Should I stay or should I go?

Na szóval, az április is megkezdődött, sőt már javában tart, és nem tétlenkedek most sem. A hónap elejét Floridában töltöttem 13 elszánt HAESFes cimbora társaságában a Fieldtrip keretében. Most itt arról kellene beszámolnom, de annyira de annyira jó volt és eseménydús, hogy ezt most hirtelen nem tudom feldolgozni és nem találom a szavakat. Túl hosszú lenne mindent kifejteni, és közben történnek az események, így nincs időm és energiám most mindezt leírni. Max majd 50 év múlva, nyugdíjasként tudnám leírni, de akkor meg már senkit sem fog érdekelni, így valószínűleg inkább eltekintek ennek a 9 napnak a dokumentálásától, és belecsapok az aktuálisabb események leírásába.
Tehát az élményekkel teli Fieldtrip után hazatérve Ágival és Verával már a repülőn NY felé tartva elkezdtük megtervezni a következő utazásunk célpontját és részleteit. Nemsokára meghódítjuk a Niagarát és Torontót, wuhhhuuuu!
Itt pedig, NY-ban zajlik az élet, teli spontaneitással és  meglepetésekkel, pont úgy, ahogy szeretem. A hét lassan indult de kellemesen, majd kezdtek felpörögni az események és elég izgalmasan végződött.
Először is elkezdett nálunk dolgozni 1 új önkéntes, egy velem egykorú csajszi, szimpi, jófej, motiváló a jelenléte éééés jó a humora! Hét közepén odáig fajultak a dolgok, hogy el is mentünk réteseznikolbászoznisörözni a nagy örömre, ami elég hatékonynak bizonyult.
Pénteken aztán taliztam Mairaval, a kazah jósnővel, és Verával, és Williamburgben kötöttünk ki, Vivi brazil bárjában. Az este elég jól alakult, beszélgetések, brazil samba és caipirinha hajnalig, majd végül szintén elég spontánul 1 közeli szórakozóhelyen szálltuk meg a táncparkettet ördögi módra. Imááááádom Brooklynt!:D
A szombati otthoni lazulás után este újra felhúztam a tánccipőmet és Ágival, Zolival az öccsével, Verával és 1 olaszcolumbiai ismerősünkkel elmentünk 1 újabb rooftop bárba , majd az estét 1 furi kocsmaszerűségben töltöttük, ahol becsatlakoztunk Ági munkatársaihoz és haverjaikhoz. Táncparkett ott is volt, szóval nagy baj nem ért bennünket.
A vasárnap délelőttöt, délutánt és estét ismét elég spontánul, ismét Williamsburgben töltöttem, és azt hiszem szerelmes lettem. Az a környék valami hihetetlen, teljesen lenyűgözött és magával ragadott. Kész, végem, letaglózott a hely szelleme, és nem ereszt. Wahh, inspirálóan alternatív, gyönyörű, izgalmas és kreatív. Bolha piac, édes kávézók és bagelesek, utcai limlom árusok, szimpatikus bárok, folyópart, nyitott koncerttér nyáron teli ingyenes és nemannyiraingyenes koncertekkel, furcsa de izgalmas illatok mindenütt, és nagy nyüzsgés. Egy szóval, van élet, méghozzá pont olyan, amit imádok és amiben jól érzem magam! És valahogy furcsánszerencsés módon úgy alakult, hogy oda is tudnék költözni, mert vannak ott ismerősök, akik még a lakásszerzésben is tudnak segíteni. Szóval most először gondolkoztam el azon, hogy talán ideje lenne váltani, és lecserélni a hárlem pálásziót és a latin gettót 1 alternatív kéróra és Williamsburgre. Hmmm, bár annakidején, 2010 szeptember 28-án este 9 és 10 között megfogadtam, hogy ha felérek azzal a 2 mamutnyi bőrönddel, a hátizsákommal és a laptopommal a 3ikra, ki nem költözök innen 1 évig, és azóta sem jutott eszembe ilyesmi, most azonban meginogtam. A szoba valószínűleg jóval olcsóbb lenne ott Brooklynban, és elég jó a közlekedés, a kedvenc Union Squerem csak 3 megállóra van, a kedvenc városrészeim kb max 20 percre, és kb fél óra alatt az irodába is beérnék. Naggggggyon csábító. És sokkal jobban érezném magam azon a környéken, mint itt a latínók között, mert hát jópofa emberek, de nem annyira az én világom ez a szubkultúra. Egyetlen dolog, ami itt marasztalna, az a tény, hogy itt 1 csomó jófej kócsszörfössel élek együtt, aminek megvannak a hátrányai is, de én nagyon élvezem ezt a sokszor zajos de mindig zajló életet, míg ott valószínűleg 1 vagy maximum 2, kitudjamilyen lakótárs, és 1 sokkal nyugodtabb és unalmasabb lakás várna. Persze Vivi és Toni a közelben lennének, merthogy ott laknak a környéken, pár megállóra, de az mégsem ugyanaz, mintha együtt laksz ennyi emberkével. Nahh szóval nehezen hagynám itt ezt a jó kis lakást és közösséget, 1 ismeretlenért. Persze ugyanakkor izgi is a váltás gondolata, és az új ingerek ígérete és lehetősége elég csábító, plusz árban is kedvezőbb lenne, helyileg is elég jó, és hát a környéknek meg rabja lettem. Na szóval most ezen töprengek, és megpróbálom elodázni a döntést, halogatni, ízlelgetni a gondolatot, és kivárni.Még asszem párszor visszatérek, és barátkozom a környékkel, talán lehet, megnézek majd néhány lakást is, és megkérdezem Nickyt, hogy mennyivel előtte szóljak, ha netán ki akarnék költözni. Igazából, ha a szívemre hallgatnék, naná, hogy költöznék, ha viszont a lustaságomra, ájjjjjj, akkor maradnék a gettómban. 


Másnap
Ma napközben odáig jutottam, hogy mondtam Nickynek, hogy lehet, hogy költözök, és május elejéig közlöm vele, hogy hogy döntöttem, és ha kiköltözök, az júni 1től lesz. Na aztán estére rádöbbentem, hogy az 5 napból 3 és felet tök egyedül vagyok egész nap az irodában, így lehet mégsem olyan jó ötlet 1 olyan lakásba költözni, ahol csak 1-2 ember van körülöttem, mert a végén vagy remetévé válnék, vagy ámokfutó agresszorrá. Na szóval még 1 cseppet sem határoztam el magam, és nagyon ügyesen sorakoztatok fel érveket és ellenérveket mind2 oldalon, pedig szeretnék mihamarabb dönteni.
Csütörtök-péntek tájt ismét kimegyek terepszemlére, hátha segít a döntésben:)


Szóval ezek vannak mostanság, a kultúrális és egyéb programokról majd máskor.