New York New York

Nahh hát legutóbbi blogbejegyzésem óta  sikerült kiütéssel győznöm a technika felett, és azóta-hihetetlen, de igaz-minden működik.


Persze azóta ennél sokkal de sokkal izgibb dolgok is történtek velem, méghozzá rengeteg, így nem is tudom, hol kezdjem részletezni.
A baseball meccs jó volt, nagyon. Na jó, persze nem maga a meccs, mert a játék roppantul unalmas, hosszú, és passzív, de a stadion és a hangulat szuper.


A medencés party szintén nagyon jó volt, 1 szálloda bárjában medencéztünk és szaunáztunk, frizbiztünk és majdnemingyen italokat ittunk. Igen, kúúúúúúúúúúúúúúúúl.


Azán ugye itt van New York. Vagyis én vagyok itt New Yorkban, és végre betörtük egymást, vagyis inkább ő engem, és menthetetlenül beleszerettem:) Fülig, vagyis tokától bokáig.
Néhány hete elmentem 1 tök jó art and design kiállításra, majd órákat sétálgattam össze vissza, fel s alá, és akkor történt a csoda, amire pár hónappal ezelőtt gondolni sem mertem volna: megszerettem a várost, nem kicsit, nagyon. Mindig történik vlmi, mindig izgalmas, változó és vibráló. Juhhúúúú.  Volt, hogy csak sétálgattam, és belebotlottam 1 általam addig ismeretlen parkocskába, és 1 szuper jazzkoncertbe. Aztán végül a 4-ik utcától hazasétáltam a 103-ig, azt hiszem kb 3 óra alatt, de lehet, hogy több, mert össze vissza bolyongtam. Immmááááááááádom.
Valamelyik hétvégén voltam a Hudson River Parkban Earth Celebration-ön. Gyakorlatilag 1 felvonulás, parádé, tánc és zene és rövid kis "színdarabok" a környezettudatosság nevében. Mindezt dobosokkal, zenészekkel és hulladékból készült színes jelmezekbe bújt táncosokkal-színészekkel. Aztán elmentem 1 szuper kis francia bisztróba a francia csajokkal és a kis meleg haverjukkal, aki szintén itt lakott nálunk kb 3 hétig, és minden reggel cérnahangon énekelt a tusolóban, közvetlenül az exszobám! mellett. Édes volt amúgy nagyon, de sajna ma délután hazaröppent. A kaja szuper volt, a zene méginkább.
Mik vannak még,mik vannak még? Ja ige, voltam Brooklynban 1 kerti sütögetésen,  2 koncerten, szintén Brooklynban, a happy ending nevű bárban bulizni, a Rockefeller Center tetején, 1 Rooftop bárban körülnézni, végre 8 hónap után először eljutottam a szokásos heti CouchSurfing találkozóra(igen-igen-igen-még-még-akarom-akarom-szuper), nyertem 4 ingyen jegyet a Black Eyed Peas concertre a Central Parkba június 9-re, ééééééééééééééééééééééééééééééééééééééés lefoglalta Zozó a repjegyét New Yorkba. Igen igen igen igen. Július 1-12-ig itt lesz, és 9 hónap után végre ismét magamhoz szoríthatom. Juhhhuuuuuu. Kicsit furi lesz az önző, gondtalan és kompromisszumokat nemtűrő szingli életmódból ismét belecsöppenni a gondoskodó és odaadó barátnő szerepbe, nem mondom, hogy nem izgulok, de de de de nagyon várom.:)  És és és, remélhetőleg hazavisz jónéhány cuccomat, de persze erről még folynak a tárgyalások.:)

A hétvégén pedig elmentünk Buffaloba jónéhány HAESF-essel, s  meglátogattuk az ottani magyar (HAESF-es) delegációt, no és persze a Niagarát. Hajótúra, gyalogtúra, rengeteg víz az arcomba, és persze életre szóló élmények.:) Átsétáltunk 1 hídon a kanadai oldalra is, mert mindenki azt mondja, hogy onnan szebb, és az amerikai oldal nem az igazi, de sajnálom, hogy ezt kell mondjam, mindenki téved. Az amcsi oldal is épp olyan szép, viszont sokkal izgalmasabb.Erről nem vitázom, ennyi:)
A Niagara után este a híres buffaloi csirke szárnyakba kóstoltunk bele, majd a nem annyira híres éjszakai életbe.:)
Vasárnap aztán irány Toronto. Érdekes város. Nem olyan, amibe az ember első látásra beleszeret, de jópár órányi séta után egész kellemes, másnap reggelre meg határozottan izgi.


Tegnap pedig költöztem, no de végül nem Williamsburgbe, csak itt a Harlem Palace-on belül, a szembelévő 2ágyas szobába, méghozzá Ágival. Hát igen, New York 1 félkarú rabló, csak úgy nyeli a pénz, úgyhogy ki kellett találni vlmi okosat, hogy maradjon pár pengőm a repjegyre. Hát ezt találtuk ki, összeköltöztünk. Ez a lakás legzajosabb és legmelegebb szobája, juhhúúúúú. Olyan mint 1 kurva katlan, és mivel a legfelső emeleten van, a Nap is állandóan tűzi, szóval szuper. Az utcára néz természetesen, így kb 6kor kelek a metróra és a forgalom zajára (asszem Zozó imádni fogja, hehehehehe, de erről még nem tud:). De, olcsó, szóval megszokom.
Amúgy az egész város 1 kazánná változott, 80 fok, de mintha Celsiusban lenne annyi, magas páratartalom, hőt sugárzó betondzsungel és izzadó emberek. Én a nap végére lihegek mint 1 kutya, és ha 8 óránál többet kell dolgoznom naponta, felforr az agyvizem és akkut agyhalál tör rám. Próbáltam odakötni magamat a székemhez, de nem megy, szíjjal vagy lánccal sem nagyon lehet ott tartani, mert felrobbanok. Ez az idő nem embernek való. Nyugodtan kijelenthetem, hogy New Yorknak minden évszakban teljességgel elviselhetetlen a klímája. De azért szeretem:) Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa és persze mindenhol megy a légkondi, kint 40 fok, az üzletekben, lépcsőházakban, metróban, reptéren 10 fok, szóval az 1. néhány ilyen nap után bedobtam a törölközőt sajni, és jól megfáztam,  berekedtem, köhögök, prüszkölök, szipogok, taknyolok és sálban alszom mert alig tudok nyelni. Nahh szóval asszem ez nem az a nyár, amit annyira vártam, de hát ez van, ezt kell szeretni.
A kripliségemre még rátesz 1 lapáttal, hogy valami mérges szúnyogok is megtaláltak, így az egész testem maró és viszkető veres kelésekkel van tele, óóóóóóóóóóó jeeeeeeeeeeeeeeeeeee, és a lábfejemet is úgy megcsípte 1 dög, hogy mára alig tudtam lábraállni. Kétszeresre duzzadt, kinőtt még 2 bokám, sántítok, mint 1 kutya, és persze beszarok a fájdalomtól. Bementem 2 patikába, beszereztem néhány krémet csípésre, de szerintem annyit ér, mint halottnak a csók. Akartam szerezni kalcium pezsgőtabit, de az itt nincsen, és amúgy is kioktatott az indiai patikus, hogy a kalcium nem jó rá. üHÜM, NEMTOM, NEKEM OTTHON MINDIG BEJÖTT, DE SEBAJ. KÉRtem, hogy akkor adjon vlmit por favor a szúnyogcsípésemre, erre közölte, hogy azt csak receptre tud adni. Hm hm hm, érdekes ez az ország. Valamelyik államban felírnak marijunat, persze csak orvosi célokra, itt meg nem kaptam 1 kurva tablettát a szúnyogcsípésemre. pedig nem morfiumot kértem, esküszöm. No sebaj.
Na szóval hazasántítottam a fortyogó katlanomba, rájöttem, hogy a szobámban nem mükszik a légkondi,óóóó jeeeee, és vakarózok plusz 1 zacskó fagyasztott zöldséggel jegelem a lábamat, mert ahhoz nem kell recept. Wahhhhhhh.
Hát ezek vannak, várostnézni most annyira nem tudok, bulizni végképp nem, úgyhogy itthon duzzogok és blogot írok:) És vettem offot és ezentúl minden éjjelre bepácolom vele magam, és esélyt sem hagyok semmilyen vérszopónak.

Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, jaaaaaaaaaaaaaaa, jaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, a rengeteg mérges szúnyogcsípés mellé sikerült beszerválnom jónéhány poloskacsípést is a változatosság kedvéjért, óóóóó jejejejejejejjjeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee. Azt hiszem kanadai állampolgárságúak voltak a kis dögök, mert nincsenek rajtam újabbak, mióta hazajöttem, de ami van, az is épp elég, és természetesen ezek is kelés méretűre duzzadtak és viszketnek, de nagyon. Élni tudni kell, ennyi:) Ezekre már nem is kértem semmit az indiai patikus barátunktól, mert ha itt a szúnyogcsípés elleni szerhez recept kell, akkor a bed bugs hallatán tuti rámhívnák a sintért. 


Tervek a jövőre? Túlélni a pusztulatmeleget, újra járni és minden estémet parkokban tölteni. Addig meg (sálban) beülök a ventillátor elé, mert szerencsére az azért van, jegelem a lábamat, és blogot írok, sőőőt, ha tartós lesz a kripliségem, még fényképeket is feltöltök majd fészbúkra.:)


Hát mára ennyi, folytatom a vakarózást, pussz,


Dé

P.S. Áj láv jú
Minden kelés és prüszkölés ellenére New Yorkot továbbra is imádom, és ettől a rovarok és a katlan sem tántoríthat el többé. :)