2010. október 27., szerda

Heti jelentés

nahh hát a múlt hét is eltelt, egész eseménydúsan:)
csütörtökön nyilatkoztam "a" TVnek.... a főni felhívott, hogy tegyünk picit rendet az irodában (gondolom a száraz kaktusz, a törött szék, a használt nyomtatópatronok és wc papíros ládák zavarhatták) mert feljön 1 tv stáb interjút készíteni vele. fel is jöttek, olyan 6 körül, amikor már tűkön ültem, hogy leléphessek. Kicsit bájcsevegtünk velük, majd a főni a nyilatkozott. Egyszer csak felém fordult a kamera, és okosabbnál okosabb kérdéseket tettek fel nekem....utólag kiderült, hogy az Echo Tv volt (ne mondjatok semmit plíííz) Az okosabbnál okosabb kérdésekre nagyon lelkesen válaszoltam, a főni meg is jegyezte, hogy milyen jól kivágtam magam, (nanáhogy, siettem volna haza...) és ezentúl én leszek a szóvivő.:) Ohh, jeeeee, TV szár lettem:) Aztán este elmentünk a Guggenheimhez, a Youtube legjobb 10 videóját vetítették a falon. Hideg volt, úgyhogy hamarosan 1 pubban kötöttünk ki, ahol az 1ik ausztrál csajszi szülinapjára koccintottunk.
Nahh aztán pénteken puccba vágtam magam, kiskosztűm meg minden egyéb, mert este el kellett mennem a főkonzulátusra, az 56os megemlékezésre. Nekem. Egyedül. A HHRF nevében.Szuper volt nahh.
A hazafias megemlékezés kb 10 percig tartott, 2 himnusz, 1 5 perces beszéd és 1 vers. Ennyi. Utána állófogadás. Épp azon gondolkoztam, hogy akkor én haza is megyek, de aztán megcsapott a vacsora illata a belső teremben, és gondoltam, ha már ott vagyok, megvacsorázom. Nyamm nyamm nyammm.....minden mi szemszájnakingere:) Amúgy mindenki csak kajálni ment és hamar lelépett....
Este 10 körül estem haza frissen és üdén, és még 1 picit dolgozni akartam, mert nem fejeztem be valamit, de mikor hazaértem, Vivi a barzil katicabogár leamortizálta a netet. Én azonnal megértettem ezt a jelet, nem erőltettem tovább a munkát, hanem gyorsan lecsuktam a laptopot és elmentem bulizni Vivivel és Núval. 1 ngyon vicces káráokííí bárban kötöttünk ki és iszonyat jól éreztük magunkat együtt. Hajnali 3 körül még betoltunk 1-1 hatalmas, de tényleg hatalmas burgert a szomszédos bárban. 1 iszonyatosra duzzadt húst találtam a zsömim közepében, a sajtom meg a békönöm meg sehol nem volt. Kiderült, hogy  ez a 2 ínyencség bele volt töltve abba az emberfejnyi húsba. Azóta is azt emlegetjük a csajokkal. Jahh és a csapvíz jéggel mindehol ingyen van.:)

Szombaton napközben csak pihiztünk és főztünk, meg én délután sziesztáztam 1et, aztán este elmentünk a brazil étterembe, ahol Vivi, a katica dolgozik. Nathalia, a másik brazil nappalilakó nemsokára elköltözik, így Ágival és Núval meghívtuk vacsizni. Természetesen késve érkeztünk Núval, mert a sziesztám elhúzódott (szegény alig tudott felébreszteni, és amikor percekig ébren voltam, akkor sem tudtam, hogy miről van szó, ő meg nem vette észre, hogy még álmomban beszélek, és nem észlelem magam körül az eseményeket), és a NYi metro ismételten tréfát űzött velünk(teljesen kiszámíthatatlan, randomszerűen működik, és önálló életet él. Szerintem) Nahh kikötöttünk a csájnatáunban, ahol Ági már jóideje várt ránk, és közben rátukmáltak 1 szupermásolat parfümöt. Együtt mentünk a brazil helyre, kb 1 órás késéssel, de még Nathalia sem volt ott (ő is a metróban ragadt, meg elhúzódott a vásárlása:) ) Huhhh szuper volt az a hely, Vivi rögtön kapirinnyával fogadott, a kaja is csúcs volt, és nagyon jól éreztük magunkat. Kiderült, hogy a kanadai csajról (a sárga, bocs bocs bocs mindenkitől) senkinek sincs túl jó véleménye, mert iszonyatosan nehéz vele együtt élni. Én igazából azóta küldözgetem az éterbe a költözését:) na jó, nem túl intenzíven, mert van 1 csomó ennél fontosabb dolog,amit küldözgetek, de azért rajta vagyok a témán.:) Vacsi után meg elmentünk bulizni, Ági Nú és én, meg találkoztunk Ági feka "ismerősével" és 1 haverjával a helyen. Az emberek a helyen szimpik voltak, de az a zene nagyon nem az  én világom, asszem legközelebb tuti 1 kevésbé feka helyre megyek, ha igazán jól akarom érezni magam. Nú viszont nagyon elkapta ritmust, azóta black ladynek hívom.


Vasárnap Nú elkísért Queensbe, Zsófi volt albijába, hogy felszedjük a cuccokat, amiket Zsófi hagyott ott nekem. Szert tettem 1 jó vastag paplanra, ami szuper lesz télen, néhány törcsire, 1 hajszárítóra, vlmi párnaszerűségre, és 1 sim kártyára, így nemsoká új számom lesz. Amúgy Queens most nagyon tetszett, most, hogy nem az éjszaka közepén a zord hidegben próbáltunk rálelni 1 szórakozóhelyre. Olyan nyugodt kis külvárosnak tűnt, mintha nem is NY lenne. Mint 1 kis falucska az Almában. Mondjuk nem laknék itt, ahhoz túl lusta vagyok, de azért nem rossz na.Vettünk 1 csomó zöldséget, mert olcsóbb és szebb, mint itt nálunk a gettóban. Délután-este elmentünk Núval sétálni, át a CPn egyenesen be a west side szívébe. Sétálgattunk a bródvéjn, bementünk 1-2 ruhaboltba, mert már a helovínes jelmezünkön gondolkuzunk (igazából asszem már mindenkinek megvan, csak nekünk nincs, de talán holnap(szerda) sikerül beszerezni valamit.) Biza, a hétvégén helovííín, óóó jesssz. Na aztán végül 1 drogériában kötöttünk ki, mert ez a NYi víz tönkretesz, annyira szárít, hogy az arcomról múmiaszerűen pergett le a bőrréteg. Nú gyógyszerész, így segített kinézni vlmi jó arckrémet, és most már, hogy ledörzsöltem magamról 6 bőrréteget, plusz használom azt a trutyit, mintha újjászülettem volna. Na jó nem, de nem foszlik a bőröm. Este meg fat night volt, mert Nathalia annyira meghatódott az előző napi meghíváson, hogy hozott haza a pékségből 1 csomó szendvicset és sok-sok sütit. Tök kár, hogy elköltözik, mert nagyon bírom a szarkasztikus-cinikus humorát, és a szendvicseit, amit minden nap kimentett számunkra a pékségből. Brűűűűűű:(  (Pl reggelente mozzarellás-szárított paradicsomos-és vlmi zöld gazos szendót ettem mindig, amivel teljesen összeparadicsomoztam az arcom, mire besétáltam a munkahelyemre, és csodálkoztam a furcsa tekinteteken. Sajnos vége a jó világnak. Se mozzarella, se gaz, se paradicsom, se cinikus humor, se furcsa tekintetek.)


Hétfőn meg, hétfőn meg, hétfőn meg dolgoztam. Hm nem volt annyira érdekes nap, ám de az este, annál inkább. Gyanútlanul vacsiztunk a konyhában, a katica olyan fini vacsit főzött Núnak meg nekem, hogy hűűű (pont azon gondolkoztam előtte, hogy éhes vagyok és lusta, vlki igazán főzhetne nekem) (Gabcsi,Kókusz erre rá kéne szoknotok, nem sértődnék meg), amikor egyszer csak Ági hazaesik nagy lendülettel a munkából, kipattan elénk a konyhába a hatalmas határidőnaplójával, és bejelenti, hogy kitervelte a kulturális programokat a következő 2 hónapra. A munkahelyén.Nagyon édes, imádom, hogy megteszi helyettünk, mert ugye én most (is) el vagyok lustulva az ilyenekhez. Nahh mindenki kihozta a noteszkáját és 1 2 órás egyezkedés és szervezés után megszületett a 2 havi terv. Múzeumok, kiállítások, felvonulások, mjuzikel és stb. Huhhh de jó, hogy nem nekem kellett ezen az agyamat törnöm:)
Amúgy nem csak lustaságról van szó itten. A munkahelyemen annyi teendő van, hogy örülök, ha meg tudom nézni az íméljeimet egyszer! de válaszolni már nem nagyon tudok rájuk. Ma megirigyelvén Ágit, hogy ilyesmikkel foglalatoskodik, reggel gondoltam, hogy foglalkozom 1 picit én is a saját dolgaimmal, s megnéztem a méljeimet, 1re még válaszoltam is! juhhú. a nagy mélnézegetés közben azonnal leállt az internet, persze, naná. Újraindítottam, ahogy az a nagykönyvben (handbook) le van írva, de nem akarta az igazságot. Semmi. Rögtön megértettem a jelet, és azonnal nekiállltam szorgosan dolgozni, és persze 2 percen belül vissza is jött a net. Nahh szóval, ennyit a saját dolgok intézéséről és a programszervezésről nálunk.
Este meg el akartam menni szoliba, de az az átkozott metró megszivatott, úgyhogy majd máskor. Nem baj, visszamentem a munkahelyem környékére, gondoltam vigaszdíjul elmegyek szemöldökgyantára, de persze zárva volt. brűűűű. ezt a problémát sürgősen meg kell oldanom, mielőtt még elkezdenék Doktor Bubóra hasonlítani.....
Holnap meg jelmezvadászat Núval, ha csak a metro máshogy nem gondolja.......

Jahh most este meg megjött Alessia, 1 olasz csajszi, aki kb decemberig lakik majd Nicky szobájában. Szimpi nagyon. Jahh és megsütöttük a Queensben szerzett zöliket Núval, most ettem életemben először házilag elkészített articsókát. Finom, de nagyon időigényes, amíg az ember eljut a közepéhez. Ha valaki meghámozza nekem, szívesen eszek bármikor, amúgy inkább maradok a paradicsomnál vagy az articsókás pizzánál.


Ha kimaradt néhány szóból az "á" betű, az azért van, mert Nathalia szendvicséből alászorult 1 szezámmag. Ennyi mostanra, jó éjt. Nemsokára (tuti hogy sokára) töltök fel képeket fészbúkra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése