Núria

Hát sajnos dec 23-án eljött az a szomorú pillanat, amikor érzékeny búcsút kellett vennem Núriától, az itteni gondoskodó anyukámtól, szeleburdi kislányomtól, mókás kishúgomtól és óvó nővéremtől.A szerepek a szituációtól függően változtak, de mindenesetre nagyon összenőttünk, az nem vitás. A reggeli könnyes búcsút persze 1 sor mókakacagás előzte meg, ami feledhetetlenné tette az elválást. 
Előtte szombaton Ágival és Verával elraboltuk Nút, és elvittük a Bodies-ra, amiért már október eleje óta lelkesedett, de sose tudtunk rá időt szakítani. Nekünk 3unknak kevésbé vágott témába, de Nú idegenvezetésével nagyon élvezhető volt, öröm volt nézni, ahogy lelkesen magyarázta az izmok és a szervek működését 1 marketingesnek, 1 bölcsésznek és 1 szociológusnak:) Aztán 1 hatalmas ebéd Ági mexikói helyén, majd irány a Bronx, ahol is néhány órát Ézsaiás otthonában töltöttünk wii-zéssel és Núria meglepésével. Galád módon 1 borzasztórózsaszín (gyűlöli ezt a színt, de mindig rám emlékezteti:)))) NY-os pólót kapott, amit mindannyian aláírtunk (lakótársak, magyar HAESFesek, Ézsaiás) és 1 metrokártyatartót, amivel régóta szemezett. Még 1 picit wii-ztünk (én teljesen beleszerettem a boxba, mindenkit vadul kiütöttem, annyira, hogy ha lenne itt tvnk, tuti boxfüggő lennék, de szerencsére nincs) majd irány haza és készülődés az esti meglepi partyra. 1 igazán sznobnak tűnő tetőteraszos helyen kötöttünk ki, 1 hatalmas épület 20. emeletén fullpanorámával az Empire State Buildingre. Én mondtam, hogy sznobnat tűnik, de meglepő módon az emberek nem voltak azok, és a zene is hihetetlenül jó volt. Nú nagyon édes volt, ő is készített számunkra személyre szabott ajándékot. Én 1 általa készített mary poppinsos naptárat kaptam, méghozzá én vgayok rajta mary poppins szerelésben, jahh és 1 nagyon édes képeslapot, amit szintén ő készített, és eléggé megható sorokat vésett rá. Annyira, hogy végig sem tudtam olvasni, mert az 1. 2 mondat után leömlött a Niagara az arcomon, igen, ott a nemisannyirasznobhely közepén. Szóval napoltam a dolgot egy kevésbé megható időpontra, és inkább a jókedvű partyzást választottam. Mondjuk még Núria beismerte, hogy a pólójára általam írt üzenetet nem tudta végig olvasni Ézsaiás lakásában, mert az 1. 2 mondat után ő is rájött, hogy ezt ő sem úszná meg szárazon, ami ismét beindította nálam a Niagara effektust, de szerencsére 1 kis viszkis forrócsoki hamar helyrehozott (azt hiszem méregtelenítenem kell) és nekiálltunk erőteljesen bulizni, ami hát meg kell hagyni, elég jól ment. Annyira, hogy vasárnap napközben nem tudtunk becsatlakozni Núhoz a városnézős programjába, mert Ági is és én is az egész napot ágyban töltöttük regenerálódással. Este azért összekaptam magam és találkoztam vele a kedvenc parkjában 1 palacsintára, de a sörözés helyett inkább a szolid teázást választottam (mert méregtelenítek ugye)
No aztán a csütörtök reggeli búcsú előtt még szerda este hatalmas búcsúvacsorát csaptunk, Nú 1 hadseregnek elegendő katalán finomságot varázsolt az asztalra, de annyit, hogy még 2 nap múlva is azt reggeliztem a kócsszörfösökkel, pedig kb 15en lehettünk.
És sajnos eljött a csütörtök reggel, a tényleges a búcsú ideje. Próbáltam kemény lenni, és 1 kézfogással elintézni a dolgot, mert az első találkozásunk is 1 (részemről) hűvös kézfogással indult, de mire észbe kaptam már Nú telekönnyezte a pulcsimat, aztán én az övét, aztán ő az enyémet aztán én az övét:) Hát szóval tőle nem lehetett egy egyszerű sziával elválni, bár nagyon igyekeztem, de mivel ő volt ebben a lakásban a kedvesség és a szeretet megtestesítője, 1 pöppet nedvesebbre sikerült az adiós, mint, ahogy arra számítottam.:) Szerencsére a NY-i hideg szél azonnal kifújt a szememből számból orromból minden folyadékot, így egész tűrhető állapotban kerültem be az irodába.
Az év számomra utolsó munkanapját meg eléggé hektikusnak nevezném, így nem volt túl sok időm szomorkodni. Másnap meg, dec 24-én kezdetét vette kinttartózkodásom eddigi legjobb kalandtúrája (nemsokára részletesen) ami szintén nem volt alkalmas szomorkodásra, és ez pont így jó. Csak az utóbbi pár napban, hogy megint itt vagyok NY-ban, kezdem felfogni, hogy hoppá, tényleg hazament. Brűűűűűűű. Valóban, a lakás egészen más nélküle, és jobb, ha minél hamarabb elfogadom. Szerencsére lóg nekem 1 beígért katalán omlettel, amit be kell hajtanom rajta valahol, vagy Barcelonában vagy Pesten, és ha kajáról van szó, akkor nem felejtek:)