http://www.youtube.com/watch?v=wUBB1lOLD6k
Másfél hónap fagyoskodás és pocsolyában gázolás után február 17-én, csütörtökön kezdetét vette a várva-várt floridai utazásunk története.
Hajnalban tavaszi kabátban és kizárólag nyári ruhákkal és cipőkkel telitömött hátizsákkal vágtam neki a JFK-nek, hogy pár napra magam mögött hagyjam a fagyott Almát, és bevegyem a Sunshine State névre hallgató Florida állam néhány gyöngyszemét. New York-i alakulatunkhoz (Vera, Ági és jómagam) Miami repterén csatlakozott Peti Washingtonból, és együtt foglaltuk el a szállásunkat, amiről kiderült, hogy pontosan 1 utcára van a parttól. Ígéretes:) Egyébként már a reptéren arcon csapott a várakozáson felüli fülledt meleg, de én imádom az ilyen pofonokat:)
Délután lementünk a partra, ami maga az álom volt. Napsütés, pálmafák, tangapapucs és a kristálytiszta óceán. Hát igen, köszönjük HAESF :)
Este vacsi közben végérvényesen beigazolódott, hogy Vera mágnesként vonzza a magyarokat, hiszen AKKKKÁRHOVA megy, lépten-nyomon magyarokba botlik a legkülönbözőbb helyeken. Nem volt ez máshogy most sem, 2 magyar pincér társaságában költöttük el vacsoránkat, majd nekiindultunk felfedezni a város fényeit. Csodddás. Mindenhol neonfények és pálmafák, a part gyönyörű és az emberek nagyon latinóóóóók:)
Másnap az Everglades Nemzeti Park volt betervezve, immár Anitával kiegészülve, aki éjjel érkezett Washingtonból, de a kocsibérlést 1. körben nem sikerült abszolválni, így 1 újratervezés után végül a parton kötöttünk ki, és így volt tökéletes a program. Hmmmmmmmm, hát a déli napnak van ereje, ez nem vitás. Ha NY lemegy Miamiba, az hatalmas égés. Nem számoltam azzal az apró és jelentéktelen tényezővel, hogy azért nem szoktam soha leégni úgy igazán, mert heti 1szer szoliba jártam otthon, de ez NYban elmaradt, így olyan mértékben és viccesen perzselődtem meg, mint még soha, de még ez is jól esett :) A nyakam pulykavörösre sült, amin a legdurvább alapozó sem segített, a combom szintén pecsenyére égett, a kéz és a lábfejemen mókás vörös foltok keletkeztek, a hónaljam környékén meg az ujjaim nyomai sültek bele a bőrömbe. Minden este versengve mutogattuk egymásnak az égési sérüléseinket, és még így sem én nyertem:) Amúgy 1 csöppet sem bántam ezt az édes terhet, még akkor sem, amikor a boltban és a parton mosolyogva jegyezték meg ismeretlenek, hogy huhhhh, jól le vagyunk égve. Valóban, már csak 1 citrom hiányzott a számból, és úgy néztem volna ki mint 1 sült malac, de nem számít, ilyen nagy mennyiségben is imádom a Napot:)
Délután-este hajókáztunk Miami partjainál és meg kell hagyni, gyönyörű a város a lemenő Nap fényében. Este aztán beszereztünk 1 tubus napozás utáni Redness Relief-et a megperzselt bőrünkre (a továbbiakban állandó és hűséges útitársunk lett), és néhány üveg Mojitot a sérülések belsőleg való kezelésére, majd lementünk a partra a Holdfényben sütkérezni. Hold, homok, óceán, napozóágyak, mojito, tangapapucs és kellemes lágy szellő. Azt hiszem joggal állapítottuk meg mindannyian, hogy hmmmm, az élet szép, no és persze, hogy köszi HAESF:)
Szombaton reggel kocsiba pattantunk és irány Key West, a kontinentális USA legdélebbi pontja. Az út vicces volt, és persze gyönyörű! 5 percenként kenegettük magunkat rednessel, külsőleg hűtöttük az égésnyomokat Peti hideg söreivel de minden fájdalmat feledtetett az út mind2 oldalán felbukkanó türkizkék óceán. Ééééés Key West 1 igazi gyöngyszem. A New Orleansra emlékeztető kúriái, a pálmafák, a szórakozóhelyek, holdfényben a móló, a homokos part, a napsütés és a forróság mind mind mind megérintették a lelkemet és az első perctől kezdve otthon éreztem magam. Ismét feltámadt bennem az érzés, hogy már jártam itt valaha, és jó volt visszatérni.
Éjjel elsétáltunk a Southernmost Pointhoz, kiültünk a mólóra bambizni, sétálgattunk és fagyiztunk a főutcán és végül spontán beestünk 1 szórakozóhelyre. Ezt a részt innentől nem is folytatnám, mindenkinek a fantáziájára bízom, de jó volt, annyit azért elárulok:)
Másnap a Hemingway házban kezdtük a napot, és igen, olyan házban belőlem is nagyszerű író válna. (azonban én a latin gettóban1 dzsuvás és hideg hárlemi kuckóban élek, így be kell érnetek a blogommal, ájmszószorri:) Lenyűgöző kilátás, hatalmas kert pálmafákkal, úszómedence és persze rengeteg macska.Valamitől az egésznek olyan megnyugtató atmoszférája volt, hogy azonnal el akartam kérni a kulcsokat, hogy beköltözzek, de aztán inkább lementünk Key West legszebb strandjára, leégetni a maradék fehér részeket a testünkön. A misszió sikeres volt, de megérte, hiszen a part csodás volt, az egyik legszebb, amit eddig láttam. Kora délután könnyes búcsút vettünk immáron hivatalosan is kedvenc floridai városkámtól és visszaindultunk Miamiba. Útközben megálltunk Marathonban 1 delfin központban, ahol Anita és Peti delfinekkel lubickolt, mi meg addig a csajokkal 1 hatalmas iguananak nevezett szörnyetegre vadásztunk, plusz később becsatlakoztunk a szomszédos parkocskában rendezett helyi mulatságba, hot dog, burger sör és koncert:) Roppantul autentikus volt, mókásak ezek az amcsik, na:)
A naplementét, ahogy az utolsó sugarak narancssárgára festik az ég alját az út mellett a sziklás parton néztük végig és huhhhúúúúú.
Miamiba visszaérve éjjel bejártunk még 1 gyönyörű városrészt majd beájultunk a hostel szobában. Azt hiszem annyira intenzív volt minden napunk, annyit mentünk-láttunk-tapasztaltunk, hogy bulizni nem igazán maradt erőnk, leszámítva azt a kis szösszenetet Key Westen. De én mondjuk 1 cseppet sem bántam, így legalább nem agyoncsapva turnéztuk végig a programokat, mint 1 osztálykiránduláson lévő gimis banda.:)
Utolsó napunkat az Everglades Nemzeti Parkban töltöttük rengeteg aligátor társaságában. Érdekes érzés kb 20 centire álldogálni 1 hatalmas fenevadtól, aminek akkora állkapcsa van, hogy hipp-hopp keresztbe lenyelne 1 lovat is. Szerencsére nem voltak éhesek, így békésen sütkéreztek a mocsár közepén, és rendíthetetlen nyugalommal tűrték, ahogy fényképezzük őket. Bűbájos a fogazatuk és a tappancsuk:)
A mocsár növény- és állatvilágának felfedezésével lassan végéhez közeledett kis floridai túránk, fájó szívvel visszavittük a bérelt kocsit, az úton még megvártuk, míg elhalad előttünk Biden alelnök konvoja, merthogy ő is velünk nyaralt arrafelé, csak az Evergladesbe már nem tudott csatlakozni hozzánk, majd repcsire szálltunk és vissza az Almába, vissza a valóságba.
Azóta kígyóként dobom le a felső 6 hámrétegemet, vacogok a hidegben vagy szarrá ázok a monszunban, de de de van remény, minden nap várom a tavaszt, és szerintem nemsokára beköszönt. Wuhhhhúúúúúú.
Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa jaaaa jaaaaaaaa és minden nap nagy reményekkel nézem az emailjeimet, hogy van-e esteleg vlmi infó a fieldtripről, merthogy az is nemsokára esedékes. Az annyit tesz, hogy valszeg április 1. vagy 2. hetében az összes HAESFessel 1 hetes-10 napos tanulmányi kirándulásra megyünk az USA valamilyen szempontból érdekes államába/városába. Sem az időpont sem a helyszín nem ismeretes még egyelőre, de mostanság lesz aktuális, hogy kiderüljön, így aztán izgatottan várom következő utazásom célpontját. Én személy szerint a voksomat Hawaiira tenném le, de bármi lesz is az, nem fogok duzzogni:)
2011. február 27., vasárnap
2011. február 23., szerda
Delphoi
Muhahaha az élet néha olyan olyan vicces.
Múlt hétfőn, február 14-én volt Vivi szülinapja, és hiába kértük, hogy a buliját tartsa inkább szombaton, hajthatatlan volt, így hétfőn voltam kénytelen ünneplőbe öltöztetni a lelkem. Mondjuk nem volt túl nehéz, csak a keddi munkanap lihegett néha a nyakamba, de hamar elhesegettem a gondolatot azzal, hogy Valentin napon mégse lehetek otthon egyedül:)
Napközben valamiért bevillant az isztambuli jövendőmondó emléke, akinek később minden szava beigazolódott, és átsuhant az agyamon, hogy de jól is jönne most 1 jós.
Este munkából hazaérvén a lakásban már hangolódtak a partyra a lakótársak, plusz Vivi unoktesójának (aki szintén itt lakik most) 1 csoporttársa, 1 kazah lány. 3 perc beszélgetés után nagy megdöbbenésemre kiderült, hogy ő biza kártyából jósol, amit el is hittem neki, olyan kisugárzása volt. Ezek szerint tényleg jól éreztem, hogy erre van szükségem:) Amúgy a leányzó nagyon édes volt, tisztára Naomira emlékeztetett, ázsiai vonások, hatalmas széles mosoly, kedves és barátságos tekintet.Csak azok a jellegzetes Naomi-féle hatalmas kérdőjelek hiányoztak a szeméből, mert hát hiába, Naoból csak 1 van:) De annyira emlékeztetett rá, hogy majdnem a nyakába ugrottam, persze aztán türtőztettem magam, mert nem akartam félőrültnek tűnni és elrontani a bimbózó kapcsolatunkat azzal, hogy 2 perc után úgy gyömöszölöm és nyomkodom, mint Naomit szoktam, szóval inkább megkértem, hogy jósoljon nekem, ha már megkaptam őt aznapra. Jujj és nagyon durva volt. Nagyon nagyon nagyon. A kártyái mindent tudtak rólam, mindent:) Főleg a jelenemet és az éppen aktuálisan foglalkoztató kérdéseket ecsetelte megdöbbentő pontossággal, jaaaahh és szerencsére megnyugtatott, és rózsás jövőt jósolt. :) Juhhhúúúúúúúúúúúúúú
Vivi bulija szuper volt, a Café Wha-ban voltunk, ahol 1 brazil banda muzsikált, majd zárás után vlmi közeli klubban kötöttünk ki. Nagyon durva, ez a város tényleg soha nem alszik, még hétfőn este is hatalmas élet van a szórakozóhelyeken, mintha csak szombat lenne. Kedden aztán néhány agyhalál után megfogadtam, hogy soha többet nem bulizok ha másnap munka, és ezalól csak a saját szülinapom lehet kivétel.
Múlt hétfőn, február 14-én volt Vivi szülinapja, és hiába kértük, hogy a buliját tartsa inkább szombaton, hajthatatlan volt, így hétfőn voltam kénytelen ünneplőbe öltöztetni a lelkem. Mondjuk nem volt túl nehéz, csak a keddi munkanap lihegett néha a nyakamba, de hamar elhesegettem a gondolatot azzal, hogy Valentin napon mégse lehetek otthon egyedül:)
Napközben valamiért bevillant az isztambuli jövendőmondó emléke, akinek később minden szava beigazolódott, és átsuhant az agyamon, hogy de jól is jönne most 1 jós.
Este munkából hazaérvén a lakásban már hangolódtak a partyra a lakótársak, plusz Vivi unoktesójának (aki szintén itt lakik most) 1 csoporttársa, 1 kazah lány. 3 perc beszélgetés után nagy megdöbbenésemre kiderült, hogy ő biza kártyából jósol, amit el is hittem neki, olyan kisugárzása volt. Ezek szerint tényleg jól éreztem, hogy erre van szükségem:) Amúgy a leányzó nagyon édes volt, tisztára Naomira emlékeztetett, ázsiai vonások, hatalmas széles mosoly, kedves és barátságos tekintet.Csak azok a jellegzetes Naomi-féle hatalmas kérdőjelek hiányoztak a szeméből, mert hát hiába, Naoból csak 1 van:) De annyira emlékeztetett rá, hogy majdnem a nyakába ugrottam, persze aztán türtőztettem magam, mert nem akartam félőrültnek tűnni és elrontani a bimbózó kapcsolatunkat azzal, hogy 2 perc után úgy gyömöszölöm és nyomkodom, mint Naomit szoktam, szóval inkább megkértem, hogy jósoljon nekem, ha már megkaptam őt aznapra. Jujj és nagyon durva volt. Nagyon nagyon nagyon. A kártyái mindent tudtak rólam, mindent:) Főleg a jelenemet és az éppen aktuálisan foglalkoztató kérdéseket ecsetelte megdöbbentő pontossággal, jaaaahh és szerencsére megnyugtatott, és rózsás jövőt jósolt. :) Juhhhúúúúúúúúúúúúúú
Vivi bulija szuper volt, a Café Wha-ban voltunk, ahol 1 brazil banda muzsikált, majd zárás után vlmi közeli klubban kötöttünk ki. Nagyon durva, ez a város tényleg soha nem alszik, még hétfőn este is hatalmas élet van a szórakozóhelyeken, mintha csak szombat lenne. Kedden aztán néhány agyhalál után megfogadtam, hogy soha többet nem bulizok ha másnap munka, és ezalól csak a saját szülinapom lehet kivétel.
2011. február 13., vasárnap
Mostanság
....mostanság rám tört a téli letargia, de ura vagyok a helyzetnek, és különböző hangulatjavító programokkal kezelem magam (no meg persze halolajjal Anyu). A múlt héten Ágival ismét elmentünk 1 off broadway "darabra", STOMP STOMP STOMP STOMP, és elég ütős volt, szó szerint.
Péntek este meg gyanútlanul hazaestem egy kis pihenésre és nyugalomra vágyva, és 1 kész tömeget találtam otthon. Eleve akkor épp 11en laktunk a lakásban, plusz Nicky áthívta jónéhány haverját, így szerintem lehettünk vagy 20an 25en. Rögtön Margaritával kínáltak, úgyhogy azonnyomban le is mondtam a csendes pihenős tervemről és alkalmazkodtam a hangulathoz. Hát, annyira nem volt nehéz:) Kiderült, hogy Nicky elég aktív tud lenni a konyhában ha koktél keverésről van szó. Máskor amúgy soha, gyorskajákon él, és soha nem mosogat el maga után, de ha pia készítésről van szó, akkor nagyon tettrekész. Van 1 pia gépünk itthon, amit én még eddig nem láttam működés közben, de most Nicky lelkesen használta, és azt is elárulta, hogy nyáron nagyon gyakran izzítja be. Előre félek, hogy mi lesz itt.
Szombaton aztán Verával megebédeltünk a közeli Mexikói kajáldában, és Ágival kiegészülve elballagtunk a New York-i Városi Múzeumba, ami szintén a szomszédomban van. Érdekes volt és látványos, főleg a hárlemi jazzről szóló részek.
Utána hazajöttünk 1-et szusszanni hozzám, és jól megbeszéltük, hogy kéne már szállást foglalni Miamiban, mert a végén még a parton kell aludnunk, és teli megy a szánk homokkal, úgyhogy azt azért mégse:)
Este elmentünk a Fuerza Bruta című extramodern off broadway darabra, ami hihetetlenül alternatív és érdekes volt. A 70 perces sót a közönség végig állva töltötte, néha mozogva a terem különböző részein, néha önfeledten táncolva-bulizva az elektronikus zenére. A zene hihetetlen jó volt, ilyen bulikba akarok menni, a látványelemek nagyon ütősek voltak ( 1 részben 1 hatalmas átlátszó fóliát húztak a terem fölé, vízzel locsolták és néhány szereplő önfeledten ugrált, vonaglott, csúszkált és bukfencezett. Mindezt a fejünk tetején 1 vizes nájlonon.), értelmezni ugyan nem tudtam pontosan a látottakat, de élvezni, nagyon élveztem.:)
Még utána elugrottunk falafelezni 1 extravagáns és bizarr környékre, amit mindannyian imádunk, majd a pletykálkodás után hazaballagtunk. Én otthon az estét Sex és New York nézéssel töltöttem, teljesen függő lettem, teljesen. Minden este meg kell néznem belőle pár részt, különben elvonási tüneteim lesznek.
Vasárnap a reggelt a mosodában töltöttem, már nagyon vészhelyzet volt, és a szobám is Domesztoszért kiáltott, úgyhogy a délelőtt házimunkával telt meg Zozóval való skypolással. A távkapcsolat továbbra sem zökkenőmentes ezt meg kell hagyni. Mindezek után Ágival és Verával megnéztük a kínai újévi felvonulást a China Townban, és az azt lezáró mulatságot. Háááát, nagyon mulatságos volt, vagyis inkább bizarr és földöntúli. Furcsa hangzású kínai dalok, szerepjátékok hófehérre púderezett idiótán ugrándozó idős bácsik előadásában, táncok idős nénik előadásában, kínai aerobic idős nénik előadásában és még sok egyéb furcsaság. Egyszóval méltón ünnepeltem a névnapomat, meg kell hagyni, sok sok kínai között:)
Délután aztán beültünk 1 szuper bárba Little Italyban/környékén mert hogy Super Bowl volt, amerikaifoci döntő, és jó helyet akartunk szerezni, szóval jóval a kezdés előtt érkeztünk. Megérte.Bevetettük magunkat a legjobb asztalhoz 1 hatalmas kínai srác mellé (ausztráliai, kínai szülőkkel:), akival elég jól jártunk, elmagyarázta a szabályokat, és még italra is meghívott minket. Annyira jó tanárnak bizonyult, hogy a végére még élveztük is a meccset.:) Hülye egy játék, de ha érti az ember a szabályok 1 részét, akkor egész izgalmas:) Egyszóval elég jól telt a vasárnap, és a névnapomra is koccintottunk egyet-kettőt.. Jujj amúgy megkaptam első képeslapomat New Yorkban, a szüleimtől 1 névnapi köszöntő formájában, ami annyira meghatott, hogy rögtön krokodilkönnyekben törtem ki, és alig tudtam abbahagyni a bömbölést:) Hát van ilyen.De nagyon örültem neki.
Aztán vasárnap este az új mexikói lakótársam, aki fodrásznak vallja magát, nekiesett a hajamnak. Elsőre jó ötletnek tűnt, no és persze kényelmes megoldásnak, csak az eredmény láttán bizonytalanodtam el 1 csöppet döntésem helyességét és az ő foglalkozását illetően. Nem annyira rossz, mintha én vágtam volna, deeeee olyan madárfészek szerűséget varázsolt a fejemre és minden reggel égnek meredő hajjal ébredek. A környékünk telis tele van mexikói fodrászokkal, minden sarkon van vagy 2, és a vendégkört valamint a szalonból kilépő hajkölteményeket látva elhatároztam, hogy soha de soha de soha nem megyek mexikói borbélyhoz, akármennyire is csábító a közelségük. Sajnos a házifodrász lehetősége megszédített és elfeledtette velem ezt a fogadalmamat, de most lehet, hogy kiteszem a szobám falára hogy No Mexican hairdressers, csak hogy el ne csábuljak legközelebb. Amúgy ha betöröm az égnek meredő tincseimet akkor egész emberi, de azért Tomit nem cserélném le erre a pseudofodrászra.
A péntek estém színházazással telt, méghozzá 1 Tennessee Williams drámát néztünk meg, és noha azt is megfogadtam, hogy csak semmi dráma, ezt a fogadalmamat érdemes volt megszegni, mert ezt a tragikomédiát megéri megnézni.
Hétköznap meg lefoglaltam a szállást Miamiban, és a repjegyeimet is kinyomtattam, egyszóval nagyon nagyon izgatott vagyok, és alig várom már, hogy kimozduljak ebből a jégveremből.Egyrészt a tél nagyon nem az én időszakom, amint 1 kicsit jobban lehűl (mármint az amúgyis hideghez képest) rám tör a megfázás, szóval alig várom, hogy a szikrázó napsugarak kiégessenek belőlem minden bacit, plusz a pihenés is jól fog jönni.Nagyon nagyon nagyon jól.
Nem tudom, hogy csak azért, mert tudom hogy 1 héten belül a napos Floridában leszek, vagy van egyéb oka is (pl hogy a boltokat elárasztották a tavaszi kollekciók), de szombat reggel megéreztem a közelgő tavasz ígéretét, és az reménnyel töltötte el a szívemet. Őszintén szólva, ha a hátralevő 7,5 hónapot(tejóóóóég) is ilyen időben és lelkiállapotban tölteném el New Yorkban, tuti, hogy 1 ködös reggelen a szívembe szúrnám a borítékbontó kést, de a tavasz ígérete most új lehetőségekkel és persze reményekkel kecsegtet. Remélem a tavasz és a nyár ebben a városban is épp olyan hatással lesz rám, mint bárhol máshola Földön, és itt rám tör a szokásos felhőtlen életöröm és vidámság, amit mindig érezni szoktam, ha megpillantom a napfényt. Na, szóval ezekben reménykedem.
Szombaton 1 Verával eltöltött ebéd után vele, Hubával (HAESF) és Huba columbiai munkatársával elmentünk a Moma-ba, én másfél hónapon belül másodjára. Persze nagyon megérte, egyrészt Vera szerzett ingyenes családi belépőt 5 főre, szóval unokatesókként mentünk be, másrészt meg most végre nem 2 óra alatt kellett befogadni mindent, merthogy időben érkeztünk. Kb egész napos program, 6 emeletes, és egy-egy emeleten, amikor már megnéztél vagy 10 óriási termet, és azt hiszed, hogy nincs már több, akkor rájössz, hogy még van vagy 23. Szóval zombi fejjel estünk ki 3.5 óra után, mert kicsit megviselt a művészet:) Néhány elborult alkotástól eltekintve amúgy nagyon jóóó, több festőbe beleszerettem, többe újra beleszerettem , és mégtöbbnek most már legalább tudok a létezéséről.:)
A szombat estét pedig 1 házibuliban töltöttük Ági munkatársánál, majd közösen elmentünk néhány helyre bulizni. Végül a kínai negyedben kötöttünk ki egy egykori masszázsszalonban,ami a masszázs műfajáról a sokat sejtető happy ending névvel árulkodik, de most már semmi nyilvános kéjelgés, kizárólag az illóolaj illat emlékeztetett az egykori álcázott bordélyra. A zene jó volt, és nagyon jó fejek voltak Ági munkatársai meg a haverjaik.
Most meg, miután 1 otthonról kapott aggódó telefonhívás felébresztett, hogy tutttiiii hogy meghaltam, mert nem vagyok gép előtt, lekapartam az arcomról a szivecskés matricát (mert hogy Lovers and Haters anti valentin napi buli volt), emberi kinézetet varázsolok magamra, és nekivágok tavaszi cipőt szerezni, hogy tavaszi hangulatba hozzam a lelkemet:) Wuhhúúú, néhány nap, és irány Florida:)
Péntek este meg gyanútlanul hazaestem egy kis pihenésre és nyugalomra vágyva, és 1 kész tömeget találtam otthon. Eleve akkor épp 11en laktunk a lakásban, plusz Nicky áthívta jónéhány haverját, így szerintem lehettünk vagy 20an 25en. Rögtön Margaritával kínáltak, úgyhogy azonnyomban le is mondtam a csendes pihenős tervemről és alkalmazkodtam a hangulathoz. Hát, annyira nem volt nehéz:) Kiderült, hogy Nicky elég aktív tud lenni a konyhában ha koktél keverésről van szó. Máskor amúgy soha, gyorskajákon él, és soha nem mosogat el maga után, de ha pia készítésről van szó, akkor nagyon tettrekész. Van 1 pia gépünk itthon, amit én még eddig nem láttam működés közben, de most Nicky lelkesen használta, és azt is elárulta, hogy nyáron nagyon gyakran izzítja be. Előre félek, hogy mi lesz itt.
Szombaton aztán Verával megebédeltünk a közeli Mexikói kajáldában, és Ágival kiegészülve elballagtunk a New York-i Városi Múzeumba, ami szintén a szomszédomban van. Érdekes volt és látványos, főleg a hárlemi jazzről szóló részek.
Utána hazajöttünk 1-et szusszanni hozzám, és jól megbeszéltük, hogy kéne már szállást foglalni Miamiban, mert a végén még a parton kell aludnunk, és teli megy a szánk homokkal, úgyhogy azt azért mégse:)
Este elmentünk a Fuerza Bruta című extramodern off broadway darabra, ami hihetetlenül alternatív és érdekes volt. A 70 perces sót a közönség végig állva töltötte, néha mozogva a terem különböző részein, néha önfeledten táncolva-bulizva az elektronikus zenére. A zene hihetetlen jó volt, ilyen bulikba akarok menni, a látványelemek nagyon ütősek voltak ( 1 részben 1 hatalmas átlátszó fóliát húztak a terem fölé, vízzel locsolták és néhány szereplő önfeledten ugrált, vonaglott, csúszkált és bukfencezett. Mindezt a fejünk tetején 1 vizes nájlonon.), értelmezni ugyan nem tudtam pontosan a látottakat, de élvezni, nagyon élveztem.:)
Még utána elugrottunk falafelezni 1 extravagáns és bizarr környékre, amit mindannyian imádunk, majd a pletykálkodás után hazaballagtunk. Én otthon az estét Sex és New York nézéssel töltöttem, teljesen függő lettem, teljesen. Minden este meg kell néznem belőle pár részt, különben elvonási tüneteim lesznek.
Vasárnap a reggelt a mosodában töltöttem, már nagyon vészhelyzet volt, és a szobám is Domesztoszért kiáltott, úgyhogy a délelőtt házimunkával telt meg Zozóval való skypolással. A távkapcsolat továbbra sem zökkenőmentes ezt meg kell hagyni. Mindezek után Ágival és Verával megnéztük a kínai újévi felvonulást a China Townban, és az azt lezáró mulatságot. Háááát, nagyon mulatságos volt, vagyis inkább bizarr és földöntúli. Furcsa hangzású kínai dalok, szerepjátékok hófehérre púderezett idiótán ugrándozó idős bácsik előadásában, táncok idős nénik előadásában, kínai aerobic idős nénik előadásában és még sok egyéb furcsaság. Egyszóval méltón ünnepeltem a névnapomat, meg kell hagyni, sok sok kínai között:)
Délután aztán beültünk 1 szuper bárba Little Italyban/környékén mert hogy Super Bowl volt, amerikaifoci döntő, és jó helyet akartunk szerezni, szóval jóval a kezdés előtt érkeztünk. Megérte.Bevetettük magunkat a legjobb asztalhoz 1 hatalmas kínai srác mellé (ausztráliai, kínai szülőkkel:), akival elég jól jártunk, elmagyarázta a szabályokat, és még italra is meghívott minket. Annyira jó tanárnak bizonyult, hogy a végére még élveztük is a meccset.:) Hülye egy játék, de ha érti az ember a szabályok 1 részét, akkor egész izgalmas:) Egyszóval elég jól telt a vasárnap, és a névnapomra is koccintottunk egyet-kettőt.. Jujj amúgy megkaptam első képeslapomat New Yorkban, a szüleimtől 1 névnapi köszöntő formájában, ami annyira meghatott, hogy rögtön krokodilkönnyekben törtem ki, és alig tudtam abbahagyni a bömbölést:) Hát van ilyen.De nagyon örültem neki.
Aztán vasárnap este az új mexikói lakótársam, aki fodrásznak vallja magát, nekiesett a hajamnak. Elsőre jó ötletnek tűnt, no és persze kényelmes megoldásnak, csak az eredmény láttán bizonytalanodtam el 1 csöppet döntésem helyességét és az ő foglalkozását illetően. Nem annyira rossz, mintha én vágtam volna, deeeee olyan madárfészek szerűséget varázsolt a fejemre és minden reggel égnek meredő hajjal ébredek. A környékünk telis tele van mexikói fodrászokkal, minden sarkon van vagy 2, és a vendégkört valamint a szalonból kilépő hajkölteményeket látva elhatároztam, hogy soha de soha de soha nem megyek mexikói borbélyhoz, akármennyire is csábító a közelségük. Sajnos a házifodrász lehetősége megszédített és elfeledtette velem ezt a fogadalmamat, de most lehet, hogy kiteszem a szobám falára hogy No Mexican hairdressers, csak hogy el ne csábuljak legközelebb. Amúgy ha betöröm az égnek meredő tincseimet akkor egész emberi, de azért Tomit nem cserélném le erre a pseudofodrászra.
A péntek estém színházazással telt, méghozzá 1 Tennessee Williams drámát néztünk meg, és noha azt is megfogadtam, hogy csak semmi dráma, ezt a fogadalmamat érdemes volt megszegni, mert ezt a tragikomédiát megéri megnézni.
Hétköznap meg lefoglaltam a szállást Miamiban, és a repjegyeimet is kinyomtattam, egyszóval nagyon nagyon izgatott vagyok, és alig várom már, hogy kimozduljak ebből a jégveremből.Egyrészt a tél nagyon nem az én időszakom, amint 1 kicsit jobban lehűl (mármint az amúgyis hideghez képest) rám tör a megfázás, szóval alig várom, hogy a szikrázó napsugarak kiégessenek belőlem minden bacit, plusz a pihenés is jól fog jönni.Nagyon nagyon nagyon jól.
Nem tudom, hogy csak azért, mert tudom hogy 1 héten belül a napos Floridában leszek, vagy van egyéb oka is (pl hogy a boltokat elárasztották a tavaszi kollekciók), de szombat reggel megéreztem a közelgő tavasz ígéretét, és az reménnyel töltötte el a szívemet. Őszintén szólva, ha a hátralevő 7,5 hónapot(tejóóóóég) is ilyen időben és lelkiállapotban tölteném el New Yorkban, tuti, hogy 1 ködös reggelen a szívembe szúrnám a borítékbontó kést, de a tavasz ígérete most új lehetőségekkel és persze reményekkel kecsegtet. Remélem a tavasz és a nyár ebben a városban is épp olyan hatással lesz rám, mint bárhol máshola Földön, és itt rám tör a szokásos felhőtlen életöröm és vidámság, amit mindig érezni szoktam, ha megpillantom a napfényt. Na, szóval ezekben reménykedem.
Szombaton 1 Verával eltöltött ebéd után vele, Hubával (HAESF) és Huba columbiai munkatársával elmentünk a Moma-ba, én másfél hónapon belül másodjára. Persze nagyon megérte, egyrészt Vera szerzett ingyenes családi belépőt 5 főre, szóval unokatesókként mentünk be, másrészt meg most végre nem 2 óra alatt kellett befogadni mindent, merthogy időben érkeztünk. Kb egész napos program, 6 emeletes, és egy-egy emeleten, amikor már megnéztél vagy 10 óriási termet, és azt hiszed, hogy nincs már több, akkor rájössz, hogy még van vagy 23. Szóval zombi fejjel estünk ki 3.5 óra után, mert kicsit megviselt a művészet:) Néhány elborult alkotástól eltekintve amúgy nagyon jóóó, több festőbe beleszerettem, többe újra beleszerettem , és mégtöbbnek most már legalább tudok a létezéséről.:)
A szombat estét pedig 1 házibuliban töltöttük Ági munkatársánál, majd közösen elmentünk néhány helyre bulizni. Végül a kínai negyedben kötöttünk ki egy egykori masszázsszalonban,ami a masszázs műfajáról a sokat sejtető happy ending névvel árulkodik, de most már semmi nyilvános kéjelgés, kizárólag az illóolaj illat emlékeztetett az egykori álcázott bordélyra. A zene jó volt, és nagyon jó fejek voltak Ági munkatársai meg a haverjaik.
Most meg, miután 1 otthonról kapott aggódó telefonhívás felébresztett, hogy tutttiiii hogy meghaltam, mert nem vagyok gép előtt, lekapartam az arcomról a szivecskés matricát (mert hogy Lovers and Haters anti valentin napi buli volt), emberi kinézetet varázsolok magamra, és nekivágok tavaszi cipőt szerezni, hogy tavaszi hangulatba hozzam a lelkemet:) Wuhhúúú, néhány nap, és irány Florida:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)