2011. január 28. péntek. 4 hónapja tettem be lábamat a földre, amely milliók számára a határtalan szabadság lehetőségét hordozta magában, s amely maga volt a remény, a korlátlan lehetőségek és a boldogság ígérete.
Ennek örömére ma este kitárgyaltuk Verával , hogy itt mindenki munkamániás, élő robot, és embertelenül sokat dolgozik. Persze biztos boldogok (a felszínen mindenképp), de én nem hiszem el. Szerintem ez itt nem élet, hanem maga a legális rabszolgaság, csak most kapitalizmusnak hívják, és az menő.
A hétköznapjaink főleg a munkáról szólnak, és a hétvége maga a megváltás. Én hálát adok a sorsnak, hogy nem erre a kontinensre születtem, ami maga a korlátlan lehetőségek földje (és amúgy tényleg az), csak legyen időd kiélvezni, és persze az nincs.
http://www.youtube.com/watch?v=1QS7wWzwak4
Vannak dolgok, amiket nem lehet megszokni, és ez azok közé tartozik.
Rájöttem, hogy sürgősen vennem kell egy gumicsizmát, mert anélkül nem lehet megmaradni itt télen. Elég nagy havazások voltak itt a napokban (de most tényleg, nem csak az a newyorki hiszti) aztán esőzés, és most meg olvadozás. Most már legalább nincsen szívdermesztő hideg, de az egész város egy nagy latyaktenger, és mindenki a latyakban dagonyázik. A 21.-ik század modern Ámerikájában nem lehet átkelni a gyalogátkelőknél anélkül, hogy térdig ne süllyedj a sáros dzsuvában.
Amint kilépek az utcára a csizmám 2 percen belül beázik, de akkor még csak a talpacskámnál, aztán elérek az első zebrához, és no csensz, lábszárközépig megmerítkezem a híg sártengerben, minden nap, legalább 4szer. Szóval meg kell emelnem a c vitaminadagomat, és be kell szereznem egy gumicsizmát. Holnap reggel el is megyek , és vadászok vlmi jó kis darabot, mert anélkül nincs esély a túlélésre.
Ma meg, szombaton tényleg elmentem vadászatra, és hosszas keresgélés után rábukkantam A gumicsizmára. Fekete-fehér 1 hatalmas szmájlival az oldalán, igazán menő.:) Ééééés teszteltem, szuperül funkcionál, az összes pocsolyát átszeltem benne, és hótaposásban is nagyon ott van. Beleszerettem, na.
Aztán taliztam Verával, és elmentünk a Francia Intézetbe 1 5 perces Párizs-New York kiállításra, majd órákat sétáltunk az Upper East Side-on, gumicsizmát keresgéltünk neki, és közben belepottyant 1-2 ruhadarab a kosaramba. Estefelé összefutottunk Ágival is 1 rövid eszmecserére, végül felmentem Verához készülődni, mert este találkoztunk néhány HAESFessel, és egyikőjüket el is búcsúztattuk a holnapi hazaútja előtt. Vera házinénijének van 1 kutyusa, vlmi kis terrier, és 1. látásra egymás nyakába borultunk, aminek hatására ráeszméltem, hogy eléggé hiányoznak az állatok. 1 pillanatra beugrott, hogy úgy szeretnék 1 kutyát, de azt hiszem jelenleg 1 halért sem tudnék felelősséget vállalni, nemhogy 1 kutyáért. Örülök, ha magamat ellátom így-úgy, szóval a saját kutya project otthonra marad.
Hétköznap voltam Ágival a Nagy Buzi Olasz Esküvőm című off brodvéj darabon, aminek már a címe is sugallja a műfaját. Elég vicces volt, tetszett, mert most azt hiszem nem tudok befogadni túl mély darabokat, szóval passzolt a hangulatomhoz. A közönség elég érdekes volt; kb 3 perc után mosolyogva eszméltünk rá, hogy igazából a nézők 98%-a a másik csapatban játszik. Érdekes szubkultura.
Most meg tervezgetjük a jövő 7végét, kínai új év, super bowl, és van rá esély, hogy végre tényleg eljussak a STOMP-raaaa, juhhhúúúhúúú.
Éééééééés, ééééés, ééééés, lehet, hogy júliusban ki tud jönni Zozó meglátogatni, ami amellett, hogy 9 hónap után újra láthatnánk egymást, egyben azt is jelentené, hogy együtt tölthetnénk az 5. évfordulónkat. Akaromakaromakaromakarommmm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése