a jófej lakótárs

Nahh hát első, és egy jódarabig utolsó éjszakámat töltöttem szobában, vissza a nappaliba. A sárga kanadai, akivel osztozhattam volna a szobáján mégsem akar osztozni. Nicky, a srác, aki a főbérlő, aszonta, hogy okt 15ig  Sarah a sárga, és én fogunk osztozni azon a szobán, ami később Sarahé és 1 Nú nevű spanyol lányé lesz. Nú okt 5én jön , és 15ig ő kócsol, aztán 15én felszabadul az én szobám, én beköltözök oda, Nú pedig Sarah mellé. Tegnap hazajöttem, és azzal fogadtak, hogy végre beköltözhetek a 2 személyes szobába. Jujj nagyon örültem, fáradt is voltam, behúztam a cuccaimat és befoglaltam 1 ágyat. Hulla voltam, pedig meg akartam kérdezni, hogy melyik ágyat akarja Sarah, de nem bírtam megvárni és elaludtam 1 ágyon. Reggel megyek ki a nappaliba, Sarahnak nincs jó kedve, kérdeztem h miért nem költözött be éjjel a szobába, hiszen Nicky azt mondta, hogy 2 hétig együtt használjuk majd, szóval jöjjön be. Erre kinyögte, hogy Nicky erről őt nem kérdezte meg, és ő nem akarja együtt használni, az az ő szobája, egyedül akar lakni benne okt 5-ig, amíg be nem költözik mellé a spanyol csaj. Igazából szerintem az a baja, hogy 1 hónapja a nappaliban él, és no privacy. Amúgy ez látszik is rajta, csapkod, duzzog és tök mufurc. Persze ha elkezdek beszélgetni vele, aranyos tud lenni, de szerintem picit dühöngő. Hát a sárgák érdekesek, na. Amszterdamban a kínaiak is ilyen őrültek voltak, őrjöngtek, dühöngtek, csapkodtak, megtámadták egymást stb. Bár reméltem, hogy mivel Kanadában nőtt fel, ő jobban tudja kezelni az érzelmeit, de nem. Nhh szóval, még 2 hét csövelés a nappaliban. Kivittem a cuccaimat, a kanapémat máris befoglalta 2 francia csaj(kócsosok), szóval megy itt a harc a túlélésért:)