2010. december 5., vasárnap

Kokkkkkúúúúúúúúúsz, ezt nem fogod elhinni

avagy, ahogy azt a "jóöreg" Milgram is megmondta, kicsi a világ:)

Nahh, a szokásos holiskezdjemeztabejegyzést kihívás után belevágok a közepébe.


Que hora son en Washington???http://www.youtube.com/watch?v=jdGWvCicESU

Nahhh hát a hétvégén(péntek-szombat) tanulmányi kiránduláson (munka) voltam Washingtonban:)
Az út 1 pöppet kalandosan kezdődött számomra, mint minden itt az Almában.Csütörtökön fél-éjfélkor még az irodában voltam (na ez 1 roppantul hosszú sztori, hogy miért. Azért, mert béna vagyok, azért) mikor is megtudtam, hogy másnap 100 db könyvet kell vinnem, egészen Washingtonig, de minimum a vasútállomásra.Szerencsére találtam 2 táskát, amiben eljuttattam a lakásomba, de már az a küzdelem is vicces volt, hogy hogyan. Ez olyan hajnali 2 táján lehetett, (ekkorra sikerült hazamenetkészállaptba hozni magam), amikor kb a saját testsúlyomnak megfelelő rakománnyal a hátamonvállamonölemben végigcsúsztam 13 utcát, végigröhögve az utat, mert olyan abszurdnak tűnt a szitu 2kor a latingettó közepén. Sikerült felvontatni azt a súlyos kultúrteméket   a 3. emeletre, és 1 rövid agyhalál után még nekivágtam az éjszakának táskát szerezni magamnak, mert másnap a szajrét a saját táskámban vittem, hogy az egész egybe beleférjen, és így a ruháim és cuccaim kiszorultak a tatyómból, nájlonzacsiban hajléktalansztájlban meg mégse vihettem az utazómotyómat,nahh.:) Szóval szereztem 1 táskát magamnak is, és az időben hosszú és eseményekben gazdag zsákmányolás után 3ra haza is értem és 4re ki is vasaltam a ruháimat. (ja igen mert pár napja vettem 1 jó vasalót, mert éreztem, hogy szükségem lesz rá hamarosan. A vasaló télleg jó, jó drága és jó szar, így eléggé hosszadalmasra nyúlt a hajnali házimunka) 4 után le is feküdtem és 8kor frissen és üdén ki is pattantak a szemeim és útra készen voltam. A könyvekkel telitömött hátizsákommal küzdöttem hősiesen, és a saját súlyommal a hátamon csak két dolgot kívántam, egy golyót a fejembe és 1 golyót a kicsi szívem közepébe. Mert szívemben bomba volt...http://www.youtube.com/watch?v=pie9cHezchM 
Aztán mire leértem a 3.ról az utcára, felmértem a helyzetet, és nyomban megállapítottam, hogy , ez az a szituáció, amiben nem nyerhetek, mert a hátamon felhalmozott hatalmas ismeretanyag rögvest agyonnyom, így elhatároztam, hogy talán nem turnézok át a városon a vasútállomásra tömegesen, hanem leintem az első taxit a ház előtt. Így is tettem. Mivel most jártam először azon az állomáson, gondoltam 1 órával korábban kimegyek, hogy legyen időm rálelni az autómatásbecsekkolóskijelzőssorbanállós rész után a vonatomra. Persze 1 perc alatt meg volt minden, így volt 1 órám olvasgatni. Persze nem olvastam, mert nem volt nálam könyv.:) Illetve volt a hátamon néhány darab, de valahogy azokhoz akkor és ott nem volt hangulatom:)
Nahh azán megérkeztünk Washingtonba (az utat édesdeden végigdurmoltam) és 1 rövid cucclepakolásos kitérő után egyenesen a Fehér Házat céloztuk meg. És ott az utlevélbemutatós sorban leesett az állam a meglepetéstől, kidülledt a szemem a döbbenettől, és kiugrott a szívem az örömtől. Kóóókusz beszaaaaaarsz:) Nem fogod elhinni, hogy kit pillantottam meg magam előtt!Washingtonban. A Fehér Ház előtt. Na? Miss Meleg Orsolyát:) Eskü!Néha a régi ismerősök beülnek a Szimplába péntek délután 1 sörre, mások a Fehér Házban találkoznak.:) Ennyi!
Bent a Házban egymás mellett ültünk és együtt pislogtunk a döbbenettől, majd este egy vacsorán is találkoztunk. Aztán szombat reggeltől estig szintén egy helyen voltunk egy időben:) Na ehhez mit szólsz? És én azt hittem, hogy már semmin nem tudok meglepődni, de ez a hitem azon nyomban megdőlt.Jót dumáltunk mind2 nap, mesélt a gyakornokságáról, folyt a tapasztalatcsere és a sztorizás Kísértetiesen sok hasonlóságot tapasztaltunk a gyakornoki lét alatt, és viccesen hasonló kalandokat és érzelmeket éltünk át. :) Mókás volt ezeket megosztani.
Amúgy ez a 2 nap elég jó volt, sokkal érdekesebb volt, mint ahogy azt számítottam.

Közben:
- 1 magyarországi kisfilm láttán rájöttem, hogy mennyire hiányzik az otthonom, és mennyire szeretem Pestet, no meg azért Gödöllőt is,
-rájöttem, hogy mennyire hiányoznak a szüleim és a nagyikám, és
-bebizonyosodott, hogy Zozóval működik a telepátia:)


Anyuci nemrég vas-és cink kúrára fogott, mert 7 ezer km-re is elér az anyai szeretet,törődés na és a szigor:)
Anyutól és aputól is rendszeresen kapok emaileket, és nagyon jól esik.
Anyu intelmét megfogadva nem dohányzom (annyit) és nem iszom alkoholt, valamaint visszaszokok a meditációra.


http://www.youtube.com/watch?v=drGb1hAOMz0&feature=related

2 megjegyzés:

  1. Az ilyen találkozók tök jók, élvezd ki. :-) Az már kevésbé, h hétvégén is dolgoznod kell hordárként.
    Sebaj, ahogy fejlődsz, változtatni fogsz rajta.

    "A Szeretet tovább él!" Ezt az üzit kaptam révülésbe, abszolút igaz az élet minden részére.

    puszinyuszi vagy inkább hordár lányka? :-)

    VálaszTörlés
  2. vááá, orsollyal???:))))
    igazából tudtam, hogy washingtonba megy, de eszembe nem jutott volna, hogy ugyanoda ahova te! jó rátok gondolni, beúszik a kép, ahogy ültök a fehér házban, ti komoly dolgozó nők.:)) hát ez kész!:))

    apropó. voltál már a central perk-ben???
    és mégegy apropó. van melóm januártól!:)) mármint másik...yess!:))
    kókusz

    VálaszTörlés