Hogyiskezdjemhogyiskezdjemhogyiskezdjem?
Hulla vagyok, kifacsart citromnak érzem magam (huhh pedig még csak január közepe van, és már most úgy érzem, hogy kiégtem, és az évvégi pihenést várom vahhhahahahahahaaaaa) így ez a bejegyzés most olyan összevisszaszedettvedett lesz, de nincs nagyon ihletem, bocccsiiiii. Most az írás nyögvenyelősen, nehézkesen és lassan megy, szóval ájmszószorri. Nahh, akkor ezután a kis kedvcsináló után bele is vágok:)
Szóval a karácsonyi-szilveszteri utazgatás után újra itt az Almában. A lakásban az élet továbbra is vidám, persze egészen más Núria nélkül, de azért zajlik. Azóta Vivilel lettem nagyon jóban, a brazil furcsadenagyonaranyos nappalilakóval. Voltunk együtt sztéket enni, 3D-s filmen, esténkét együtt filmezünk, eljárunk improvizációs színházba és és és ilyesmi:)
Miután hazajöttem január 2-án, a nappalit ellepték a kócsszörfösök, így 1 kicsit nagy volt a népsűrűség a lakásban, de én nagyon élveztem. Minden este főzés, sörözés, filmezés, mókakacagás.
Január első hétvégéjét a Guggenheimben töltöttük Verával, Ágival és Orsival, Vera volt évfolyamtársával. Itt mostanság olyan hideg tud lenni, hogy megdermed az agyvelőm, így a hétvégéket lehetőleg beltéri programokkal töltjük, és eddig a múzeumozás amúgy is eléggé kimaradt NY-i életemből, úgyhogy épp ideje kulturálódni is. Hm hm hmmm a Guggenheimben 1 káosz és klasszicizmus kiállítás volt éppen, ami végül is szódával elment, főleg a káosz része, de azért nem váltanék rá bérletet. Szerencsémre volt 1 teljes Kandinszkij rész (imádom imádom imádom), ami megmentett engem, és szememben a Guggenheimet, szóval nem panaszkodhatok, sőt a 2 háború közötti időszakból származó plakátos rész is bejött, úgyhogy alapvetően elégedett voltam (bár sosem leszek klasszicizmus rajongó, az már biztos, és erre már többször rájöttem).
Múzeum után közös ebédvacsi, aztán pedig este Vivivel, Verával és Ágival elmentünk 1 improvizációs színházba 1 politikai komédiára. Immmmmmmádtam, juhhúúú, nagyon nagyon.
Utána még Verával beültünk 1 sörfőzdébe, ahol málnás, sütőtökös és mandulás söröket ízleltünk, tudom bizarrul hangzik, de melegen ajánlom mindenkinek.(vagyis inkább hidegen 1 meleg nyári estén)
Vasárnap nálunk ebédeltünk, Ági, Vera, Vivi,és Vivi raszta feka pasija, aki mellesleg egész sok magyar szót és kifejezést ismer, ami hihetetlenül megdöbbentett az első találkozásunk alkalmával.
A vasárnap este azt hiszem elég pihenősen telt, már amennyire vissza tudok emlékezni, talán csak mosodában voltam, meg olvasgattam, de ez sem biztos.:)
A múlt héten esténként főleg itthon filmeztem Vivivel és Nickyvel, meg egyik nap ismét elmentünk az improvizációs színházba, Vivi, Ági, Nico a francia srác, aki most 1-2 hónapig Nicky szobájában lakik (Nicky szokott olyat csinálni, hogy kiadja a szobáját; amikor utazik mindig, de mostanság akkor is, ha itthon van. Ilyenkor ő a nappaliban csövezik, és bezsebeli a lóvét.)
Szombaton Ágival és Verával tettünk 1 villámlátogatást Philadelhiában, és jóóóóó volt.:) (Mindig örülök, amikor elhagyhatom NY-ot, mert maga a város sajnos csak a munkára emlékeztet, ami nem túl jó érzés (talán ezért sem lesz a szívem csücske), szóval ha elutazhatok, az az egyetlen igazi kikapcsolódás.)
Philly tetszett, reggel 8.30ra értünk oda és este 9.30ig nyomtuk a városnézést, de elég is volt amúgy rá annyi. Eredetileg úgy terveztük, hogy szombaton reggel megyünk, és én vasárnap este visszajövök,mert hétfőn a Martin Luther King nap ellenére nekem munka, a többiek pedig hétfőn valamikor, mert nekik nemmunka. (vaaaaaaaaaaa, állítólag ezek az állami ünnepek csak a postai, banki és állami intézmények dolgozóira vonatkoznak, meg persze az összes többi HAESF-es gyakornok munkahelyére, csak az enyémre nem. Hát hiába, választani tudni kell, ennyi. Jahh, ha majd otthon nem 1 multihoz megyek el dolgozni, kérlek lőjjetek fejbe!!Kétszer!) Végül aztán nem találtunk szállást, így már szombat este hazabuszoztunk. A város amúgy érdekes, minden a törött harangjukról (Liberty Bell) és a függetlenségről szól, voltunk 1 izgi piacon (beszereztem 2 könyvet, az 1ik Buddha tanításai, a másikat meg nem merem elmondani.:) Címre érdekes volt, nagyon is, de tegnap beleolvastam, és kiderült, hogy vlmi amerikai kisegyház(mármár szekta) fő prédikátorának a bölcsességeibe nyúltam bele. hmmmm, háááát, majd meglátom, de csatlakozni nem fogok, az biztos). Sétáltunk a sánzelizére hajazó sétányon, felfutottunk a múzeum lépcsőin, amin egykor Rocky edzett, és megkósoltuk a híres Philly csízsztéket is. Nahh és persze streets of Philadelphia: http://www.youtube.com/watch?v=oYLr9FtYtME.
A múzeumozás nem fért bele, pedig az időjárás alkalmas lett volna rá, úgyis mondhatnám, hogy csak arra lett volna alkalmas, de így is kihoztuk az 1 napból a legtöbbet. Éjfél körül visszaértünk NYC-be és még az este lezárásaképpen elszopogattunk 1 kis szívmelengető bélízt a sok sétára és a nagy hidegre.
Vasárnap beszéltem anyucival, mert most volt a szülinapja, meg amúgy is, beszéltem Zozóval, mert most voltunk 4,5 évesek, meg amúgy is, és felhívtam nagyikámat, akinek csak úgy hallani akartam a hangját, mert hiányzik, meg amúgy is. Nagyon meglepődött és nagyon édes volt.:)
Aztán megérkezett hozzám Dani (HAESF) Trentonból, és elmentünk múzeumozni a MOMA-ba. Gyalog mentünk a lakásomtól, végig sétáltunk a Central Parkon, ami meg kell hagyni, egész szép volt így hófehéren a szikrázó napsütésben. Teli volt szánkózó kiskölkökkel, és szerintem félőrült szülőkkel. Danival nem hittünk a szemünknek, mert a kisgyerkőcök hatalmas dombokról csusszantak le, hogy aztán a már hómentes aszfaltba és a domb végén lévő kerítésbe csapódjanak bele. Volt nagy sírás-rívás és szánkóreccsenés. A fura az volt, hogy ez tömeges jelenségnek tűnt, és a szülők egész természetes arckifejezéssel kaparták össze a bőgő porontyokat. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy ez vajon tudatos nevelési stratégia e a részükről, mellyel arra próbálják felkészíteni a kölköket, hogy biza az élet kemény NYC-ben, vagy egyszerűen csak őrültek. Hümm,hümm, hümm, nem csináltam róla szörvéjt, sem mélyinterjút, mindenesetre érdekes volt. Nahh aztán végül kikötöttünk a MOMA-ban, 2 órával zárás előtt, így picit sietősre kellett venni, hogy végigérjünk a 6 emeleten. Hát én nem értem végig, és nagyon tetszett, amit láttam, úgyhogy még mindenképpen vissza kell mennem. Amúgy akkora hatalmas maga a múzeum és a kiállított anyagmennyiség, hogy szerintem 1 alkalommal lehetetlen ennyit befogadni, akármennyi időt is szán rá az ember. HATTTALMASSSSS.
Múzeum után elmentünk 1 etióp étterembe, ahol már csatlakozott hozzánk Vera is, majd a kiadós vacsi után, elmentünk 1 bárba dumálni-sörözni. Ide aztán megérkezett Huba is (HAESF), és kiderült számomra, hogy a gyakorlati helyem elég híreshírhedt a HAESFesek között:) Mókás volt ezt hallani, és csak somolyogni tudtam a hallottakon. Később aztán átmentünk 1 olcsó koktélozós helyre, ami szintén híreshírhedt a HAESFesek között, és szájról szájra terjed az infó róla . Hmm a koktél télleg roppantul olcsó, és elég jóóóóó.:) Én aztán hazaléptem, mert ugye a hétfői munkanap szele már megérintett, a többiek meg megnéztek 1 alternatív táncolós helyet. Hát részemről ezt majd legközelebb.
Közben a hárlemi palotánkban nagy változások szele fúj http://www.youtube.com/watch?v=n4RjJKxsamQ&ob=av2em, vahhahahhhhaahhaaa hahahah juhhhúúúú. Sarah elköltözik, juhhuuuu! Elvileg csak január végétől, de a hátralévő 2 hetet is házonkívül tölti, úgyhogy sanszos, hogy nem látom többet. Én anno októberben márciusi távozást prognosztizáltam neki, 2 hete még így is lett volna, de aztán felgyorsultak az események. Persze ehhez azért kellett egy kis összeesküvés és intrika, de igazából a sorsa meg volt pecsételve, csak 1 kicsit fel kellett gyorsítani az eseményeket.:) Muhhhahhhahaha. Na de minderről részletesen 1 következő bejegyzésben, mert a sztori hosszú, és megér 1 alapos kifejtést:)
Most búcsúzom, mert beállt az agyhalál.
Jaaaa, és februárra foglaltunk jgyet floridába, úgyhogy rettegj Miami, Keywest és környéke, mert jövünk. De erről majd szintén később:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése