Csütörtökön fél-éjfélkor még az irodában voltam (na ez 1 roppantul hosszú sztori, hogy miért. Azért, mert béna vagyok, azért) mikor is megtudtam, hogy másnap 100 db könyvet kell vinnem, egészen Washingtonig, de minimum a vasútállomásra.Szerencsére találtam 2 táskát, amiben eljuttattam a lakásomba, de már az a küzdelem is vicces volt, hogy hogyan. Ez olyan hajnali 2 táján lehetett, (ekkorra sikerült hazamenetkészállaptba hozni magam), amikor kb a saját testsúlyomnak megfelelő rakománnyal a hátamonvállamonölemben végigcsúsztam 13 utcát, végigröhögve az utat, mert olyan abszurdnak tűnt a szitu 2kor a latingettó közepén. Sikerült felvontatni azt a súlyos kultúrteméket a 3. emeletre, és 1 rövid agyhalál után még nekivágtam az éjszakának táskát szerezni magamnak, mert másnap a szajrét a saját táskámban vittem, hogy az egész egybe beleférjen, és így a ruháim és cuccaim kiszorultak a tatyómból, nájlonzacsiban hajléktalansztájlban meg mégse vihettem az utazómotyómat,nahh.:) Szóval szereztem 1 táskát magamnak is, és az időben hosszú és eseményekben gazdag zsákmányolás után 3ra haza is értem és 4re ki is vasaltam a ruháimat. (ja igen mert pár napja vettem 1 jó vasalót, mert éreztem, hogy szükségem lesz rá hamarosan. A vasaló télleg jó, jó drága és jó szar, így eléggé hosszadalmasra nyúlt a hajnali házimunka) 4 után le is feküdtem és 8kor frissen és üdén ki is pattantak a szemeim és útra készen voltam. A könyvekkel telitömött hátizsákommal küzdöttem hősiesen, és a saját súlyommal a hátamon csak két dolgot kívántam, egy golyót a fejembe és 1 golyót a kicsi szívem közepébe. Mert szívemben bomba volt...http://www.youtube.com/watch?v=pie9cHezchM
Aztán mire leértem a 3.ról az utcára, felmértem a helyzetet, és nyomban megállapítottam, hogy , ez az a szituáció, amiben nem nyerhetek, mert a hátamon felhalmozott hatalmas ismeretanyag rögvest agyonnyom, így elhatároztam, hogy talán nem turnézok át a városon a vasútállomásra tömegesen, hanem leintem az első taxit a ház előtt. Így is tettem. Mivel most jártam először azon az állomáson, gondoltam 1 órával korábban kimegyek, hogy legyen időm rálelni az autómatásbecsekkolóskijelzőssorbanállós rész után a vonatomra. Persze 1 perc alatt meg volt minden, így volt 1 órám olvasgatni. Persze nem olvastam, mert nem volt nálam könyv.:) Illetve volt a hátamon néhány darab, de valahogy azokhoz akkor és ott nem volt hangulatom:)
Nahh azán megérkeztünk Washingtonba (az utat édesdeden végigdurmoltam) és 1 rövid cucclepakolásos kitérő után egyenesen a Fehér Házat céloztuk meg. És ott az utlevélbemutatós sorban leesett az állam a meglepetéstől, kidülledt a szemem a döbbenettől, és kiugrott a szívem az örömtől. Kóóókusz beszaaaaaarsz:) Nem fogod elhinni, hogy kit pillantottam meg magam előtt!Washingtonban. A Fehér Ház előtt. Na? Miss Meleg Orsolyát:) Eskü!Néha a régi ismerősök beülnek a Szimplába péntek délután 1 sörre, mások a Fehér Házban találkoznak.:) Ennyi!
Bent a Házban egymás mellett ültünk és együtt pislogtunk a döbbenettől, majd este egy vacsorán is találkoztunk. Aztán szombat reggeltől estig szintén egy helyen voltunk egy időben:) Na ehhez mit szólsz? És én azt hittem, hogy már semmin nem tudok meglepődni, de ez a hitem azon nyomban megdőlt.Jót dumáltunk mind2 nap, mesélt a gyakornokságáról, folyt a tapasztalatcsere és a sztorizás Kísértetiesen sok hasonlóságot tapasztaltunk a gyakornoki lét alatt, és viccesen hasonló kalandokat és érzelmeket éltünk át. :) Mókás volt ezeket megosztani.
Amúgy ez a 2 nap elég jó volt, sokkal érdekesebb volt, mint ahogy azt számítottam.
Közben:
- 1 magyarországi kisfilm láttán rájöttem, hogy mennyire hiányzik az otthonom, és mennyire szeretem Pestet, no meg azért Gödöllőt is,
-rájöttem, hogy mennyire hiányoznak a szüleim és a nagyikám, és
-bebizonyosodott, hogy Zozóval működik a telepátia:)
Anyuci nemrég vas-és cink kúrára fogott, mert 7 ezer km-re is elér az anyai szeretet,törődés na és a szigor:)
Anyutól és aputól is rendszeresen kapok emaileket, és nagyon jól esik.
Anyu intelmét megfogadva nem dohányzom (annyit) és nem iszom alkoholt, valamaint visszaszokok a meditációra.
http://www.youtube.com/watch?v=drGb1hAOMz0&feature=related
Nahh, a szokásos holiskezdjemeztabejegyzést kihívás után belevágok a közepébe.
Que hora son en Washington???http://www.youtube.com/watch?v=jdGWvCicESU
Nahhh hát a hétvégén(péntek-szombat) tanulmányi kiránduláson (munka) voltam Washingtonban:)
Az út 1 pöppet kalandosan kezdődött számomra, mint minden itt az Almában.Csütörtökön fél-éjfélkor még az irodában voltam (na ez 1 roppantul hosszú sztori, hogy miért. Azért, mert béna vagyok, azért) mikor is megtudtam, hogy másnap 100 db könyvet kell vinnem, egészen Washingtonig, de minimum a vasútállomásra.Szerencsére találtam 2 táskát, amiben eljuttattam a lakásomba, de már az a küzdelem is vicces volt, hogy hogyan. Ez olyan hajnali 2 táján lehetett, (ekkorra sikerült hazamenetkészállaptba hozni magam), amikor kb a saját testsúlyomnak megfelelő rakománnyal a hátamonvállamonölemben végigcsúsztam 13 utcát, végigröhögve az utat, mert olyan abszurdnak tűnt a szitu 2kor a latingettó közepén. Sikerült felvontatni azt a súlyos kultúrteméket a 3. emeletre, és 1 rövid agyhalál után még nekivágtam az éjszakának táskát szerezni magamnak, mert másnap a szajrét a saját táskámban vittem, hogy az egész egybe beleférjen, és így a ruháim és cuccaim kiszorultak a tatyómból, nájlonzacsiban hajléktalansztájlban meg mégse vihettem az utazómotyómat,nahh.:) Szóval szereztem 1 táskát magamnak is, és az időben hosszú és eseményekben gazdag zsákmányolás után 3ra haza is értem és 4re ki is vasaltam a ruháimat. (ja igen mert pár napja vettem 1 jó vasalót, mert éreztem, hogy szükségem lesz rá hamarosan. A vasaló télleg jó, jó drága és jó szar, így eléggé hosszadalmasra nyúlt a hajnali házimunka) 4 után le is feküdtem és 8kor frissen és üdén ki is pattantak a szemeim és útra készen voltam. A könyvekkel telitömött hátizsákommal küzdöttem hősiesen, és a saját súlyommal a hátamon csak két dolgot kívántam, egy golyót a fejembe és 1 golyót a kicsi szívem közepébe. Mert szívemben bomba volt...http://www.youtube.com/watch?v=pie9cHezchM
Aztán mire leértem a 3.ról az utcára, felmértem a helyzetet, és nyomban megállapítottam, hogy , ez az a szituáció, amiben nem nyerhetek, mert a hátamon felhalmozott hatalmas ismeretanyag rögvest agyonnyom, így elhatároztam, hogy talán nem turnézok át a városon a vasútállomásra tömegesen, hanem leintem az első taxit a ház előtt. Így is tettem. Mivel most jártam először azon az állomáson, gondoltam 1 órával korábban kimegyek, hogy legyen időm rálelni az autómatásbecsekkolóskijelzőssorbanállós rész után a vonatomra. Persze 1 perc alatt meg volt minden, így volt 1 órám olvasgatni. Persze nem olvastam, mert nem volt nálam könyv.:) Illetve volt a hátamon néhány darab, de valahogy azokhoz akkor és ott nem volt hangulatom:)
Nahh azán megérkeztünk Washingtonba (az utat édesdeden végigdurmoltam) és 1 rövid cucclepakolásos kitérő után egyenesen a Fehér Házat céloztuk meg. És ott az utlevélbemutatós sorban leesett az állam a meglepetéstől, kidülledt a szemem a döbbenettől, és kiugrott a szívem az örömtől. Kóóókusz beszaaaaaarsz:) Nem fogod elhinni, hogy kit pillantottam meg magam előtt!Washingtonban. A Fehér Ház előtt. Na? Miss Meleg Orsolyát:) Eskü!Néha a régi ismerősök beülnek a Szimplába péntek délután 1 sörre, mások a Fehér Házban találkoznak.:) Ennyi!
Bent a Házban egymás mellett ültünk és együtt pislogtunk a döbbenettől, majd este egy vacsorán is találkoztunk. Aztán szombat reggeltől estig szintén egy helyen voltunk egy időben:) Na ehhez mit szólsz? És én azt hittem, hogy már semmin nem tudok meglepődni, de ez a hitem azon nyomban megdőlt.Jót dumáltunk mind2 nap, mesélt a gyakornokságáról, folyt a tapasztalatcsere és a sztorizás Kísértetiesen sok hasonlóságot tapasztaltunk a gyakornoki lét alatt, és viccesen hasonló kalandokat és érzelmeket éltünk át. :) Mókás volt ezeket megosztani.
Amúgy ez a 2 nap elég jó volt, sokkal érdekesebb volt, mint ahogy azt számítottam.
Közben:
- 1 magyarországi kisfilm láttán rájöttem, hogy mennyire hiányzik az otthonom, és mennyire szeretem Pestet, no meg azért Gödöllőt is,
-rájöttem, hogy mennyire hiányoznak a szüleim és a nagyikám, és
-bebizonyosodott, hogy Zozóval működik a telepátia:)
Anyuci nemrég vas-és cink kúrára fogott, mert 7 ezer km-re is elér az anyai szeretet,törődés na és a szigor:)
Anyutól és aputól is rendszeresen kapok emaileket, és nagyon jól esik.
Anyu intelmét megfogadva nem dohányzom (annyit) és nem iszom alkoholt, valamaint visszaszokok a meditációra.
http://www.youtube.com/watch?v=drGb1hAOMz0&feature=related
2010. december 2., csütörtök
hipp hopp, jön Vukk
hátttőőőő azt hiszem ez a hét sem lesz a kedvencem, ha majd 1 év múlva visszaolvasom a blogomat, de úgy látszik minden hónapban akad 1 ilyen. végül is 4ből 1 egész jó arány:)
mostan nem a gépekkel küzdök, hanem 1 annál is bonyolultabb rendszerrel, a saját szervezetemmel hadakozom.Emlékszem Amszterdam volt 1 hasonló hét, amikor végig önkívületi állapotban lebegtem az állandó szédelgéstől és fejzúgástól, és ön és közveszélyes voltam, kiváltképp a bicajomon, de akkor az a tudat nyugtatott, hogy másnál is jelentkeztek ezek a tünetek. Na most is ilyesmi történik velem, nappal szédelgek, este meg émelygek, és pedig ez már tuti nem a szombati viszki. Kicsit olyan, mintha álomvilágban lennék, vagy mintha kómában.Nem tudom még mi ez, de szerintem tuti pszichés lehet. Szóval szedek c vitamint, mert az mindenre jó, a szeptemberi szúnyogcsípés szerűségeket is elmulasztotta, nahh és szereztem be omega 3 kapszulát, azt a fincsi halolajosat. Ha kinyitom a dobozt, akkor egy halakkal teli akvárium illata lengi be a szobámat, szóval remélem megéri, hogy a halpiacon érzem magam, és legalább olyan hatékony, mint amilyen büdi:)nyamnyam
Mmmm?mi más? Jaaaa, voltam moziban, börleszk, Verával felmentünk Ágihoz, tök jót dumáltunk, és irígykedtünk a lakására. A tökéletes szoba, jó meleg, és ablakai is vannak. Nálam a meleg, Veránál az ablak számít luxuscikknek, úgyhogy élveztük a helyzetet.
Más most tényleg nincs.
pusssssssssssz
mostan nem a gépekkel küzdök, hanem 1 annál is bonyolultabb rendszerrel, a saját szervezetemmel hadakozom.Emlékszem Amszterdam volt 1 hasonló hét, amikor végig önkívületi állapotban lebegtem az állandó szédelgéstől és fejzúgástól, és ön és közveszélyes voltam, kiváltképp a bicajomon, de akkor az a tudat nyugtatott, hogy másnál is jelentkeztek ezek a tünetek. Na most is ilyesmi történik velem, nappal szédelgek, este meg émelygek, és pedig ez már tuti nem a szombati viszki. Kicsit olyan, mintha álomvilágban lennék, vagy mintha kómában.Nem tudom még mi ez, de szerintem tuti pszichés lehet. Szóval szedek c vitamint, mert az mindenre jó, a szeptemberi szúnyogcsípés szerűségeket is elmulasztotta, nahh és szereztem be omega 3 kapszulát, azt a fincsi halolajosat. Ha kinyitom a dobozt, akkor egy halakkal teli akvárium illata lengi be a szobámat, szóval remélem megéri, hogy a halpiacon érzem magam, és legalább olyan hatékony, mint amilyen büdi:)nyamnyam
Mmmm?mi más? Jaaaa, voltam moziban, börleszk, Verával felmentünk Ágihoz, tök jót dumáltunk, és irígykedtünk a lakására. A tökéletes szoba, jó meleg, és ablakai is vannak. Nálam a meleg, Veránál az ablak számít luxuscikknek, úgyhogy élveztük a helyzetet.
Más most tényleg nincs.
pusssssssssssz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)