folyt köv

hááát szóval szóval vicces dolgok történnek velem itt. a várost még alig láttam, kimerítőbb a munka, mint sejtettem, és igazából csak hétvégén van időm városozni.
de ezt leszámítva amúgy minden okés. most összefüggéstelenül felsorolok pár dolgot az elmúlt hét eseményeiből

• megismerkedtem Memi nénivel, aki szintén az alapítványnak dolgozik, napi 1-2 órára jön be, estefelé. nagyon édes, olyan 90 néhány éves lehet, szellemileg hihetetlenül friss, de fizikailag nincs annyira toppon, járókerettel mozog az irodában, és elektromos kisautóval jár az utcán (kedileknek hívja) nagyon aranyos, rendelt nekem 1 levest, mondta hogy ő lesz a pótnagymamám, és megsajnált, hogy nincs saját szobám, ezért csütörtök este meghívott magához, hogy tudjak pihenni meg olvasni. igazából ari, csak ugye az irodában egész nap egyedül vagyok, és 7kor már nem akarok egyedül lenni, olvasni meg pláne nem, mert egész nap kifolyt a szemem a képernyő előtt. na szal felmentünk hozzá, le kellett ülnöm olvasni, és az volt a feladatom, h kötelezően otthon érezzem magam. sőőőt, kulcsot is kaptam, hogy menjek fel hozzá minden nap. nagyon figyelmes, de asszem igazából ő nem akar egyedül lenni:) valamit elronthattam a gyakorlati hely kiválasztásával, mert Ágit az aranyos raszta feka munkatársai ölelgetik, amíg én nénikhez járok otthon lenni. nem baj, amúgy aranyos, meg kedvelem is nagyon, csak azért minden nap nem mennék fel hozzá, na:)
  
• megnöveltem a C-vitamin adagomat, mert vlmi bolhacsípések jelentek meg rajtam. Ági szerint szúnyogcsípés, nem tudom, fő az óvatosság és a C vitamin:)
  
• a fényképezőm eleme lemerült, és valahol a táskám alján lehet az elemtöltő. amúgy majd új gépet kell vennem, mert ez nem bírja majd a nagyüzemi fotózást, és nagyon lassú már szegényke, szóval ez lesz az 1. nagy befektetésem
  
• a héten be kellett scannelnem 1 csomó archív doksit az irattárból. az 1ik szobában a hatalmas nagy fém, kihúzható fiókokban tartják a legfontosabb dokumentumokat, nahh és nekem ezekből kellett scannelgetnem. mit sem sejtve ülök a scanner előtt, és egysezr csak az a fenevad masina behúzta és begyűrte az egyik 1988as plakátot. elég fontosnak tűnt az irat, így olyan volt, mintha a szívemet tépné ki a scanner, de aztán végül szerencsére sikerült kicibálnom belőle, és a körülményekhez képest egész jól kisimítanom. szerencsére csak Memi néni volt az irodában, de ő nem észlelte a körülötte zajló eseményeket és ádáz küzdelmemet az archív doksival és a scannerrel.
  
• általában a fontos feladatokat délután 5 körül szoktam kapni, amikor a szerencsésebb gyakornokoknak lejár a munkaideje. akkor már hulla fáradt vagyok, nem tudok koncentrálni és duzzogok. na erről majd szerdán beszélek a főnivel, hogy neeeee. jahh amúgy, pénteken megdícsért, h you are doing a great job! jessz jesssz jesssz.
  
• tegnap voltam Sarahval és Núriával (a spanyol lakótárs, aki 5én érkezett) bent a városban vásárolni, kajálni, csillezni. nagyon nagyon jó volt, mindketten jó fejek, Nú olyan mint 1 kis manó, imádom, és igen igen igen, fogok vele spanyolul beszélni. vettem pár új harisnyát, elektromos vízforralót(már be is izzítottam, és teát szürcsölgetek a kuka mellett) plusz 1 nagy műanyag 3 fiókos szekrényt, hogy addig se teljesen a bőröndömből éljek, amíg a nappaliban csövelek. amúgy asszem megint beköltözhetek Nicky szobájába 15ig, amíg saját szobám nem lesz. elvileg kiadta a szobáját 1 német párnak, de ők 1 éjszaka után távoztak, mert nem bírták a körülményeket. nem értem miért:) szerintem jóóóóóó. amúgy tényleg, takarítunk, egész nagy tisztaság van, a 2 német kócsos lány teljesen kinyalta a fürdőt, még új szőnyegeket is vettek, Ági főz és takarít, én mosogatok, és az ittlakók is kezdenek rászokni erre tevékenységre.a lakás hihetetlen jó, nagy, tágas, sokan vagyunk, sose unatkozik az ember, és jófej mindenki. IMÁDOM.
  
•  tegnap Ágival elmentünk bulizni,huhh huhh huhhhhhhuuu, nem volt rossz,sőt. a hely is szuper volt, e zene is, és a társaság is. tetszik na, ezt rendszeresíteni kell, bár azt hiszem csak a hétvégékre hagyom, nem bírnám nonstop.

Én


hihetetlen, hogy az ember tényleg képes megszabadulni a karmáitól, és amit letett, az többé már nem kísért. persze az élet ugye folyamatosan tesztel, és dobálja a hasonló helyzeteket, de ami korábban probléma volt, azon ma már csak mosolygok, és hálás vagyok, hogy mennyire könnyen kezelem most ezeket. Azaz, semmi honvágy, semmi őrült hiányérzet. Persze nem azt mondom, hogy nem hiányoznak az otthoniak, nagyon is, csak teljesen másként, egészségesen, nem bénítóan.
Nahh, mondjuk bőven van még mit letennem, de végül is van rá egy évem, és igazából pont ezért jöttem, ezért vagyok itt, és kénytelen is vagyok minden nap foglalkozni ezzel.