Welcome to Miami

http://www.youtube.com/watch?v=wUBB1lOLD6k


Másfél hónap fagyoskodás és pocsolyában gázolás után február 17-én, csütörtökön kezdetét vette a várva-várt floridai utazásunk története.
Hajnalban tavaszi kabátban és kizárólag nyári ruhákkal és cipőkkel telitömött hátizsákkal vágtam neki a JFK-nek, hogy pár napra magam mögött hagyjam a fagyott Almát, és bevegyem a Sunshine State névre hallgató Florida állam néhány gyöngyszemét. New York-i alakulatunkhoz (Vera, Ági és jómagam) Miami repterén csatlakozott Peti Washingtonból, és együtt foglaltuk el a szállásunkat, amiről kiderült, hogy pontosan 1 utcára van a parttól. Ígéretes:) Egyébként már a reptéren arcon csapott a várakozáson felüli fülledt meleg, de én imádom az ilyen pofonokat:)
Délután lementünk a partra, ami maga az álom volt. Napsütés, pálmafák, tangapapucs és a kristálytiszta óceán. Hát igen, köszönjük HAESF :)


Este vacsi közben végérvényesen beigazolódott, hogy Vera mágnesként vonzza a magyarokat, hiszen AKKKKÁRHOVA megy, lépten-nyomon magyarokba botlik a legkülönbözőbb helyeken. Nem volt ez máshogy most sem, 2 magyar pincér társaságában költöttük el vacsoránkat, majd nekiindultunk felfedezni a város fényeit. Csodddás. Mindenhol neonfények és pálmafák, a part gyönyörű és az emberek nagyon latinóóóóók:)
Másnap az Everglades Nemzeti Park volt betervezve, immár Anitával kiegészülve, aki éjjel érkezett Washingtonból, de a kocsibérlést 1. körben nem sikerült abszolválni, így 1 újratervezés után végül a parton kötöttünk ki, és így volt tökéletes a program. Hmmmmmmmm, hát a déli napnak van ereje, ez nem vitás. Ha NY lemegy Miamiba, az hatalmas égés. Nem számoltam azzal az apró és jelentéktelen tényezővel, hogy azért nem szoktam soha leégni úgy igazán, mert heti 1szer szoliba jártam otthon, de ez NYban elmaradt, így olyan mértékben és viccesen perzselődtem meg, mint még soha, de még ez is jól esett :) A nyakam pulykavörösre sült, amin a legdurvább alapozó sem segített, a combom szintén pecsenyére égett, a kéz és a lábfejemen mókás vörös foltok keletkeztek, a hónaljam környékén meg az ujjaim nyomai sültek bele a bőrömbe. Minden este versengve mutogattuk egymásnak az égési sérüléseinket, és még így sem én nyertem:) Amúgy 1 csöppet sem bántam ezt az édes terhet, még akkor sem, amikor a boltban és a parton mosolyogva jegyezték meg ismeretlenek, hogy huhhhh, jól le vagyunk égve. Valóban, már csak 1 citrom hiányzott a számból, és úgy néztem volna ki mint 1 sült malac, de nem számít, ilyen nagy mennyiségben is imádom a Napot:)
Délután-este hajókáztunk Miami partjainál és meg kell hagyni,  gyönyörű a város a lemenő Nap fényében. Este aztán beszereztünk 1 tubus napozás utáni Redness Relief-et a megperzselt bőrünkre (a továbbiakban állandó és hűséges útitársunk lett), és néhány üveg Mojitot a sérülések belsőleg való kezelésére, majd lementünk a partra a Holdfényben sütkérezni. Hold, homok, óceán, napozóágyak, mojito, tangapapucs és kellemes lágy szellő. Azt hiszem joggal állapítottuk meg mindannyian, hogy hmmmm, az élet szép, no és persze, hogy köszi HAESF:)
Szombaton reggel kocsiba pattantunk és irány Key West, a kontinentális USA legdélebbi pontja. Az út vicces volt, és persze gyönyörű! 5 percenként kenegettük magunkat  rednessel, külsőleg hűtöttük az égésnyomokat Peti hideg söreivel de minden fájdalmat feledtetett az út mind2 oldalán felbukkanó türkizkék óceán. Ééééés Key West 1 igazi gyöngyszem. A New Orleansra emlékeztető kúriái, a pálmafák, a szórakozóhelyek, holdfényben a móló, a homokos part, a napsütés és a forróság mind mind mind megérintették a lelkemet és az első perctől kezdve otthon éreztem magam. Ismét feltámadt bennem az érzés, hogy már jártam itt valaha, és jó volt visszatérni.
Éjjel elsétáltunk a Southernmost Pointhoz, kiültünk a mólóra bambizni, sétálgattunk és fagyiztunk a főutcán és végül spontán beestünk 1 szórakozóhelyre. Ezt a részt innentől nem is folytatnám, mindenkinek a fantáziájára bízom, de jó volt, annyit azért elárulok:)
Másnap a Hemingway házban kezdtük a napot, és igen, olyan házban belőlem is nagyszerű író válna. (azonban én a latin gettóban1 dzsuvás és hideg hárlemi kuckóban élek, így be kell érnetek a blogommal, ájmszószorri:) Lenyűgöző kilátás, hatalmas kert pálmafákkal, úszómedence és persze rengeteg macska.Valamitől az egésznek olyan megnyugtató atmoszférája volt, hogy azonnal el akartam kérni a kulcsokat, hogy beköltözzek, de aztán inkább lementünk Key West legszebb strandjára, leégetni a maradék fehér részeket a testünkön. A misszió sikeres volt, de megérte, hiszen a part csodás volt, az egyik legszebb, amit eddig láttam. Kora délután könnyes búcsút vettünk immáron hivatalosan is kedvenc floridai városkámtól és visszaindultunk Miamiba. Útközben megálltunk Marathonban 1 delfin központban, ahol Anita és Peti delfinekkel lubickolt, mi meg addig a csajokkal 1 hatalmas iguananak nevezett szörnyetegre  vadásztunk, plusz később becsatlakoztunk a szomszédos parkocskában rendezett helyi mulatságba, hot dog, burger sör és koncert:) Roppantul autentikus volt, mókásak ezek az amcsik, na:)
A naplementét, ahogy az utolsó sugarak narancssárgára festik az ég alját az út mellett a sziklás parton néztük végig és huhhhúúúúú.
Miamiba visszaérve éjjel bejártunk még 1 gyönyörű városrészt majd beájultunk a hostel szobában. Azt hiszem annyira intenzív volt minden napunk, annyit mentünk-láttunk-tapasztaltunk, hogy bulizni nem igazán maradt erőnk, leszámítva azt a kis szösszenetet Key Westen. De én mondjuk 1 cseppet sem bántam, így legalább nem agyoncsapva turnéztuk végig a programokat, mint 1 osztálykiránduláson lévő gimis banda.:)
Utolsó napunkat az Everglades Nemzeti Parkban töltöttük rengeteg aligátor társaságában. Érdekes érzés kb 20 centire álldogálni 1 hatalmas fenevadtól, aminek akkora állkapcsa van, hogy hipp-hopp keresztbe lenyelne 1 lovat is. Szerencsére nem voltak éhesek, így békésen sütkéreztek a mocsár közepén, és rendíthetetlen nyugalommal tűrték, ahogy fényképezzük őket. Bűbájos a fogazatuk és a tappancsuk:)
A mocsár növény- és állatvilágának felfedezésével lassan végéhez közeledett kis floridai túránk, fájó szívvel visszavittük a bérelt kocsit, az úton még megvártuk, míg elhalad előttünk Biden alelnök konvoja, merthogy ő is velünk nyaralt arrafelé, csak az Evergladesbe már nem tudott csatlakozni hozzánk, majd repcsire szálltunk és vissza az Almába, vissza a valóságba.
Azóta kígyóként dobom le a felső 6 hámrétegemet, vacogok a hidegben vagy szarrá ázok a monszunban, de de de van remény, minden nap várom a tavaszt, és szerintem nemsokára beköszönt. Wuhhhhúúúúúú.
Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa jaaaa jaaaaaaaa és minden nap nagy reményekkel nézem az emailjeimet, hogy van-e esteleg vlmi infó a fieldtripről, merthogy az is nemsokára esedékes. Az annyit tesz, hogy valszeg április 1. vagy 2. hetében az összes HAESFessel 1 hetes-10 napos tanulmányi kirándulásra megyünk az USA valamilyen szempontból érdekes államába/városába. Sem az időpont sem a helyszín nem ismeretes még egyelőre, de mostanság lesz aktuális, hogy kiderüljön, így aztán izgatottan várom következő utazásom célpontját. Én személy szerint a voksomat Hawaiira tenném le, de bármi lesz is az, nem fogok duzzogni:)